Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lőkös István: Megyénk irodalmi kistükre (XIV.)
gyobb differenciálás segíthetne abban, hogy a létszámcsökkentés a legkevesebbet teljesítő dolgozókat érintse, de a vállalaton belüli vertikális munkaerőmozgás ezzel anyagilag nem ösztönzött. Ehhez a bérarányokat befolyásoló központi intézkedések szükségesek. Az anyagi ösztönzés nélkülözhetetlen a munkaerő-gazdálkodás minőségi oldalainak kibontakoztatásához, de annak nem egyedüli tényezője. Palcsó Pálné Megyénk irodalmi kistükre XIV. Bajza József A Bajza család házasodás révén került Heves megyébe. Bajza Pál árvái udvari provizor egyik fia, Mihály vette feleségül minai Bornemissza József és bernáthfalvi Földváry Zsófia leányát, Johannát, s így lett tulajdonosa a Gyöngyösoroszi- ban és Szűcsiben levő Földváry-birtoknak. A családi hagyomány szerint igen törekvő és jó gazdálkodó hírében álló Bajza Mihály rövid idő alatt mintegy háromezer holdra gyarapította vagyonát. Kúriáján Heves és Nógrád megye közéleti személyiségei gyakran megfordultak, de ő is szívesen látott vendég volt ismerősei körében mindenütt. Népszerűségét korántsem csak nagy hírű vadászatainak köszönhette, hanem páratlan műveltségének és modorának is. Bajza Mihály szívesen és rendszeresen olvasott latin klasszikusokat, kedvencei Cicero és Livius voltak. A Bajza-kúriát népes család lakta. Mihály úr és Johanna asszony házasságából hat gyermek született: Mihály, Antal, József, Lőrinc, János és Zsófia. Sajnos nem volt felhőtlen a családi élet. Bajza Mihályné ideges, kötekedő természetű asszony volt, aki férjének igen sok szomorú percet okozott. Olyannyira, hogy valamikor 1810 után el is váltak! Noha a válás után a gyerekek is elszakadtak egymástól (a három idősebb Gyöngyösorosziba ment az apával, a kisebbek Szűcsiben maradtak anyjukkal), az apa mégis maximális támogatást biztosított mindeniknek. Négy fiából nevelt jogászt, s az ötödiket is annak szánta, de egy súlyos és gyógyíthatatlan szembaj keresztülhúzta a tervet. A jelek szerint Bajza Mihálynak legkedvesebb fia József volt. Az ő fejlődését fokozott gondoskodással segítette: ő maga szoktatta a klasszikus auktorok olvasására, nevelte a római történelem szeretetére, s költői törekvésében is támogatta. Apa és fia kapcsolata mintaszerű volt, kölcsönös tisztelet és szeretet jellemezte. Az ifjú Bajza többször is vallott erről, legmegrázóbban az apja váratlan halálát követő hetekben. Hűséges barátjának, a pályatárs — Toldy Ferencnek írja egy levélben, hogy „ ... nincs nyelv, melly az én fájdalmamat kimagyarázhatná, minden vigasztalás hasztalan, mert sehol sem lelem Bánátimnak végét.” A haláleset után csaknem egy hónappal még mindig a bánat és keserűség hangütése jellemzi leveleit. „Engemet az én szünetlen tartó bánatom elvert hazulról. — írja megint csak Toldynak — Bekalandoztam a közel tájakat környösleg, hogy a könnyek elszáradjanak, mellyeknek újabb s újabb emlékezetek által minden nyomon kelle fa- kasztatniok s még tovább is elmaradtam volna, de foglalatosságim nem engedik a kóborlást... Sokat vesztettem, barátom, igen sokat az esettel. Veszteségemet egyedül neked fognám panaszolni, ha tőlem az kitelhetne; de csak érezni s nem megmondani tudom azt.. . Legyen könnyű tetemei felett a föld a jó atyának, kinek árnya is imádást érdemel ...” Amikor e sorokat írta, már tisztában volt azzal, mit jelentett számára a szülői gondoskodás: apja „másolhatatlan akarata”, hogy jogász legyen. Az örökség fölötti családi viták (anyja még élt ekkor) sejtették, hogy foglalkozást kell választania, hisz a birtokrészből meg nemigen élhet. De érzékelhette azt is, hogy voltaképpen a jogi stúdiumok segítségével jutott ki a vidéki miliőből, s kapcsolódott be az irodalmi életbe. * Bajza 1817-ben került Pestre, majd később Pozsonyba, aztán — kis pauzával — ismét Pest következett, akkor immár végérvényesen. Mindez persze nem jelentett teljes szakítást a hazai, a hevesi tájjal. 1824—25-ben otthon lakott atyjával, a tanulóévek alatt pedig a vakációkat töltötte a családi birtokon. Ez az otthon nem csupán a szülőfalut, Szűcsit, vagy a másik birtokrészt, Gyöngyösoroszit jelentette számára, hanem Gyöngyöst és Egert is, sőt a megyét, hisz patvaristaként gyakorta megfordult, például a megye székvárosában, Egerben is. Még irodalmi kötődései is voltak, találkozott például Ivánszky Antallal, a jogi líceum magyar katedrájának tanárával, baráti viszonyban volt az írogató, később szintén Egerben tanárkodé fiatal Makáry Györggyel. Róla több, főleg Toldy Ferenchez írott levelében tesz említést, olykor verseinek bírálatát is vállalta — jelét adva már ekkor is kritikusi szigorúságának s következetességének. De vajon a szőkébb haza, a szülőfalu s annak tágabb határa és környéke adott-e valamit a szépíró Bajzának útravalóképpen? Felfogható-e ez a közeg a szépírói élménygyűjtés egyik lényeges 57
