Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: A levéltáros Kazinczy Ferenc

A levéltáros Kazinczy Ferenc

(Halálának 150. évfordulójára)

Ismeretes, hogy Kazinczy Ferenc Zemplén vármegye levéltárosa, illetőleg hivatalosan „napi bérese” volt. Az 1825—31-es évékben igen komoly munkát végzett ebben a levéltárban. Elsősorban a levéltár anyagát rendezte, ahogyan ő írta: „az Archívum megbontakozott rendének helyre-állításával” foglalatoskodott. Részletes, betűrendes mutatókönyvet is szerkesztett a már átrendezett anyagról. Ez az elenchus (Elenchus Actorum Historicorum), illetőleg index (Index Actorum Historicorum Tom. I—II., in or- dinem redegit Franciscus Kazinczy) nemcsak azért értékes számunkra, mert arra is példa, hogy milyen lelkiismeretesen tanulmányozta át a levéltárba került anyagokat, hanem elsősorban azért, mert igen sok érdekes és értékes történeti, művelődéstörténeti, nyelvészeti és néprajzi vonatkozású glosszákkal is zárja az egyes darabok leírását.

Jellemző Kazinczy Ferenc lelkiismeretes munkájára az is, hogy az általa rendezett anyagban alig van olyan lap, amire ne került volna valamilyen megjegyzése. Nem egy esetben a rendezett anyaghoz „előintéseket”, „bevezetőket” is mellékelt. Különösen értékes az az „Előintése”, amit „A jól, vagy rosszul nevezetes emberek” című kép- és kéziratgyűjteményhez írt. Érdemes ezt a szép ortográfiával megírt bevezetőt itt is felidéznünk, annál is inkább, mert ez a Kazinczy-írás máig kiadatlan: ,,A’ jól, vagy rosszul nevezetes emberek kéziratai a’ szerint érdemlik figyelmünket, mint az ők arcképeik: magunk sem értjük, mint esék, de érezzük, hogy hozzájok, a’ nem ismertekhez, közelebb tétetünk, midőn képeiket látjuk, midőn illethetjük a’ papirost, mellyen kezek nyugodott. S a’ hatás nagyobb, ha együtt látjuk az elholtakat, bár a’ jókat a’ rosszakkal ösz- szekeveredve. De az sem rossz: szívünk még forróbb tisztelettel vonzódik a’ jók felé, midőn a’ gonoszoktól elborzad. Ezek voltak az okok, mellyek által arra indíttattam, hogy az efféléket kiszedjem a’ magok helyeikből s eggyüvé köttessem itt, hogy midőn Levéltárunk olly Vendégeket látand belépni küszöbén, kik mulathatnak, gyönyörrel és haszonnal forgathassák végig a’ minden becset felül haladó gyűjteményt. Kérkedés nélkül szabad említenem, hogy a’ képek és a’ lemásolt és sok eredeti kézírások az én ajándékaim, által hoztam azokat autographiai gyűjteményeimből, mellyet a’ külföld ismer... Üjhely 1831. január 16d Kazinczy Ferencz.”

Érdekes az a másik Kazinczy-kézirat is, amelyet I. Ferenc unokájának az újhelyi levéltárban tett látogatásáról vetett papírra. Kiadásra azonban csak azok a glosszák tarthatnak számot, amelyek Kazinczy nyelvészeti, olykor nyelvtörténeti, népraj- si stb. vonatkozású megjegyzéseit foglalják magukba.

1. Egy 1771-ből datált anyag e mondatához „Aba turcico panno obrogato in ejus locum pannus

karazsia substituitur”, a következő megjegyzést fűzi Kazinczy: „Ez az Abaposztó közönséges gyapjúból vala szőve, és így ára csekély volt. Színe fejér, mint a szűré. A’ föld népe ebből horda mentét és nadrágot fekete sinórral, fekete báránybőr prémmel és fekete szaruból esztergályozott gombokkal.”.

2. Bethlen Gábor 1625-ben keltezett kéziratához Kazinczy Ferenc igen tanulságos stílustörténeti megjegyzéseket is fűz: „Archívumunknak igen nevezetes darabja: 1. mert a’ fejedelem hat sort saját kezével vete a’ feddő Parancs alá, 2. mert a Magyar-nyelvű Fejedelmek’ udvarában szerencsésen kezdett Stylus Curjalisnak itt leljük első megindulását. Imhol az említett hat sor azoknak kedvekért, kik annak elolvashatásához nincsenek elkészülve: »Hogy az dolgot bizonyosban megh érthessük, Hűségteknek (Fidelitatibus Vestis) Vice- Ispán és Nótárius, serio parancsollyuk, hogy magok személyek szerént eleönkben jevyen (jővén) késedelem nélkül, és magatok informállyatok ez metamorphosisról. Secus non factur«.”

3. Egy 1694-ből származó ügyirathoz jegyzett figyelmeztetések gazdaságtörténeti szempontból is érdeklődésre tarthatnak számot: ,,A’ később időknek még azt kell megyjegyeznünk, hogy az 1788- diki Török-háborúig a földmívelés nagyon nem jó lábon álla e tájon is; mert az életnek nem vala becse. A háború Belgrád körül folyván, a’ terméseknek becse lett, s akkor kezdék az emberek a’ haszontalan cserjék irtogatását. Pénz II. Józsefnek bölcs igazgatása által sok volt az országban, ’s így minden gyarapodott, ’s a’ földmívelő hasznot remélhetvén, neki feküdt a’ gazdálkodásnak.”

4. Az 1716-ból származó ügyirat e mondatához „Unde dardanariis poena statuta”, ezt a magyarázó kiegészítést olvashatjuk: „Dardanáriusnak az neveztetett, a’ ki az életet nyereségre beszedi, és ez által drágaságot csinál”.

5. Az 1619-es évből datált irat „contra vagos hajdones...” latin nyelvi képletében szereplő hajdú szó értelmezését is megadja Kazinczy. Ez a bejegyzés bizonyíték arra, hogy Kazinczyban a jó filológust is értékelnünk kell: ,,A’ hajdu-név itt gyalog katonát jelent, mert Eleink mindég azt értették a’ hajdú név alatt. Innen egy igen régi Poétánknál ez: Hajdú, vagy katona ezt jelenti: akár gyalog vitéz, akár íovas legyen, olly formán, mint Virgilnél: Tros rutulusve fuat.”.

6. Ugyancsak figyelemre méltó Kazinczy szóértelmezése egy 1663-ban keltezett irat végén: „Megjegyzést érdemel, hogy a’ Püspök ezen magyar nyelven írt levelében a Papi személyek Reveren- dus titulusát Tiszteletes által ejti, s nem mondja Tisztelendőnek, mint ezen időben minden más, és a’ Grammatica is ezt javasolja, mert tisztelendő activa és nem passiva formában, ’s nem azt jelenti, a’ ki tisztelteim méltó, hanem a’ ki tisztel62