Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Fülöp Lajos: A gyöngyösi műemlék könyvtár (Fotók: Adamik Miklós)
Borjúbőr kötések a műemlék könyvtárból hardt Thimoteus compactort bízták meg. A könyvek egy részét régi egyházi énekeskönyvek pergamenre írott lapjaiba, más részét világos borjúbőrbe kötötte. Ez az utóbbi a szakirodalomban „gyöngyösi kötés” néven ismeretes. A könyvgerincen — a kötet egyetlen díszeként — arany nyomással a szerző nevét, a mű címét és a „Conv. Gyön. Ord. Min.” felírást (azaz a tulajdonos convent nevét) és a kötés évszámát találjuk. A könyvek bekötése mellett a könyvtár kezelésére is nagy gondot fordítottak. 1763-ban — Sípos Márton személyében — könyvtárost bíztak meg, aki megkezdte a könyvek jegyzékbe foglalását (ez a katalógus azonban nem maradt ránk). A XVIII. sz. végén ismét jelentősen gyarapodott a könyvtár. Ismeretes, hogy a gyöngyösi gimnáziumot 1634-ben a jezsuiták alapították. A rend megszűnésekor (1766-ban) a giumnázium vezetését a ferencesek vették át, egyben pedig számos olyan könyvet is megszereztek, amely korábban jezsuita tulajdonban volt. Később II. József a ferences kolostorok nagy részét megszüntette, a gyöngyösi azonban továbbra is megmaradt. Eszterházy Károly egri püspök ugyanis plébániát engedélyezett a gyöngyösi barátoknak; így sikerült kivonni magukat a rendelet hatálya alól. 1788-ban történt meg a gyöngyösi plébánia kettéosztása a világi papok és a ferencesek között. A világiak a felsővárosi, a ferencesek az alsóvárosi plébániát kapták, beleértve Gyöngyöspüspökit is. A veszély el- hárultával több ferences rendház anyaga került ismét a gyöngyösi könyvtárba; így jutottak oda a kassai, a nagyváradi, a lévai, a szécsényi és még jó néhány más rendház könyvei. Az átkerült anyagból legjelentősebb a kassai gyűjtemény. Ekkor szerezték be a nagy külföldi forráskiadványokat, az enciklopédikus és az egyháztörténeti sorozatokat, valamint a hazai katolikus irodalom számos jelentős kiadványát. A XIX. sz. második felében a könyvtár fejlődése lelassult, majd megállt. A beszerzés nem tudott lépést tartani a kiadványok egyre fokozódó mennyiségével, így azután csak válogatni tudtak a megjelenő könyvekben. Igen érdekes az a kép, amelyet a könyvtár akkori állapotáról Karcsú Antal Arzén ferencesrendi szerzetes, gimnáziumi tanár egy korabeli évkönyvben rajzol. Leírása szerint a gyűjtemény öt kisebb könyvtár anyagát egyesítette, s a XIX. sz. utolsó negyedében végre sikerült alkalmas könyvtártermet is kialakítani (beépített, nagyméretű állványzattal). Ez az állványzat egyedülálló az országban: fülkés megoldása a helyiség gazdaságos kihasználását tartotta szem előtt. A XX. sz. első felében (1904-ben és 1917-ben), a tűzvészek alkalmával pusztulás fenyegette a felbecsülhetetlen értékű könyvanyagot. A ferenceseknek azonban az évszázadok óta őrzött kincseket az égő épületből sikerült kimenteniük. Nagyobb károsodás így sem a könyvtárt, sem az akkor még szaporodó levéltárt nem érte. Ebben a században a beszerzés elsősorban a rend magyarországi történetére vonatkozó könyvekre korlátozódott; emellett a nagyobb könyvtárak duplumából is kapott a kolostor időnként ajándék- könyveket. 1950-ben megszűnt a rendház, és a kolostort más célokra vették igénybe. Az értékes könyvanyag 1951-ben az Országos Könyvtári Központ kezelésébe került, és az állományt a gyöngyösi Fiókvárosháza földszinti részébe költöztették át. Ez az épület maga is a város egyik legrégibb műemléke. Már a XV. századtól városi iskola, 1634-től pedig a jezsuiták gimnáziuma működött benne. Az OKK 1952-ben Bán Imre akkori gyöngyösi gimnáziumi, később debreceni egyetemi tanárt Könyvtári részlet (Fotó: Adamik Miklós) 40
