Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Az Egerben maradt törökök igaz históriája
— „Az voltam, de már keresztény lettem!” — vágott vissza Haciné. — „Nem tudja a török császár, hogy annyi török vagyon Magyarországon!” — így a török. — „De bizony tudja, de gondatlan.” — repli- kázott az asszony. — „De bizony igen gondos, de nem tudja, hogy ennyien vattok. Ha jók volnátok, magatok is eljöhetnétek Törökországba, de nem akartok” — mondá a janicsár. Ez a csábítgatási akció szoros kapcsolatban volt azzal a diplomáciai levelezéssel, mely szerint 1705 elején Hasszán belgrádi basa, miután Eger Rá- kóczy Ferenc kezére került, arra kérte a fejedelmet, hogy a városban „kényszerűségből vagy rászedve” ottmaradt mohamedán lakosokat küldje a török határra. — 1706-ban Ali vezérpasa, temesvári váli és parancsnok, ismét sürgette az egri törököknek a szultáni birodalomba való hazabocsátását. „MÉG MA IS SZÁZNÁL TÖBB EMBER ÉS ASSZONY ÉL OTT!” — írta. Kérte Rá- kóczyt, hogy küldje ezeket az egykori mohamedánokat a török határra. — A belgrádi basa még 1709-ben is nógatta Rákóczyt az Egerben maradt törökök visszaküldésére. A fejedelem azonban a többszörös török kérésre nem is reflektált. Szórványosan bizonyára néhány ember valóban eltávozott Egerből, ami bizonyítani látszik az 1711. évi, Eger városi adóösszeírásban Borbély András neve után tett sóikat mondó bejegyzés: „Törökké lett!” A fentiekben Eger történetének egy eleddig részleteiben teljességgel ismeretlen, de nem kevésbé érdekes, sőt jelentékenynek érzett mozzanatára igyekeztem fényt deríteni. A 91 hosszú esztendeig tartó egri törökuralom utáni években városunk népességének etnikumában a magyarokhoz asszimilálódott németek, osztrákok, lengyelek, szlovákok, rácok, dalmátok, görögök és olaszok mellett számottevő szerep jutott az önként visz- szamaradt török mohamedán alattvalóknak is, akiknek hosszú-hosszú generációk nyomán ma is közöttünk élnek és dolgoznak kései leszármazottai, derék utódai. Sugár István (Greskovits László rajza) 44
