Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakó István: Palócok a Mátraalján II. rész
TUDOMÁNYOS MŰHELY Palócok a Mátra alján II. rész Mikófalva a Bél-medence településeinek egyike és azon a tájon fekszik, amelyet minden néprajzi szerző palócnak tekintett. Az Árpád-korban a Bél vagy Ug nemzetség birtoka, majd ennek leszármazottai, a Bekény család tulajdona volt. Valószínű, hogy kialakulása összekapcsolódott a nemzetség székhelyének (Apátfalva) és egyéb szálláshelyeinek (Mónosbél, Szentmárton, ördögfalva, Tardos) sorsával, illetve a bélháromkúti apátság megalapításával (1232. év). Mikófalva jelenlegi lakosságának elődei a XVI. században már itt élnek, a török idők alatt tehát a lakosság nagymértékben nem cserélődött ki. 9 XVII. században a Kovács és Kelemen nevű családok egy része nemességet nyer és ezzel megkezdődik egy, a palóc vidékre jellemző nemesi falu kialakulása. A jobbágyfelszabadítást közvetlenül megelőző években a falu lakosságának kétharmadát a Kovács és Kelemen nevű kisnemesek, egyharmadát pedig a jobbágyok és zsellérek tették ki. Mind a település módját, mind az életmódot tekintve, Mikó- falván a falu két részre oszlott. A nemesek megosztott telkeken laktak, csak udvaruk volt a faluban, de a gazdasági udvar, a kert a nagyméretű csűrrel a falu szélén helyezkedett el. Mikófalva, mint a középkor óta folytonos lakosságú és néprajzi hagyományait híven őrző település, elsőrendűen alkalmas etnikai kutatások folytatására. Lakodalmi menettánc az utcán. Felsőtárkány, 1954 Sírok szláv nevét (siroky == széles) vagy egykori szláv lakosságától vagy egy váralapító nagyúr személyétől kapta. Történelme folyamán maga a település a vár mellett másodrendű szerepet kapott, lakossága többször változott, cserélődött. Lakosságát néprajzilag a palóc csoporthoz tartozónak tekinti az etnográfia, mert nyelvjárása és kultúrájának, életmódjának egész megjelenése ezt bizonyítja. A kutatás felderítette, hogy a falu egyik régi családjának neve Palóc — amiből arra lehet következtetni, hogy a XVIII. század elején egy, a mainál (jóval) kisebb terület lakosságát nevezték palócnak, mint ma és ebbe Sírok nem tartozott bele. A Palóc család vagy „had” onnan, a palócok földjéről vándorolt be Sírokba, a török hódoltság elmúltával. Mátraderecske a hegységtől északra fekvő Mát- raalja nevű falucsoport egyik tagja. A Mátraalja nagyobbik része a középkorban az Aha nemzetség birtoka volt, vagyis azon a területen van, ahol Anonymus kabarjai megtelepedtek. Talán ez a tény is befolyásolta a néprajz kutatóit, hogy a Mátra- alját klasszikus palóc tájnak minősítették és így a palócok lakta területek felsorolásában mindenütt első helyen szerepel. Ennek tulajdonítható, hogy a palóc néprajzi kép tekintélyes részét a Mátraalja lakossága révén nyert ismeretek alkotják. Mátraderecske tipikus képviselője a Mátraaljának, sőt a szomszédos falvak véleménye szerint népe ha- gyományőrzőbb, mint a többiek. A lakosság, amint kutatásunk ezt kimutatta, ugyancsak folytonos a középkori népességgel: a zömét kitevő Kis, Fonod, Kovács és Gál családok (palóc néven hadak) már a XVI. század derekán itt laktak és korábbi adatok híján csak feltételezhető, hogy az első telepesek leszármazottai, akik a feudális társadalmi rend térhódítása során jobbágyokká váltak. Tarnalelesz és környéke Heves megye északkeleti sarkában fekszik, tehát összetevője annak a nagy tájnak, amit a kutatók Palócföldnek szoktak nevezni. A Bükkszenterzsébet, Szentdomonkos és Fedémes között centrálisán elhelyezkedő Tama- lelesz vezető és legnagyob települése ennek a kis tájnak, ezért róla leleszi falucsoportnak nevezzük. A XIII. század óta ismert településeknek közös 45
