Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Az Egerben maradt törökök igaz históriája
is igazolják. 1706-ban még 300-nál több, Egerben maradt mohamedánról írt a temesvári török vár- parancsnok. (!) Eger a volt török alattvalók szempontjából kiváltságos helyzete révén, valóságos gyülekezőhelyévé vált a Magyarországban megbújva visszamaradt igazhitűeknek. Kivált Nagyvárad 1691. évi ostroma, illetve 1692. évi feladása után, sok török érkezett onnan városunkba. Különösen 1690 után, néhány esztendőn át, szaporodtak meg az újkeresztények Egerben. Felvett magyar családneveik alapján találunk törököket Bujákról, Csányból, (Vámos)Györkből, Bátorból, Hatvanból, Ecsédről, Budáról, Sírokról, Szarvaskőből, Szécsényből, Temesvárból, Zomborból, Nagyváradról, Belgrádból stb. Lássunk most néhány példát az egri volt török mozlimok sorából, akiknek eredeti török nevét vagy szüleik vagy férjük török nevét ösmerjük. Kezdjük a sort azokon, akiknek fel volt kutatható eredeti török nevük. Ilyen volt az egri cigány Musztafa vagy Vajas Szulimán és Vajas Bektás. Egy nőnek a neve Tulma volt. Több esetben fény derült szüleik eredeti török nevére is. Például: egy 3 éves gyermek apja Ali bég, anyja pedig Cereim, egy 9 éves apja Szabó Nemhet, anyja Fatime. Ismeretes „a pogány Hat- vanyi Musztafa”, az egri Omer odabasa, Habib odabasa, Habib Bulyok basa vagy Oszmán basa gyermeke. Több esetben a szülők török neve mellett az illető származási helye is megtalálható. Például a kisázsiai Karamánia tartományból került városunkba egy férfi, akinek az apja Kara Memhet volt. Egy másik férfi a török hódoltság alatt levő Görögországból jutott Egerbe, kinek az apja Kara Sábán volt. Nagyváradról jött ide a boszniai Mosz- t.árból származó mohamedán férfi, akinek apja neve Ibrahim volt. Egy másik, a balkáni Nisből származott Egerbe, Nemhet apától. Egy mohamedán kisgyermek apja Ali, anyja pedig Umnina volt. Ismerjük az egri török Amhet és Memhet gyermekét is. Nézzünk most körül az özvegyasszonyok népes táborában. Napfény derült az egri Cselebi Mem- hár, Juszup Bila, Musztafa Chus egri szpáhi, Mon- ko Csorbadzse, a balgrádi Hudsain basa, Caribra- him, Nurko basa, a budai Csehán basa vagy Kuli beslia özvegyének személyére is. A mohamedán elemek nagy része bizonyára nem oszmán, hanem balkáni ethnikumú. Akárminő furcsán is hangzik, de öt janicsár is Egerben maradt, akik még tartották a török hadsereg elit alakulatának régi szabályát: nőtlenek maradtak — s csak később, már mint katolikusok nősültek meg. Mindenképpen érdemes néhány törökkel közelebbről is megismerkednünk. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy az Egerben ma is lakó ALI és HAMZA családok csak későbbi bevándorlók voltak városunkba. Az Ali família első tagja az 1700-as évek elején bukkan fel, minden előzmény nélkül. Minden bizonnyal akkor tájban telepedhettek le, mert 15—20 éven át nem maradhatott személye említés nélkül az anyakönyvben vagy a városi és a kamarai iratokban. — A Hamza családról tudomásom szerint Breznay Imre mutatta ki — amint azt a család egy Budapestre szakadt tagja nékem az 1950-es években mesélte —, hogy a XVIII. század későbbi évtizedeiben vándoroltak be Egerbe, talán Szegedről. Az egri törökök élén kell okvetlenül megemlítenünk az álajbéget, aki a hangzatos Báthory László nevet vette fel. Háztartásában élt felesége, anyja, effy fia, két leánya és két szolgálója. A felesége is török volt. Igazolást kapott arról a kamarai adminisztrátortól, hogy az egri keresztény blokád alatt a császári hadsereghez szökött ki a várból, s így a felszabadító hadnak hűséges szolgálatot teljesített. Lakóháza a mai Dobó tér patakon túli, keleti oldala tájékán állott, tehát a város közepén. A házat Caraffa generális, részére meghagyni rendelte. Az uralkodó pedig 1693 nyarán Báthory Lászlót, az egri várhoz tartozó lovas szpahik parancsnokát, a vár visszafonlalása során tanúsított értékes együttműködésére való tekintettel, személyében és javaiban felszabadította minden paraszti és polgári teher alól. beleértve az igazságszolgáltatást, a katonai beszállásolást, s minden rendes és rendkívüli adót. Kiderült, hogy a Miskolc melletti tapolcai apátság egyik falvára is királyi adománylevelet kért — sőt arra utalnak az adatok, hogy több birtoka is volt. Azon kevés, Egerben megtelepedett török közé tartozott, akik később — 1701-ben — hazaszöktek Törökországba, ahol minden bizonnyal elhallgatták egri árulásuk történetét. A másik nevezetes egri török Noszvaj birtokosa volt, s megkeresztelkedése után a Noszvai Ferenc szépen hangzó nevet vette fel. A tekintélyes egykori mohamedán birtokosnak Egerben nagy telke és háza volt: a mai Dobó téri (korábbi minorita) templom és rendház is azon a telken áll. A derék férfiú 1697 áprilisában egész említett ingatlanát, melyet még szüleitől örökölt, a minorita atyáknak adományozta. Egy korábbi feljegyzés elmondja, hogy „török időkben Noszvai Ferenc a várban lakott, Noszvajt bírván... aki is kényszeríttetvén a vár ostroma alatti nagy éhezés által a várból kiszökni. Ott megfogatván, Caraffa generális elé vitetett, s akkor más jószágaival együtt Noszvajt is elvették tőle.”. A török világban módos embernek ismerték, aki egyik, Judit nevű rabszolganőjét vette feleségül. 1697-ben Nosz- vajon halt meg, nyilván közben sikerült azt — legalábbis részben — visszaszerezni. Számottevő férfiú volt a mohamedánból katolikussá lett Hajdár László, aki megtartotta eredeti török nevét is. Olyan gazdag ember volt, hogy Gyöngyös város tanácsa, mint még a régi, hódoltsági időkből ösmert hitelezőjétől, 1690-ben 1 ezer forintot vett fel kölcsön gyanánt. Bizonyos kölcsönök törlesztése még 1702-ben is folyt. Az iszlámról megtért — talán renegát? — Bosz- nay Gergely, akit legtöbbször Horváth Gergelynek emlegetnek, oly köztiszteletben álló férfiú volt Egerben, hogy a város vásárbírája lett. Különleges érdeklődésre tarthat méltán számot az egri török Lodzsának egész családjával való visszamaradása, aki korábbi foglalkozásához híven, 41