Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lőkös István: Megyénk irodalmi kistükre (XIV.)
forr ás vidékének? A Bajza-életmű szépprózai rétege felől nézve, mindenképp. S ez még akkor is említésre méltó adalék, ha a szóban forgó prózai mű Bajza életében meg sem jelent nyomtatásban. A fekete lovag című prózai írásról van szó, amelynek témája pozsonyi jogászkodása óta foglalkoztatta, s amelyet — Toldy Ferenc unszolására — elküldött Kisfaludy Károlynak az Aurorában való közlésre — azzal a megjegyzéssel, hogy az elbeszélés még némi átdolgozásra szorul. „Ha Kisfaludy átdolgoztan használni fogja — írja Toldynak — igen örvendek rajta, de nevemet nem adom alá, mely nem enyém, hanem az átdolgozóé.” Pontosan nem tudni miért (talán terjedelmi okok miatt, talán mert Kisfaludynak sem volt ideje az átdolgozásra), az elbeszélés nem jelent meg az Aurórában, és a kézirat alapján így Toldy Ferenc adta közre először Bajza összegyűjtött munkáinak 1861-es II. kötetében az alábbi jegyzetet csatolva a szöveghez: A fekete lovagot „ ... szerzője be nem fejezte ugyan, de alakító és elbeszélő tehetségének így is nevezetes emléke. S nem szokatlan dolog jeles írók összegyűjtött munkái közé, kivált halálok után, töredékeket is venni fel, mert a részletek élvezetén túl az író jellemzésére, mint valamely antik torso a műismerőnek, kedves és tanulságos eszközt nyújtanak. Mindkét mű azonfelül első dolgozat (Toldy a Kamor című töredékkel együtt adta ki a művet); soha szerzőjük által simítva, de még csak átnézve sem voltak: valódi kegyeletes ragadományaim. . . Hiányzik rajtok azon formai bevégzettség, melyhez Bajza művein szokva vagyunk; de stúdiumra e brouillóni állapot jókban is alkalmasak; s mint újabb regény regényköltészetünk első — Kisfaludy-féle — stádiumához tartozó darabok ma már történetileg is érdekesek.” A fekete lovag című elbeszélés valóságanyaga egyértelműen Bajza szűkebb hazájához kötődik. Az ifjú Endre gróf és Dorogi Emelka tragikus szerelméről szóló történet magvát nyilvánvalóan itt hallotta; szülei éppúgy mesélhették, mint apja Nógrádból gyakran ide ránduló barátai. Az elbeszélésben szereplő, már Nógrádban, illetve a két megye határán levő tájakat maga is bejárta, leírásainak színessége, de még inkább földrajzi pontossága is erre vall. „Nyugati szélén a Mátrának — olvassuk a bevezető sorokban —, hol a pásztói sivatag hegylánc emeli kékellő pompában ormait, s egyalakú magas hullámzatok közt nyúlong el a jász síkok felé, kisded róna völgy felett áll egy közép emeletű halom, melynek tetőjén néhány faltöredék, s bástyaormok látszanak ... Dél- és nyugatszaki vidékein tágas, mérföldig terjedő er- dőtlen tér nyílik fel a szemnek, hol arany kalásszal sárguló földek s a zöld szín minden bájaival el- hímzett rétek között árad a zavaros habokkal tolongó Zagyva. Két századdal ezelőtt e gyönyörű tért rengeteg erdők boríták, hasonlók a Mátra irtózatos vadonaihoz, s Verebélytől kezdve le az al- megyékre vivő úton jókora távolig nem volt emberi kéznek egyéb jele látható, mint egy nyomorú fahíd a Zagyva folyamán. Belebb azonban sűrű erdők között az említett halom tetején kormos régi falakkal egy építmény álla, melyet a köznép máig is Hasznosvárnak nevez.” Valaha ennek a várnak volt lakója Endre gróf és apja, akit „a nép rabló indulatai miatt Zsarló- nak nevezett”, s itt, a rengeteg erdők egy szegletében állott az a vadászház, amelyben Emelka élt idős apjával, aki István gróf, azaz Zsarló udvari vadásza volt. A magyar romantikus próza egy korai kísérletéről lévén szó, csak természetes, hogy a történés során a két fiatal: Endre gróf és Emelka a vadregényes táj egy kisebb tisztásán talál egymásra egy erdei forráshoz vezető út mentén — valahol „Verebély falu” és „a búcsújárásról emlékezetes Szentkút” közelében. Ez az egy találkozás elég volt ahhoz, hogy a „hasznosi gróf” délceg fia beleszeressen Emelkába, s Emelka is viszonozza azt. Jól tudják: kapcsolatuk sokáig nem maradhat titok, ezért Endre gróf elhatározza: egybekel a lánnyal. Az esketést a „szentkúti kápolna” papja vállalta. Tervük mégsem valósult meg, mert Hornya, az öreg gróffal is kapcsolatban álló haramia is szemet vetett a lányra, s Dorogival már beszélt is szándékáról. Endre és Emelka kapcsolatáról — Hornya és bandája jóvoltából — Zsarló is tudomást szerez, fiát bezárja a várba, s maga is sietteti — Dorogi megfenyegetésével, hogy elbocsátja, ha a lány nemet mond — Emelka és Hornya házasságkötését. Emelkának választania kell: vagy feleségül megy a haramiához, vagy nemet mond, de akkor Zsarló kirúgja őket, s akkor mehetnek mindketten koldulni. Döntését csellel csikarják ki. Zsarló ugyanis megtalálja azt az érmét fiánál, amelyet jegyváltásként adott Endrének Emelka — mondván: amíg ezt az ifjú gróf vissza nem küldi, nem megy feleségül senkihez. Hornya álruhás embere viszi a medaliont Emelkának — elbeszélvén, hogy az ifjú gróf küldi azt általa Pozsonyból, köszönti Emelkát, de jönni nem jön, mert hamarosan nősül, a szép és ifjú salgói grófnőt veszi feleségül. Emelka a hír hallatán teljesen megtörik, beleegyezik apja akaratába, s oltár elé indul Hornyával. Az események Hornya cimborájának, a nagy erejű Iliinek jóvoltából vesznek más irányt. Ilii ugyan ellenségének tartja a fiatal grófot (korábban pajtását lőtte le Endre, s őt is majdnem a másvilágra küldte), de Hornyát még jobban gyűlölte, mert az megrágalmazta Zsarló előtt. Amikor megtudja, mi történt az ifjú gróffal, s mire készülnek Emelfcával, elhatározza: kiszabadítja Endrét, így akarván bosszút állni Hornyán is. A fiatal gróf — miután Ilii kiszabadította —, nyomban a kápolnához siet, de már elkésett, az esketés megtörtént. Most jön rá, hogy rútul rászedték, s a cselszövésnek részese volt apja is. Endre alig bírja elviselni a csapást, s amikor apját kérdőre vonva az gúnyos kacajra fakad, fegyvert ránt, rálő Zsarló- ra és elmenekül. A „verebélyi nép” Endre „lovának nyomát egész a Zagyvapartig kísérték”, de hogy tovább merre vitt útja, soha nem tudták meg. Bajza a népregékhez hasonló befejezést adott a műnek. Eszerint „két pásztor.. . negyed napra a klastromi jelenés után, egy holdvilágos estve a 58
