Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - JELENÜNK - Suha Andor: Hatszor egyről
országos bajnok lett a kispuskájával, még akkor, boldogult úrfi korában. Indulását, sportkarrierjét ezzel is magyarázhatnám, de ez csupán az indulósebesség volt, hiszen Varga egyéniségének igazi alkotóeleme: szervező, menedzseri készsége, képessége. Negyvenöt után néhány évvel Rédén a MADISZ színeiben megrendezte Heves megye első szpartakiádját. Agitá- ciós, szervező munkáját két fő csapásra összpontosította: megnyerni a nagyobb vállalatok adakozó kedvét. Ez iskerült. Azután: a vállalatok pénzéből vásárolt dresszt felvetetni a fiúkkal, lányokkal. A falusi bőszoknyás lányok természetesen abban az időben is tenyérnyi nadrágban, trikóban futottak és szakították át a célszalagot, a szüleik szeméből vasvilla meredt rájuk. Varga Feri persze megkapta az idős asszonyoktól azt, ami minden úttörőnek kijár a bátorságáért. („Mit csináltál a lányunkból, Feri?”) Ez volt a szökési sebessége. Ez az ember, amerre vitte a sorsa, azonnal gyökeret vert. És mindenütt tíz ujjal zongorázott. Tanácselnök volt Gyöngyösön, szövetkezeti elnök Rédén, ismét tanácselnök Egerben. Sok minden volt még, de a sportot sehol sem feledte, hanyagolta. Mostani szerelmetes rangjához — a MÖSZ elnöke — az indítást Gyöngyös adta. Ott, a városi ökölvívó-szövetség elnöke volt. A sport emberanyagát a város adta, hátterét, színeit a honvédség. Nemsokára kétszer zsinórban a kisváros öklözői országos bajnokságot nyertek. De végtére is, tanácselnök volt, bizonyos lehetőségekkel. Orczy báróék parkjának évszázados fái közé szabadtéri színpadot építtettek, süllyesztett lelátókkal. Táncoltak a fiúk, lányok a színpadon, eljött ide Kodály is. Meghallgatni, — visszahallgatni — saját szerzeményét: Hogyan fúj, süvölt a Mátra szele. De az igazi vonzerőt a boksz jelentette. A hat-nyolc ezer ember, néző izgulta, szurkolta végig a meccseket —, az ökölvívás a város sportja lett. Télen a lovardában felállított szorító körül is több ezren tolongtak. Varga Ferenc tanácselnök, hogy szerelmét el ne árulja, kétéltű teniszpályát építtetett (télen jégpálya!), a Kékesre sífelvonót, az iskolákat felkérték a síoktatás meghonosítására, ő maga Lengyel- országból szakkönyveket hozott. Mátraházán rendbe hozták a Sástót, jusson a csendes őrülteknek víz és hal a horgukra. Egerben szövetkezeti szpartakiádot szervezett, és megint itt a kérdés: mit nem? Budapestre jött, hozta a sorsa. A főváros ökölvívó szövetségének elnöke lett, s nyolc évig a Magyar Ökölvívó Szövetség elnökségi tagja. Az akkori vad viták után mindenről lemondott. Mindenről? Óh, dehogy! Az Óbuda Tsz. az országos sport háztájija lett. Ma önálló sportosztállyal dolgoznak, 17 szakosztályuk működik, s ott 1500 fiatal emberük rendszeresen sportol, s több mint ezer fiatal jár közéjük Óbudáról, Pomázról, Budakalászról, a Békásmegyerilakótelepről, az egész vonzáskörzetből. Mi a vonzerő? Hét versenysportáguk van, még a nők is fociznak náluk. És a rendezvényék színes izgalmai, az augusztus 20-i nagy vetélkedő, az erkölcsi-anyagi elismerések, a külföldi jutalom- utak... És az omszki barátsági park kék vizű tava, lovaglás a szellők hátán, búvárkodás a víz mélyén. Születőben a sportparadicsom: télire műanyagból 11 méter magas, 18 méter széles, 76 méter hosszú fedett pálya készül Budakalászon. — Mi is még, Feri? — A sporttal a szövetkezetei is megszerettetjük — válaszolja. Bizonyos korban az ember már nem titkolja, nem takargatja nagy szerelmét. Varga lemondott a Vadászszövetségben viselt tisztségéről és fejét, szabad idejét teljesen az ökölvívásnak adta. 1979- től a MÖSZ elnöke. Telefonál, levelez, intézkedik, Tokióba repül, Kölnben, Párizsban tárgyal, sport- diplomata lett a 60 éves fiúból. És minden meccsen ott izgul a szorítókötél mellett. Itt, a termelőszövetkezetben is 100 öklöző jük ugrál a kötéllel, üti a homokzsákot, jól, mert Papp Laci (szaktanácsadó) mondja, hogyan kell — fát vágni baltával — óraszám. Itt van Moszkva, az olimpia. Kérdezem, hogyan lesz, kik mennek, mire számíthatunk? Lesz arany, vagy ezüst? Ki tudja? Ott leszünk a ringben, ez a legfontosabb. — Válaszolja és hozzáteszi: — most Riminiben öklöznek a fiatalok. Közülük a legjobbakat visszük játszani Moszkvába. Én is ott leszek velük. Azóta az eredmények ismertek. Legutóbb december 3-án, Ferenc napkor, a névnapján találkoztunk. Hajnali háromkor érkezett Belgrádból, egy nemzetközi ökölvívó-szimpóziumról. Koccintottunk azért. Nem volt fáradt, de különös módon száraz martinit ivott. No, lám, a rédei parasztfiú hová süly- lyedt! Most ne a sportról, de Kádár János látogatásáról beszélj, barátom, biztattam őt. Elém rakja az emlékkönyvet, egy fényképalbumot. Igaz is, egy szál Óbudán termett virág mindennél szebben beszél. „Őszinte köszönetét mondok az „Óbuda Tsz.” vezetőinek és tagságának a meghívásért, a szíves fogadtatásért. Az itt töltött néhány óra alatt közvetlen betekintést tehettem munkájukba, amelyet egyébként jelentésekből, hírekből ismertem. Szívből gratulálok eddigi szép eredményeikhez, további sikereket kívánok mindnyájuknak. Céltudatos munkájuk saját maguk, családjuk, népünk, a szocialista haza javát, boldogságát szolgálja. Szívélyes üdvözlettel: Kádár János.” Mi is, Feri. Takács Zoltán A művész alkatú, tehetségű emberek mindent tudnak. Takács kiváló festő, rajzoló, grafikus, és — újságíró. (Verset még nem olvastam tőle.) De kiváló megfigyelő, utánzó, mit is tud még? Okos, humoros, időnként pártos és — hitehagyott, cinikus és — érzékeny, művész. Ember. S mennyi színből, élményből áll össze az élete. ★ 1940. július 18-án, negyedik gyerekként születtem Isaszegen. Általános iskoláimat itt végeztem. Isaszeg furcsa falu volt számomra. 22
