Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Szelesi Zoltán: Medgyessy és az alföldi művészet - Cifka Péter: A negyedik hatvani tájképbiennáléról
Kontha Sándor megállapítása szerint, a két világháború közti időszakban „... a hazai nehéz körülmények között alkottak maradandót, érzékeltették az itt élők küzdelmét, fogalmazták meg gondolatait, kétségbeesését és reménykedését.” Az alföldi piktúra azonban nemcsak komor arculatot mutat. Tornyai, Koszta, Nagy István mélyérzelmű, dra- matikus festészetével egyidejűleg bontakozott ki, s fejlődött egy lírai hangvételű táj- és népélet-ábrá- zolás is. Jeles képviselői a Vásárhelyen működő Endre Béla és a szegedi Nyilasy Sándor és Károlyi Lajos voltak. A természetelvű művészet értékeinek megbecsülése, tehetségük kiteljesedésének alapjává lett, és a dél-alföldi táj s emberi környezet helyi sajátosságait megragadó festészetük ebben gyökerezik. Az alföldi mesterek között említjük meg, a romantikus alkatú Rudnay Gyulát, aki a húszas ivek közepén Makón, Szegeden és Vásárhelyen -íűvésztelepet vezetett, s ezzel mintegy összekapcsolta e három alföldi város akkori művészetét. Ebben segítő társai is voltak Kallós Ede és Pásztor János, akkoriban itt működő szobrászok szeméiben, akik Tornyaival és Endre Bélával 1926-ban galakították a Hódmezővásárhelyi Művészek saságát. Röviddel ezután jött létre az Alföldi vészek Egyesülete, mely hasonlóan az előbbi lörüléshez, a helyi festők, szobrászok összefo- u'a, a fővárosi vezetéstől való függetlenségre .■kedett. Ekkor — vagyis 1928-ban — írta Juhász Ua szép versét, az Alföldi művészet című köl- ínyét, mely az egyesület által rendezett máso- tárlatuk katalógusában jelent meg, s néhány i így hangzik: . .A Tátra száz csodája, drága Erdély vtinden szépsége tőlünk messze tűntek, De a magyar alföldi végtelenség Kitárul dúsan, szívünknek, szemünknek ... Medgyessy Ferenc ébresztése „ ... Megtörtént az a csoda — hangsúlyozta Lyka Károly —, hogy a művészet dolgában tökéletesen meddő talajból két kitűnő művésztehetségünk is sarjadt ki, akiket azóta legjobbjaink közt emlegetünk. Ez a nevezetes őstalaj, amely odáig nem látott telivér művészt, két nagy alföldi város: Debrecen és Hódmezővásárhely. Az előbbiben Medgyessy Ferenc pillantotta meg a napvilágot, az utóbbiban Tornyai János.” Ha a száz éve született nagy szobrászunk, Medgyessy Ferenc pályájára pillantunk, villanásnyilag a következőket rögzíthetjük. Medgyessynek, amint külföldi tanulmányai után hazatért, rövidesen katonának kellett bevonulnia. Az első világháborúban tábori orvosként szolgált, s szobrászi vágyait a körülmények folytán csak rajzokban, vázlatokban valósíthatta meg. Leszerelését követően nehéz viszonyok között élt, s megrendelés híján apró szobrokat mintázott. Az alföldi mestereket szellemi művésztársainak tartotta, akikről — többek között — így nyilatkozott: „Itthon Móricz, Rippl-Rónai és Egry barátságának köszönhettem nagyon sokat, no meg a hódmezővásárhelyieknek. Tornyai Jánossal és az elmélkedő Endre Bélával a magyar népi művészet csodálatos kincseiért lelkesedtünk.” Nagy feladatot kapott Medgyessy, hogy szülővárosa, Debrecen számára — szűkre szabott időn belül — négy tekintélyes méretű szobrot készítsen. A Déri Múzeum elé került aktok, a Régészet, a Tudomány, a Művészet és a Néprajz című allegorikus bronzszobrai oly sikerülté váltak, hogy megszerezték számára az 1937-i párizsi világkiállítás nagydíját. Medgyessy egyre tisztuló, s önállóvá lett modern látásmódú szobrászaténak fejlődését, bár eredménytelenül, de akadályozni igyekeztek a hivatalos támogatást élvező, konzervatív akadémisták. A generációs küzdelem végül is a haladó szellemű, a fiatalságtól támogatott Medgyessy Ferenc győzelmét hozta meg. Az 1958-ban elhunyt, magas állami kitüntetésekben részesült mester, pompás életművet hagyott ránk örökül. Kiteljesedett ívű munkássága a derű, a termékenység, a békés emberi lét himnusza. Felejthetetlen élményt nyújtó szobrainak sorából, a Kis lovas, a Súroló asszony, a Szoptató anya, a Táncosnő, a Magvető, a Hortobágyi bika, az Ösmagyar, a Szent István és remek reliefjei közül, a Szüreti menet, a Gellértkút, valamint temetőbe szánt plasztikái, így a Móricz Zsigmond-sírem- lékterv is a több száz alkotásra tehető életművének csak néhány kiragadott gyöngyszemét képezik, melyeket ezúttal megemlíthetünk. Szóbahoz- zuk még, hogy dr. Talpai Emil védett jellegű szegedi műgyűjteményében húsz Medgyessy-alkotás található. Ezekből az 1909-ből való Menekülők című mázas-terakotta azért érdekes, mert Medgyessy hódmezővásárhelyi működésére utal, amikor is az ottani kerámiagyárban kísérleteket végzett a mázakkal. A közgyűjteményekben nem szereplő Mac3 Medgyessy Ferenc: Olvasó nő
