Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 3. szám - JELENÜNK - Barta Imre: A településfejlesztési politika feltételei és lehetőségei (I.)
— a területi tervezéshez eseti jelleggel begyűjtött információk. A területi vezetés szempontjából a jelenlegi rendelkezésre álló információkkal — egyúttal továbbfejlesztésükkel kapcsolatban — a következő két probléma, illetőleg kérdés merül fel: — az információk nem teljes körűek, a más megyei gazdasági szervezetek egységei vonatkozásában csupán részlegesek, — a társadalmi-gazdasági-műszaki fejlődéssel összefüggésben felmerülő újabb igények kielégítésére csak részben alkalmasak; (az igazság kedvéért ugyanakkor megjegyzendő, hogy ez nem csupán, s nem is elsősorban területi szempontból probléma). A teljeskörűség hiányával kapcsolatban az okok között ma is elfogadhatót már nem lehet találni. Korábban ti. a központi vezető szervek az információs rendszer területi szempontokat is figyelembe vevő kialakítása elől „kis ország vagyunk”-ra hivatkozással, az össztársadalmi érdekek egyoldalú hangoztatásával tértek ki. Ez a felfogás ma már szerencsére túlhaladott, s történelmileg tekintve korábban is hibás volt. A hangsúlyt azonban mégsem erre, sokkal inkább arra érdemes helyezni, hogy az akadályok még mindig nem hárultak ed. A területi tervezéshez eseti jelleggel begyűjtött információk tartalmában lényegesebb változtatásra nincs szükség. A területi vezetés igényeit teljesebb mértékben kielégítő, előbbiekben említett, folyamatosan feldolgozott információk birtokában a kiinduló helyzet és a fejlődés lehetséges mértékének és irányának a területi tervezés keretében történő meghatározása is könnyebbé, objektívebbé válhatna. A területi vezetés és a területfejlesztési koncepció kialakításához szükséges primér, többnyire statisztikai adatok, információk feldolgozása, alapvetően a KSH megyei Igazgatóságának feladatát képezik. Ezen a jövőt illetően sem indokolt változtatni. A területi tervezéshez eseti jelleggel gyűjtött információk feldolgozása viszont értelemszerűen a területi tervet összeállító szerv, a megyei tanácsok tervosztályainak feladatkörébe tartozik, amelyen szintén nem indokolt változtatni. Az előbb említetteken kívül azonban a gazdasági és társadalmi élettel kapcsolatban a pénzintézetek és más megyei hatáskörű szervek is számos primér információt dolgoznak fel. A primér információk körének előző fejezetben körvonalazott kibővítése után — azért csak körvonalazott, mert egy tanulmány keretében a különböző statisztikai stb. adatok, beszámolók, űrlapok konkrét változtatására vonatkozó javaslatok részletes bemutatásáról nyilvánvalóan nem lehet szó — a területi vezetés és területi tervezés számára orientációt biztosító és jelenleg is számított mutatókon kívül a következő fontosabb mutatók számítása látszik szükségesnek, illetve javasolható. Színvonalmutatók A termelőerők fejlődése eredményeként világméretű tendencia, hogy az egyes területek gazdasági fejlettsége egyre kevésbé függ az adott terület ipari, vagy agrár jellegétől. A jelenségekben az egyes népgazdasági ágak műszaki, termelékenységi, hatékonysági színvonal-különbségek kiegyenlítődésén túlmenően az egyes területek arculatának, településszerkezet változásának és a migrációnak van elsősorban jelentősége. A migrációt illetően erőteljesebben, a településszerkezet-módosulást illetően azonban —, s érthetően — gyengébben. a) A gazdasági fejlettség és a fejlődés dinamikájának mérésére a statisztika jelenleg többféle ösz- szevont és parciális mutatót alkalmaz. Így pl. a nemzeti vagyon, a nemzeti jövedelem, az ipari termelés ,az ipari állóeszközök értéke, mezőgazdaságban a munkaév szerinti gazdasági potenciál, kereskedelemben, közlekedésben az áruforgalom, illetőleg tmk, vagy utaskm. stb. A szóbanforgó mutatóknál a gazdasági fejlettség színvonalának és a fejlődés dinamikájának mérésére a GDP (hozzáadott érték) alkalmasabbnak látszik, s nemzetközileg is elfogadottabb, könnyebben kezelhető. b) A gazdasági hatékonyság és változások mérése. Hatékonyság, gazdasági eredmények címszó alatt jelenleg a 100 Ft lekötött eszközökre jutó tisztajövedelem és az egy foglalkoztatottra jutó nyereség az iparban stb. területeken, tehát parciális jellegű mutatók kiszámításáról van szó. Annak ellenére, hogy a metodikai viták még korántsem lezártak, előbbiek helyett a következő ún. komplex hatékonysági mutató alkalmazása javasolható: Egységnyi erőforrásra jutó hozzáadott érték= GDP 1,5 munkabér+0,1 (állóeszköz^-forgóeszköz) A változás, a dinamika mérésére pedig ugyanez a formula a számláló és a nevező tényezőinek indexei alapján. A terület (megye) gazdasági szerkezetét jellemző mutatók A gazdasági szerkezetre, struktúrára jellemző hagyományos1 mutatók — a termelés, a foglalkoztatottak, az állóeszközök, stfo-ek népgazdasági áganként vagy ágazatonkénti megoszlása — mellett egyre inkább nagy jelentőségre tesznek szert: — a termékszerkezet változását, korszerűsödését, — az exportstruktúra, a gazdaságtalan termelés visszaszorulását, — a produktív szféra „hátterét” jelentő infrastruktúra és környezet adottságait, korlátáit, — a munkaerő mobilizálhatóságát, ingázást, stb-t és — a beruházások nagysága különböző ismérvek szerinti megoszlása mellett azok várható hatásainak előzetes (megyei szintű) bemutatását célzó, érintő mutatók. (Az, hogy a vilóságban milyen nagy jelentőségű és mennyire nem könnyen teljesíthető követelményekről van szó, csupán kevesek előtt ismert, bővebb kifejtésükre ennek ellenére nem kerülhet sor.) (Folytatjuk) Barta Imre 23
