Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Nagy Miklós: Bartók emberi magatartása, dokumentumok tükrében
órákon izgalmas mozzanat lehet a lírai grammatika egy-egy fejezetének a bemutatása is. Ehhez az új feladatvállaláshoz mottóul és didaktikai igazolásul idézzük Arany versmondatait: „A nyelvnek is törvényeit: / Széppé jóvá mi teszi: / Nyelvész urak jobban tudják, / A költő jobban érzi” (Aisthesis: Megérzés). Bakos József Bartók emberi magatartása, dokumentumok tükrében Bartók Béla, az egyetemes zenetörténet, a XX. század iránymutató nagy magyar muzsikusa, gazdag, sokszínű életművet hagyott az utókorra. A világ elsősorban mint zeneszerzőt ismeri, de korának kitűnő előadóművésze, hangversenyező zongora- művésze, pedagógusa és fáradhatatlan népzenetudósa is volt egy személyben. Ez a szerény írás azonban elsősorban példamutató emberi tulajdonságait, magatartásbeli egyenességét, tisztaságát és egyéb jellemvonásait kívánja felvillantani, saját írásainak és leveleinek felhasználásával. Az életútról és műveiről csak annyit, amennyi e témakör taglalásához elengedhetetlenül szükséges. A gyermek Bartók Béla zene iránti érdeklődése korán megnyilvánult — amint ezt édesanyja emlékezéseiből tudjuk —, még beszélni sem tudott, de már zongorán kipötyögtetett számos környezetében hallott dallamot. Édesapja korai halála után, anyja gondoskodott a családról, megélhetésük érdekében gyakran voltak kénytelenek lakóhelyet változtatni. Különböző városokban megfordultak, melyek közül a legjelentősebb — a már gimnazista Bartók számára — Pozsony volt, ahol pezsgő zenei élet folyt, s ahol többek közt Erkel László — Erkel Ferenc fia — tanítványa. Érettségi után mehetne császári ösztöndíjjal Bécsbe zenét tanulni, ám ő mégis a Pesti Zeneakadémiát választotta, ahol Koessler és Thomán tanítványa, különösen az utóbbi volt művészi és emberi fejlődésére nagy hatássalA századforduló első éveinek hazafias eseményei, a nemzeti függetlenségért, a magyar hadsereg önállóságáért és a magyar nyelv hivatalos használatáért való küzdelem egybeesett az alig 20 éves Bartók életében a zene eszmei jelentőségének felismerésével, a társadalmi és politikai öntudatának kibontakozásával. Az ez idő tájt észlelhető és mindent elárasztó nemzeti lelkesedés Bartókot is magával ragadta: odaadással és lángoló hazafisággal állt a nemzeti törekvések oldalára. Magyaros ruhában járt, levele elejére rárajzolta a magyar címert, és köréje írta: „Le a Habsburgokkal!”, ugyancsak ebben a levelében a tervezett Pozsonyi hangversenyével kapcsolatban megjegyzi: „...ha találkozol Rigelével, mondd meg neki, hogy a főhercegéket semmi esetre sem hívja koncertemre. Én ilyen vesztegető, rabló, gyilkos népség előtt nem akarok játszani!” Élete e korszakának zenei vetülete, a „Kossuth- szimfónia”, amely Kossuth-nak és a 48-as szabadságharcnak állít emléket, amint azt a 10 tételes mű minden tételének programcíme jelez. Noha kétségkívül megcsillant tehetsége, saját hangját kereső fiatal zeneszerző egyénisége, mégis, még erősen érződik a mű felépítésében és hangszerelésében egyaránt R. Strauss hatása. Ez azonban természetes jelenség, hiszen csaknem minden zeneszerző esetében kimutatható bizonyos, egyik-másik elődjéhez való vonzódás. Bartók korai műveiben elsősorban R. Strauss és az öregkori Liszt hatása tükröződik. Ezekben az években alakul, formálódik szenvedélyes hazafisága, igazságszeretete, világnézete. A vallásról és ateistává válásának folyamatáról így nyilatkozik Geyer Stefinek írott levelében: „ ... Hosszas gondolkodás után bizonyos megállapodásokra jutottam önmagámmal szemben, melyek következő — korrigált — bibliai nyilatkozatokban foglalhatók össze: A biblia csodálatos következetességgel éppen a földi igazságok ellenkezőjét hirdeti: hiszen nem isten teremtette az embert saját képére és hasonlatosságára, hanem az ember alkotta istent saját hasonlatosságára. Hiszen nem a test halandó és a lélek halhatatlan, hanem éppen fordítva, a lélek múlandó és a test (vagyis az anyag) örökkévaló! Miért is tömnek tele annyi millió embert hamis mondásokkal! Hogy nagyobb része holtáig velük legyen, kisebb része fölöslegessé is tehető küzdelmek árán szabaduljon tőlük! .. • Nálam ez, a világrend jóvoltából rámrótt küzdelem így folyt le: 14 esztendős koromig, mint tisztelője a „tekintélynek” buzgó katolikus voltam. Melegen érző szívemnek roppantul fájt az akkori politikai újítás, a polgári házasság behozatala, mint az egyház hatalmának csorbítása. 15—16 esztendő korunkban részletesen tanultuk az iskolában (a vallástanban) az egyházi erkölcstant, ceremóniákat, dogmatant, egyháztörténelmet: egy buzgó hittanár jóvoltából még sokkal többet az előírt anyagnál... buzgalmának megvolt az a fényes eredménye, hogy azóta elvben nem vagyok többé katolikus. „Isten”-nek s a „halhatatlan lélek”-nek kérdését még függőben hagytam, nem mozdulhattam se té, se tova. Várni kellett. 19 éveskoromban földszabadulva az iskolai nyűg alul komolyabb könyvek olvasására is tellett az időmből. Később nagy hatást gyakoroltak rám 57
