Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 3. szám - JELENÜNK - Barta Imre: A településfejlesztési politika feltételei és lehetőségei (I.)
ben eléggé ellentmondásos. A részterületekkel foglalkozó visszatekintő — elsősorban statisztikai — elemzések bőségével szemben az adottságok és lehetőségek feltárását célzó, illetőleg a komplex jellegű visszatekintő elemzések köre igen szegényes. A megyei szintű elemző munkának ezért a társadalmi-gazdasági fejlődés — jelenségeit, a közöttük lévő összefüggéseket, — a jelenségek okait, és — a jelenségek, várható változások, tendenciák hatásait kellene elsősorban kutatni, bemutatni. Miután a tér a társadalmi-gazdasági folyamatok objektíve adott, szükségszerű dimenziója a területi szintű elemzés semmi mással nem pótolható módon és árnyaltsággal képes a szóbanforgó jelenségeket, okokat és hatásaikat a vezetés számára bemutatni. Az egyébként örvendetes módon gyarapodó területi szintű elemzőmunkák (tanulmányok, dolgozatok, cikkek stb-ek) feltételezett hiánya esetén ui. a társadalmi-gazdasági valóságról alkotott képünk feltétlenül szegényebb, szürkébb lenne. Információgyűjtés A területi tervezéshez szükséges állapot típusú statisztikai mutatók köre lényegét tekintve kielégítőnek ítélhető. A produktum típusú mutatók köre azonban nem teljes, egy-egy megye gazdasági tevékenységéről nem képes teljes képet adni. Az előrejelzést jelentő tartományba sorolható információk áramoltatása, visszacsatolása és a területi igényekhez viszonyított köre ezért fejlesztésre, bővítésre szorul. Az ezekkel kapcsolatos gondolatok részletesebb kifejtésére a következő fejezetben kerül sor. Koncepciók kialakítása Hosszú távra szóló aktuális fejlesztési koncepcióval jelenleg az ország egyetlen megyei vezetése sem rendelkezik. Az okok sokrétűek, így pl. nincs hosszú távú népgazdasági terv. A VI. ötéves terv ismert oknál fogva nagymértékben nyitott, a bizonytalanság személyében olyan kellemetlen útitársat kaptunk, amellyel sajnos előreláthatólag hosszú ideig együtt leszünk kénytelenek haladni, s végül az erre irányuló szándék, vagy törekvés hiánya. Eddig csupán megyénként eltérő mélységű és tartalmú részkoncepciók kidolgozására került sor. Tervezés 1981-ben harmadszor került sor arra, hogy a megyei tanácsok a megye egészére vonatkozóan középtávú területi tervet állítsanak össze. Ezeknek a terveknek legfőbb pozitívumuk, hogy benne „intézményesülnek” a területfejlesztéssel kapcsolatos gondolatok. A tervet előzetes jelleggel több fórumon is megvitatják, egyeztetik. Közgazdasági szempontból a területi tervek műfaji jellege ettől függetlenül továbbra is nyitott. Egyrészt mert a tervek nem támaszkodhatnak a megyék egészét felölelő hosszú távú területfejlesztési koncepciókra, másrészt pedig, mert a tanácsi szférán kívüli területekre vonatkozóan nem a megyei vezetés, hanem a központi állami szervek és a gazdálkodó szervek célkitűzéseit tartalmazzák. A megyei vezető szervek így csupán a tervben foglalt célok egy részéi nek megvalósításához szükséges eszközökkel rendelkeznek. A 19 megye területi tervét összeadva, azok együttesen mindig meghaladják a népgazdasági lehetőségeket, tehát eleve megvalósíthatatlanok. A területi tervekben tehát terv és prognózis elemek keverednek, utóbbiak azonban a lehetőségekkel a tervező (tanácsi) szervek által nem egyeztetett — a tanácsi szerveknek az irányítási hierarchiában elfoglalt helye, illetőleg a gazdaságirányítás indirekt jellege (vállalatok önállósága) következtében — objektíve nem szembesíthető módon. Érdekegyeztetés, szabályozás, befolyásolás A területfejlesztést szolgáló konkrét tényezők közül a termelőerők térbeli elosztását és műszaki színvonalát (teljesítőképességét) egyaránt befolyásoló beruházásoknak — különösen hosszú távon — kiemelkedő jelentőségük van. Az érdekek ösz- szeegyeztetésének ideális állapotát feltételezve is a tanácsi fejlesztési és egyéb alapokon kívül a megyei vezetésnek a terület fejlesztését szolgáló beruházások nagyságára, elosztására, jellegére ráhatást biztosító eszköztára rendkívül szegényes. Mai gazdaságirányítási rendszerünkben az állami beruházások feletti döntés a központi szervek, a vállalati-szövetkezeti beruházások feletti döntés pedig a vállalatok és szövetkezetek kezében van. Azoknak közvetett módon történő befolyásolása: munkaerő-gazdálkodás, területfelhasználási, építési engedély és egyéb, itt nem említett periférikus jelentőségű eszközökkel érdemben nem lehetséges. A TERÜLETI INFORMÁCIÓS RENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE A területi információs rendszer és szervezet továbbfejlesztésére irányuló gondolatok megfogalmazásánál mindenekelőtt a területi párt- és állami vezetésnek, a területfejlesztéssel kapcsolatos feladataiból, felelősségéből kell kiindulni. A területi (megyei) szintű vezetés-irányítás szervezeti formái kialakultak. A területi tervezés szervezeti keretei (megyei tanácsok, illetőleg azok tervosztályai) ugyancsak adottak. Változtatásra mindössze a területi tervek visszacsatolása, azoknak a gazdálkodó szervekkel időben történő megismertetése érdekében lenne szükség. A visszacsatolás egyik formája lehetne pl. a területfejlesztési koncepciónak a gazdálkodó szervek (vállalatok és szövetkezetek) részére tájékoztatás és véleménynyilvánítás, majd a végleges területi tervnek tájékoztatás céljából való megküldése. A gazdálkodó szervek között természetesen differenciálni is lehetne attól függően, hogy a területfejlesztési koncepció, hivatalosan a tanácsok területi tervkoncepciója az egyes gazdálkodó szerveket milyen mértékben érinti; saját terveik kidolgozásánál milyen mértékig kell, vagy célszerű ahhoz igazodniok stb. A területi vezetés és tervezés szempontjából az információknak két nagy csoportja, s feldolgozásuknak is két fő formája különböztethető meg: — a területi vezetés és a területfejlesztési koncepció kialakításához folyamatosan szükséges információk, 22
