Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Az Egerben maradt törökök igaz históriája
a Pap Dávid nevet vette fel. A jezsuiták részletes jellemzést adnak az öregről. Eszerint ő a többi töröknél tanultabb, bölcsebb és józanabb, erényesebb volt, némi jósló tehetséggel is rendelkezett, az akkori háborúk kimeneteléről sokat jövendölvén. Bécsnek török ostromát is nagyon rosszallta (tudniillik annak nyomán indult meg azután Magyarország felszabadítása a török hódoltság alól), Egernek és több várnak elestét eleve hirdette, és valahányszor Belgrádot említették előtte, mindannyiszor keservesen sírt, annak ostromát és végső elvesztőt néki elmondván, azt nagyon fájlalta, hogy néki jóslásaiban hitelt nem adtak. 102 éves korában, 1701-ben halt meg, s fényes egyházi temetést rendeztek néki a jezsuiták. Sikerült kiderítenem, hogy eredeti török neve Szálih hodzsa volt. Külön kell beszélnünk az Egerben megtelepedett sok török cigányról, akiknek legalábbis egy része a lakatos-, a kovácsmesterséget folytatta, de akadt közöttük zenész, sípos is. Adatok vallanak arról, hogy ezek a török cigányok élesen elhatárolták magukat az úgynevezett „magyar cigányok”- tól, kiemelve, hogy nékik házuk, fix kenyérkereső mesterségük van. Ez arra utal, hogy a magyar cigányok — akik hasonlóan a mohamedán hitről tértek át a katolikusra — lényegesen rosszabb anyagi helyzetben voltak. A mohamedán hitről a katolikusra tért, volt török alattvalók egyik különleges — és bizonnyal — népes csoportját képezték a keresztény származású, de iszlámra tért magyarok. Ezeknek a személyeknek a neve renegát volt — s csak ritkán állapítható meg egyértelmű határozottsággal, hogy velük állunk szemben, mivel az erre utaló megjegyzések nem szerepelnek a levéltári forrásanyagokban, s őket is, mint az oszmán származású mozlimokból keresztény hitre térteket, csak egyszerűen újkeresztényeknék: nevezték. Gyaníthatóan a nők sorában volt sok ilyen renegát, akiket a török férfiak vettek maguk mellé feleségnek, ágyasnak. A renegátok sorában találunk néhány hajdút is, akik már mint új keresztények érkeztek Egerbe Fülekről. Ezek 3 év 8 hónapot szolgáltak fegyverrel. Származási hovatartozásuk ismeretlen. Egykét esetben egész regénybe illő históriákra derül fény a levéltári források tükrében, fgy például Endali György és Rab Judit új keresztények házasságot kötöttek Egerben, s amikor megjegyezték róluk a matrikulában, hogy hajdan, mint keresztény kisgyermekeket hajtották el őket. — A keresztény rác Cirilt is hajdan gyermekkorában a tatárok hurcolták el Magyarországból, teljesen el- törökösödött, de azért érthetetlen módon nem metélték körül. A felesége török asszony: Tulma volt. Amikor a török és tatár csapatok Bécs alatt vereséget szenvedtek és szétverték az alakulatokat, ő eltávozott a tatároktól és Nagyváradra ment, ahonnan viszont a vár felszabadulását követően török feleségével, Tulmával és fiával Egerbe jött. A férjet, mint volt keresztényt, nem is keresztelték meg. — Egy hajdan keresztény asszony elmondta, hogy török férje eltávozott Egerből, de ő, gyermekeivel együtt, a városban maradt, s kérte is a kamarától férje korábbi kis lakóházát. Rendkívül érdekes kép tárul elibénk, ha a katolikus hitre tért mohamedánok felvett magyar családi és keresztnevüket vesszük vizsgálat alá. Kiderült, hogy egy-két eset kivételével, ragyogó szép magyar családneveket vettek fel, mely utal származási helyükre (Budai, Egri, Csányi, Hatvanyi, Nándorfehérvári — Belgrádi —, Bujáki, Szarvaskői, Ecsédi stb.) foglalkozásukra (Lakatos, Kovács, Borbély, Pap, Portörő — lőpormalmos —, Molnár, Mészáros stb.), társadalmi helyzetükre (pl. Rab). De előfordulnak nemzetiséget jelentő vezetéknevek (Török, Magyar, Horvát, Lengyel, Tót, sőt Német is), állatok nevei (Kakuk, Holló, Farkas), testi tulajdonságokra utaló vezetéknevek: Nagy, Kis, Balog, Fejér, Fekete, Veres, Vörös, Ugró — különböző pénzek nevei: Bankó, Poltúrák — mesterségek eszközei: például Furulya. Egészen egyedülálló ritkaságnak minősíthető az az eset, melyben a német Langweil és Gletz- hammerin nevet vette fel két török. Különleges érdeklődésre tarthatnak számot azok a családnevek, melyek török eredetűek: Hajdár, Omer, Bej, Gyulfidán, Endáli (török hosszmérték). A keresztnevek meglehetősen változatosak, de a férfiak között leggyakoribb a Mihály, János, István, Ferenc. A nők sorában a legtöbb a Katalin, Anna és az Erzsébet nevet kapta. A források elemzése arra utal, hogy a felszabadulás után az újkeresztények meglehetősen elkülönült közösséget alkottak a város társadalmában. Nem véletlen, hogy a város egyik utcáját Türken Gasse (Török utca) néven emlegetik a kamara iratai, ahol sok volt az egykori iszlám lakos. Ez az utca a mai Dobó utcának felel meg. Egy 1690. évi kamarai összeírás szerint az újkeresztény háztulajdonosok felének itt, s a vele észak felé szomszédos, mai Május 1. utcán állott a lakóháza. Az újkeresztények házassági tanúi, gyermekeik keresztszülei az esetek elsöprő többségében újkeresztények voltak. Sőt az újkeresztény zömében újkereszténnyel kötött házasságot. A volt mohamedánok asszimilálódása a keresztény környezethez komoly problémát jelentett, hiszen nemcsak vallásuk, világnézetük, de életformájuk és életmódjuk is merőben eltért a keresztényekétől. Ne feledjük, hogy zömében felnőtt vagy éppen már idősebb emberekről van szó. Még a város felszabadítása utáni 14. évben is határozott volt elkülönülésük. A jezsuita atyák úgy látták, hogy az iszlámról áttért újkeresztények nem vették jól magukba a keresztény gondolkodást, s nem tartottak kapcsolatot a város keresztény lakosságával, mert úgy érezték, hogy korábbi „pogány” voltuk miatt megvetik őket. Ezt a balhiedelmet 1701-ben úgy próbálták enyhíteni, hogy amikor 102 éves korában meghalt a hajdani Szálih hodzsa, új nevén (Pap Dávid), rendkívül díszes egyházi temetésben részesítették. Kétségtelen tehát, hogy a nagyszámú volt mohamedán, lett légyenek azok etnikai hovatartozan- dóságukat tekintve oszmánok, balkániak vagy akár törökké vedlett magyarok is, rendkívül sajátos képet adtak a XVII. század végi Egernek. 42
