Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Grammatika és költészet

Egészen távoleső képzeteket, gondolatokat kapcsolnak össze a nyelvtani általános alany fogalmából kibontott képek segítségével a költők ezekben a versmondatokban: „Te voltál csak az ember, / általános alany, csak te voltál, Mihály” (Bóka László: Babits volt az utolsó). — „Nincs feladó, / csak az általános alany, el nem hangzó / le nem írt szövege” (Marsall László: Inkább szomorúan).

A korunkhoz különösen kötődő mondanivaló kifejezésére választott grammatikai indíttatású költői képvilág segítségével társadalmi és filozófiai tartalommal is telítődnek azok a versmondatok, amelyekben a jelzők és a határozók fogalma és funkciója motiválja a közvetített információk természetét és jellegét. Az iskolai stílusnevelés korszerűsítése szempontjából különösen értékesek számunkra a jelzőkkel kapcsolatos vallomások: „Már az igaz / s nem a milyen szép / jelzőktől független milyenség / vonzott” (Fehér Ferenc: Egyetlen szó). „Véghetetlenül telepszik rá, / Minden jelző minden egyéb / mondataimra, ó ez a Parkinson- mondat” (Páskándi: Parkinson-mondat). — „Óvakodj a sok jelzőtől, befödi a szót” (Páskándi: A papírrepülő eltérítése 226). — „S a fogaskerekek metaforáira gondolok, / a kapcsolók káprázatos jelzőire, / s a világra, erre a befejezhetetlen-köl- tészetre” (Bihari: Beíejezhetetlen költészet). — „Túl minden jelzőn, rendeltetésen / meglapul a dolgok lelke (Dsida Jenő: Túl a formán). — „Ki tudta azt, hogy ő / az ige, mely cselekvésre kész, / a főnév, amely bukik vagy lobog, / a jelző, aki emel vagy gyaláz, / s a névelő, mely indít mondatot” (Vészi Endre: Ki mindent átölelt). — „S egyszerre elkezd minden élni, / föld, ég, levegő, kutak. / És újra a jelzők zöld dagálya / füvek, erőtől duzzadó / lombok, ágak spartakiádja: virágok, dobverők, lobogók” (Bella István: A vers születése).

Merészebb asszociációk vállalására készteti a versolvasót az a versrészlet, amellyel kapcsolatban a korszerű nyelvtani műveltség is előfeltétel ahhoz, hogy az olvasó vállalja is a költővel az együttgondolkodást: „Elkezdtem megfogalmazni / egy mondatot, / Először jelzőket mondtam, / később határozókat, s mára elérkeztem a tárgyhoz. / Édes hazám! / Az állítmány fölrúgja majd mondatszerkezetedet” (Fábri Péter: Mondattan).

9. Hogy mi teheti teljessé egy-egy mondat és szövegrészlet mondanivalóját, arról is tanulságos információkat nyújtanák költőink. Olvassuk el csak figyelmesen ezeket a versrészleteket: „Szép a mondat egyenes aránya” (Illyés: Alkotások). — „A dombsor lánca nyugodt-ívű mondat” (Makay Ida: Lázadás). — „Szívemmel, tüdőmmel / vérem forróságától / pattanásig duzzadt ereimmel / tartom a kereket, / amivel mondataim iramát / kormányozom” (Kassák: Szavaim röpítenek). :— „Ott látta Krúdyt egyszer, / mint fenséges lassú mondatai, / sétált oly fenséges lassúan” (Zelk: Aki bejárta a világot). — „Fürtökben bomlik ki a szórend, / bokrokon szelíd szó ragyog” (Bodor Pál: Szavak). — „És végül hogy ha kong / a vasharang is értem / megmarad majd egy mondat / amiért mondjuk éltem / egy mondatban a szórend / a szórendben a ritmus” (Vészi Endre: Már minden életrajzi).

A mondat, a szöveg szerveződésében valóban nem csak a verbális tényezők játszanak szerepet. Az idézett versrészletek is arra utalnak, hogy az intonáció, a dallam, az akusztikum, a muzikalitás, a ritmus, a mondathangsúly, a mondatrend és a szórend a közlés szándékának megfelelően motiválják a közlés érzelmi intenzitását és belső logikai rendjét. Több gondot kell tehát erre is fordítanunk az iskolai nyelvtanításban.

10. Az iskolai nyelvművelés korszerűsítésének útjára léptünk. Segítik-e sajátos módon mai költőink ezt a feladatvállalást? Hogy e kérdésre csak igenlő választ adhatunk, példáink is tanúsítják. A sok szóval semmitmondás, az alibimondatok üressége nem véletlenül vált gyakori verstémává. Hogy mennyire pontos költőink nyelvi diagnosztikája, idézzünk bizonyításul néhány jellemző versrészletet: „Szavadat / nem is értem, / vagy csak alig. / A térben / szerte szalad / beszéded, a híg / A mondatod / féreg emészti bent. / Kimondhatod, / de szinte mitsem jelent” (Szemlér Ferenc: Csak én). — „Olvastam egy cikket, / még mindig nem értem, / bonyolultan ír / csak épp bonyolultságában / veszett el, mi benne / az olvasót kézen fogó / bölcs értelem lenne” (Kacsó Sándor: Egyszerű igékkel). — „Esztergált mondatok rendszere széthullt, / idomtalan szóknak löksz martalékul” (Maj- tényi Erik: Elégia). — „Túl bonyolult lett a világ. / Olykor egy tiszta kijelentőmondat / ellenkezője se igaz egészen” (Garai Gábor: Túl bonyolult).

Arra a jelenségre is felfigyeltek költőink, hogy a „nyelvi egészséget ma már nem annyira a grammatikai hanyagság veszélyezteti, mint inkább az ügyeskedők üres rutinja, felszínes simasága” (Héra Zoltán: A költemény felé). A „szemfényvesztő nyelvi akrobatikáról” szóló költői megjegyzések között nem véletlenül olvashatjuk ezeket a vers- mondatokat: „A fiam már / mindenre fogékony... / értelmes, fölfogja a szavak jelentését, / s rögzíti őket, s kombinál..., / vigyáznom kell a / tiszta mondatokra: / ne tanuljon meg kötőszavakul, / és keresztrejtvényül se tudjon” (Sumonyi Zoltán: Nemzedék).

11. Ha összefoglalóul a tanulságait is le kell vonnunk ennek a közleménynek, akkor röviden elsősorban ezeket a megjegyzéseket állítjuk a középpontba: Az anyanyelvi nevelésben, nyelvtanításban új és eddig kevésbé használt utakat, módokat kell kipróbálnunk; a szürke, olykor sivár grammatizálás köréből ki kell tömünk. Ugyanakkor igényesebb grammatikai műveltséget kell teremtenünk, mert enélkül még legmaibb költeményeinknek sem lehetünk jó értői és élvezői. Rá kell döbbentenünk ifjúságunkat „a puszta nyelvtan szépségére” (Páskándi). Cikkünk idézetekben való bőségével bizonyítani akartuk: legújabb költészetünk is segítséget nyújthat abban, hogy eljuthassunk a grammatikától a stílusig, s annak a felismeréséig, hogy e kettő kapcsolata nélkülözhetetlen. Reméljük, felsorakoztatott példáink értelmezésével sikerült azt is bemutatnunk, hogy az értelmi és érzelmi élményt is nyújtó iskolai nyelvtan56