Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - JELENÜNK - Suha Andor: Hatszor egyről
főosztálya végzi, elnevezése egy kissé hosszú, de kifejező: Nemzetközi propaganda és szervezési főosztály; vezetője Demeter Sándor, a megszűnt intézet tegnapi alelnöke. E szalonképes bemutatás után némi jóleső elfogultsággal súgom az olvasó fülébe: a főosztályvezető egri diák volt, ott végezte a főiskolát a líceum falai között. Az első évjárat nagy csapatában végzett Demeter Sanyi. A felszabadulás után négy évvel a még kissé múltján merengő város teljes ébresztőjét két bevonuló csapat trombitása fújta. A Magyar Néphadsereg csapata „elfoglalta” a Dobó-laktanyát és a debreceni Pedagógiai Főiskola diákjai, tanárai „megszállták” a líceumot. A partra szállókat a lányok virággal, a politikai és kulturális vezetők — a nép — egy jó pohár borral köszöntötték. A lányok öröme is sokat sejtetett, az emberek derűje még többet. A város élete pezsgő lett, fiatalos, mosolygós. („ ... Méltó régi nagy híréhez;”) Ha e sorokat olvasván az akkor fiatal, ma vénülő politikusok megsértődnének, kérem, tegyék szívükre kezüket, kellett, nagyon kellett akkor Egernek a friss vér, a fiatal politikai bázis. Az új erő vonzást jelent, példát ad, követendő modellt. Egyébként is ha akkor örültünk, márpedig örültünk, kérem, ma se savanyodjunk, legyünk ma is büszkék arra a korra. Visszatérek a főiskola nagy csapatához. Az ország négy tájáról — többnyire Debrecenből — ér- kezték a jó tanárok, az új szellemtől átitatva, meg- illetődve (megijedve?) de bízva, a tudománynak élve, szerelmesen hitükben, hivatásukban: a nevelésben. Följegyezték, hogy Leonardo szeméből modelljére szemérmes szerelem sugárzott, a nő vissza- mosolygott, s ez (volna) Mona Lisa mosolyának titka. Lehet, akikor Egerben, a főiskolán megfordult a művészeti legenda. Először a hallgatók mosolyogtak a tanári karra, hogy azok felejtsék a világégést, és szépen, fiatalosan mosolyogjanak visz- sza. Bárhogyan történt, jól történt, tudományosan is, politikailag is. Papp István finnugor nyelvész, Varga Zoltán történész, Rapcsák Zoltán matematikus, Némedi Lajos irodalomtörténész, Csabai Tibor és Kiss Kálmán irodalmárok, Hortobágyi Tibor biológus és a többiek jó iskolát teremtettek. Az első években sok volt a napfényes óra, az évjárat szülöttei: Jedlicska Gyula, a Politikai Főiskola tanszékvezetője, Tóth János, az MTESZ főtitkára, Albert Béláné népfront megyei titkár Hajdúban, Szűcs Sándor főigazgató Egerben, helyettese Nagy József. És — Demeter Sándor, aki mondott még sok nevet, közülükvalót, egyetemi tanárokat és másokat. Egy önéletrajz így vagy úgy, de jellemző írójára. „Porcsalma Szatmár megyei községben születtem 1928. május 12-én. Apám eredeti foglalkozása cipészsegéd, anyám 1978-ban meghalt. Az elemi iskola elvégzése után a gimnázium négy osztályát Szatmárnémetiben végeztem. 1944—1949-ig a nyíregyházi Tanítóképző Intézetben tanultam és itt szereztem tanítói oklevelet. Utána Egerben elvégeztem a Pedagógiai Főiskolát. A főiskola elvégzése után az MDP Központi Bizottsága javaslatára a Magyar—Szovjet Társaság Országos Központjába helyeztek. 1951-től 1961-ig, kisebb megszakításokkal a társaságnál dolgoztam mint előadó, később osztályvezető, majd mint az MSZBT főtitkára. 1961 szeptemberétől 1965 júliusig az MSZMP KB Kulturális Osztályán dolgoztam. A Központi Bizottság Titkárságának határozata alapján kerültem a Kulturális Kapcsolatok Intézetébe, alelnöki beosztásba. Mint elnökhelyettes 1980 júliusáig dolgoztam, a KKI átszervezéséig. Jelenleg a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője vagyok. 1952- től vagyok párttag, a szakszervezetnek 1951-től vagyok a tagja. Demeter Sándor.” Öregszünk, életünk nagy, nehéz pillanatai, szakaszai egy szóba, maximum egy tőmondatba tömörülnek. Kiegészítem a szűkszavú önéletrajzot. „Kisebb megszakításokkal...” Demeter Sándor a nehéz időkben karhatalmista volt a fővárosban. 1957 februárjában ő vezette az első magyar művészeti együttest a Szovjetunióba. Bakuból — telefonon — visszahívták: szervezze meg az MSZBT-t. Megszervezte. „ ... főosztályvezetője vagyok ...” Világjáró munka az övé. Demeter csak földünk sarkvidékein nem járt. Világkapcsolat, hazai kapcsolás, művészeti, irodalmi, film, színház, zene, tánc, kiállítások, kulturális napok, fesztiválok és évfordulók — ahol lehet, mindenütt ott vagyunk, mindenütt ott van. Tíz magyar kultúrintézetünk működik külföldön. (Római Magyar Akadémia, Bécsi Kollégium Hungaricum, Párizsi Magyar Intézet; most jön Helsinki, de már Bukarestben is megvan az épület, nyílik az intézet. És: Berlinben, Prágában, Varsóban, Szófiában évek óta nyitva állnak a magyar kultúra háza kapui. De: Kairóban, Űj-Delhiben is.) Beszélgetünk. Sándor semmit sem változott, közvetlen, kedves, mint akkor, rég, több mint 30 éve már. Pedig sietnie kell. Holnap Bukarestbe utazik. Hazajön, fehérneműt vált és miniszterével az NSZK-ba repül. Áprilisban az Operával Mexikóba megy, de júniusban Egerbe, segíteni a nyári egyetemet, külföldi előadókkal, idegen hallgatókkal. Eger nagy szerelem, nosztalgia, minden évben visszatér találkozni a várossal, a barátokkal — ifjúságával. Eger örök. Suha Andor 26