Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lőkös István: Megyénk irodalmi kistükre (XIV.)

hol pedig a Nógrád megyei Csécsén Fráter Pálék- nál húzódott meg. Az ellenséges csapatok köze­ledtének hírére gyakran ment a közeli bányákba — jóllehet sohasem került közvetlen veszélybe. Gyöngyös felszabadulása után ment csak Debre­cenbe, majd vissza Pestre. Ez a bujdosás komoly árat követelt: Jenő fia a nagy hidegben megfá­zott, s oly súlyosan megbetegedett, hogy a bajból soha fel nem gyógyult. A világosi fegyverletétel után ugyan semmi bán- tódása nem volt, az anyagi gondok, az átélt meg­próbáltatások, fia betegsége felőrölte erejét. 1850 és 1851 nyarát Párádon töltötte családjával, ab­ban reménykedve, hogy a klíma Jenő fia gyó­gyulását elősegíti, ám a remény csak remény ma­radt. 1852 áprilisában már elkeseredetten írja só­gorának, Zsiga Pálnak, hogy „a szülőknek nagyon kétes vagyona a gyermek. Sokat nyomorékká tesz a betegség, sokat elvisz a halál.”. Bajza Jenő sor­sa az előbbi volt: lába megbénult. Ezek a gondok kényszerítették arra Bajzát, hogy szülőföldje utolsó kötelékeit is felszámolja. Előbb a tulajdonában levő erdőrészt vágatta ki s adta el, majd azt az örökséget is, amelyet 1845-ben elhunyt testvére, Lőrinc után örökölt. A birtok ugyan a családban maradt (Zsiga Pál, Bajza só­gora vásárolta meg), mégis a szülőfalutól s a fel­nevelő tájtól való végső elszakadás szimbóluma lett. Az adásvételi szerződés szövege a végrendele­tek hangulatára emlékeztet, látszik: nemcsak jo­gász, de íróember is volt a megfogalmazója: „Alulírottak következő adás-vevési szerződésre léptünk: 1. Én, alulírt Bajza József, Heves megyében ke­belezett Szűcsi helység határában fekvő, engem örökös joggal illető ősi birtokomat, mely követ­kező részekből áll: Szántóföld 12 hold 622 négyszögöl Rét 5 hold 179 négyszögöl Erdő 2 hold 687 négyszögöl Dézsmás-szőlő — hold 505 négyszögöl Majorság-szőlő — hold 265 négyszögöl a korcsma-haszonnal együtt, mellynek mennyisé­ge változván, meg nem határozható, Zsiga Pál úr­nak, kedves sógoromnak és hitestársának, Bajza Zsófiának, kedves testvérhúgomnak, mint férje kö­zös kereső társának (coaquisitrix) minden hoz­zátartozó s vele járó hasznokkal, haszonvételekkel, jövedelmekkel, fenn nem tartva magamnak sem­mi jogot és tulajdont, még a talán megnyerhető úrbéri váltságdíjhoz jogomat sem, eladom 600, azaz hatszáz ezüst forintért, három ezüst húszast egy forintra, s húsz forintot egy kölni márkra szá­mítva; és kötelezem magamat ezen részletesen elszámlált birtokrészeket neki azonnal, mihelyt a 600 ezüst forintot nekem lefizeti, birtokába bo­csátani, s az illető megyei törvényszék előtt annak rendje és módja szerint átvallani. 2. Mi pedig alulírt Zsiga Pál és kedves nőm Bajza Zsófia az említett birtokot a mondott árért, azaz 600 ezüst forintért Bajza József úrtól meg­vesszük s ezen árnak az átvállalás alkalmávali pontos lefizetésére magunkat kötelezzük. Minek erősségéül adtuk ezen mindhármunk ál­tal aláírt s szokott pecsétünkkel erősített örök adás-vevési levelünket. Költ Gyöngyösön, 1851. december 20-án.” Hátralevő esztendeit Bajza már jobbára Pesten töltötte, súlyos beteg volt. 1854-ben még egyszer eljött Párádra, de gyógyulása reménytelen volt. Utolsó éveit így jellemezte az önzetlen barát, Toldy Ferenc: „árnyéka maga-magának, járt az emberek között; néha az akadémiai üléseket is látogatá, tárgyául a közrészvét és fájdalomnak; olvasgatott Goethében de régi szokásból inkább, mint tiszta öntudattal és felfogással, mert minden ereje lel­kének elhagyta volt, csak a szeretet nem övéihez és barátjaihoz. Emlékezetének táblája puszta volt: rajta csak egy kép a múltból, Kisfaludy Károlyé maradt meg, kinek neve, ha néha övéi által ki­mondatott, a velőkig ható zokogásra fakasztotta. Ekkor összekulcsolt kezeivel eltakarta arcát, s akadozó panaszából csak afeletti vigasztal hatatlan­sága volt kivehető: amiért a haldokló által hívatva őt többé életben nem találta.” Ilyen hosszan tartó élőhalott állapot után távo­zott el örökre, 1858. március 3-án Bajza József, a magyar kritikai irodalom megteremtője, a Kri­tikai Lapok s az Athenaeum szerkesztője, a Pesti Magyar Színház egykori igazgatója . .. Lőkös István 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom