Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - JELENÜNK - Suha Andor: Hatszor egyről
színházi szakszemély: súgó a Népszínházban. Öcsém számítógépes rendszerszervező, a sors (magasabb elméleti szintű) iróniája folytán ismét csak az SZTK-ban. Én most az Élet és Irodalom című hetilap művészeti rovatvezetője vagyok, meg a Rádió rendszeres film- és könyvkritikusa, de volt ez másképp is, amíg idejutottam. Ügynevezett felsőbb iskoláimat Kaposvárott elkezdve a felszabadulás után Szegeden folytattam, de Egerben, a Dobó István gimnáziumban végeztem. Itt kezdtem intenzívebben sportolni. Tagja voltam a város NB Il-es röplabdacsapatának és amatőr színjátszóként is a mit sem sejtő nyilvánosság elé léptem. Első verseimet gyanútlanul a Heves megyei Népújság adta közre. Aszkétikus élsportoló vagy könnyelmű jellemszínész nem is lett belőlem: Budapesten a bölcsészkart abszolváltam 1957-ben, s onnan Debrecenbe kerültem. Elvettem feleségül évfolyamtársamat, Merkovszky Erzsébet egyetemi mikrofilm- tárlatvezetőt, aki ma az ország vezető könyvkereskedelmi bibliográfusa, s az ifjúsági irodalomban Csirip néven hírhedtté vált gyerekünk, a matematikus hajlamú Eszter édesanyja. Budapestre 1959-ben vetődtünk a nagytemplom mellől. Előbb a Magyar Nemzeti Bibliográfia segédszerkesztője voltam a Nemzeti Könyvtárban, később vidéket járó módszertani könyvtáros az ugyanott található Könyvtártudományi és Módszertani Központban, melynek furcsa rövidítését (KMK) sokan más intézmény tagságával hozták annak idején (rosszmájúan) kapcsolatba. 1964-től dolgozom lapnál rovatvezetőként: az Űj Könyvek című, közművelődési, könyvtárosoknak szóló folyóirat külföldi irodalmi rovatát gondoztam, majd négy év múlva ugyanennek a kiadványnak a szerkesztésére kaptam megbízást. Első versgyűjteményem tízéves lírikusi publikálás után jelent meg a Költők egymásközt című antológiában, mely egyebek mellett Kiss Annát, Kiss Benedeket, Oravecz Imrét, Petri Györgyöt és Szen-tmihályi Szabó Pétert indította neki az irodalmi pályának. Az enyém is ekkoriban lódult meg; nyomjelei ennek az intenzív munkálkodásnak azóta két verseskötet, a Lármafa és az Amíg vagyunk, majd a prózai kötetek, a nyelvészkörökben is nevezetes Csiripszótár, valamint a Csirip jelenti, egy meseregény, a Manóalagút, egy felnőttregény, a Pityu kihajózása, és a novelláskötetek — illetve ciklusok: a Kompánia, a Kérdéses epizódok, meg a Ta- bularáza. Mint sok pályatársam, írok még gyerek- verséket és meséket; ezek egy része megtalálható a Csupa mese, a Csupa új mese, a Kincskeresők és a Körhinta antológiákban. Magyar írót érhető egyik legnagyobb tisztesség is ért 1978-ban: két történetem szerepel a másodikos általános iskolai tankönyvben. A hivatás mellett a szakmát is szorgosan művelem tovább; szabad időmben színi- és könyvkritikákat írok az Élet és Irodalomba, a Rádióba, az Űj Írásba, a Kortársba és a vidéki folyóiratokba. Három évig én voltam — amíg győztem szuflával — a New Hungarian Quarterly prózairodalmi kritikusa. Valóságos hobbymmá lett a fiatal írók nyomon követése (a Magyar Hírlap új hangsorozatában) és a szovjet irodalom nálunk megjelent, illetve színpadon játszott újdonságainak bemutatása (a Népszabadságban, a Nagyvilágban és a Színház című havi folyóiratban). Írói programomról csak annyit tudok röviden mondani, amit egyik könyvem fülszövegébe is beírtam: „lábrahágásnyi közelből igyekszem megörökíteni bámulatraméltó kor- és kartársaimat, e minden tudományos vagy technikai vívmánynál csodálatosabb teremtményeket”. A vicc ebben az, hogy e közelség miatt néha a lábamra is hágnak. Ez állítólag nekem fáj, mert — ki tudja miért — ehhez humorom van.” Köszönöm kolléga, mondtam én a mély hallgatás után. Kellemes beszélgetés volt, akkor is az, ha én labdába se rúgtam. Nem baj, legközelebb én beszélek, s te hallgatsz — jegyzed mondataimat, javítod kézirataimat. Varga Ferenc Egy jól sikerült, egészséges fiatalember, mit nem próbál az életben? Lehet, sok mindent kihagy, de a sportot semmiképp. Varga Ferenc, az Óbuda Tsz. elnöke a Mátra alján, Nagyrédén született. Arrafelé teremnek ilyen emberek. Kerékpározott, atlétizált, tekézett, célba lőtt, focizott — saját pasz- sziójára. S csak úgy szórakozásból — lendületből 21
