Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - JELENÜNK - Dráviczki Imre - Tajti István: Ingázó munkások Heves megyében
nők 60—63%-ban válaszoltak igenlően kérdésünkre. Ez nem mondható rossz eredménynek, bár van lehetőség a további javításra. A szocialista brigádmozgalomnak azonban nem csupán gazdasági célkitűzései vannak, hanem embert, személyiséget formáló törekvései is. A bejáró munkás ideje korlátozott, s ez éppen a politikai, az erkölcsi, a művelődési célkitűzések megvalósítását korlátozza a legnagyobb mértékben. Vizsgálatunk szerint 1979-ben a 30 éven aluliak közül minden ötödik (20%), a 30 éven felüliek közül pedig minden tizedik (10%) vett részt állami oktatásban. Alig jobb a helyzet a szakmai továbbképzésben való részvétel tekintetében. Részt vesz-e valamilyen szakmai továbbképzésben? 30 év alatt 30 év fölött Válasz nő % férfi % nő % férfi % igen 28 25 100 42 23 13 137 33 nem 85 75 140 58 157 87 275 60 Összes 113 100 240 100 180 100 412 100 A táblázatból kitűnik, hogy a 30 éven aluli nők közül minden negyedik (25%), a 30 éven felüli nők közül minden nyolcadik (13%), a 30 éven aluli férfiak közül minden ötből kettő (42%), a 30 éven felüli férfiak közül minden harmadik (33%) vesz részt valamilyen szakmai továbbképzésben. A „valamilyen” alatt mindenféle szakmai tanfolyamot értettünk, tanulmányi időre és színvonalra való tekintet nélkül. A vizsgált időben tehát 70—80%-uk nem vett részt állami oktatásban, 70%-uk pedig semmiféle szakmai továbbképzésben. Különösen az utóbbi adat mutatja a gondok nagyságát. A politikai végzettséget vizsgálva még rosszabb képet kapunk. Mindössze 0,2%-nak van felsőfokú politikai végzettsége. Semmilyen politikai végzettséggel nem rendelkezik 77%. A munkahelyen töltött idő korlátozottsága nemcsak a szakmai és politikai képzés lehetőségeit szűkíti le, hanem a munkahely társadalmi-politikai életében való részvételét is, gyakran a társadalmi-politikai rendezvényeken való megjelenés lehetőségét is. Az ingázó munkás a munkaidő vége felé közeledve mind sűrűbben pillant órájára, a munkaidő végével pedig siet a buszhoz, vonathoz, vagy saját járművéhez. Nem teljesen alaptalanul gondolják róla a munkahelyén, hogy ő csak foglalkoztatott, akire nem számíthatnak mindenben, aki nem teljes értékű dolgozó. Felemás helyzetben van az ingázó munkás a lakóhelyén is. Munkából hazamenve belép a kisegítő gazdaságba, kertészkedik, állatot gondoz, bai’ká- csol, a nők a belső házi munkát végzik. Sokan végeznek alkalmi munkát, pénzért. A művelődésnek és a szórakozásnak szinte egyetlen rendszeresen használt eszköze a televízió, amely idősebb „rokonával”, a rádióval együtt szinte minden családban megtalálható. Azokat kivéve, akik valamilyen szervezett oktatásban vesznek részt, a többieknél a könyv- és az újságolvasás meglehetősen háttérbe szorul az otthoni programban. A megkérdezetteknek több mint a fele nyári szabadságát is házi munkával, barkácsolással, a kisegítő gazdaságban végzett munkával tölti. Külföldi utazást, üdülést csak minden negyedik szokott igénybe venni, azok sem rendszeresen. A lakóterületen könyvtárba, moziba kevesen járnak, színházba, műsoros estre még kevesebben. Helyi, politikai rendezvényeken, társadalmi munkában alkalomszerűen, csak megfelelő szervező és mozgósító munka eredményeképpen vesznek részt. Igaza van Gelsei Sándornak (Hevesi Szemle, 1980. március), hogy az ingázó embert lakóhelyén csak „féllakosnak”, munkahelyén csak foglalkoztatottnak, utasnak tekintik. Az ingázó munkások életkörülményeit alapvetően meghatározza az utazásra fordított idő. Az egy munkásra eső napi átlagos utazási idő 2,8 óra, amely magában foglalja az oda-visszautazást, és az utazás előtt több-kevesebb várakozási időt is. A 2,8 óra a napi munkaidőt több mint egyharmad- résszel növeli meg. Az ingázók 31%-ának utazási ideje meghaladja a napi 3 órát, 7%-ának pedig a napi 4 órát. Az utazási idő sem a munkaidőhöz, sem a szabad időhöz nem adható hozzá. Minek tekintsük? Hasznos időnek, vagy elveszett időnek? Mit csinálnak utazási időben, mit tudnak csinálni? A férfiak beszélgetnek, olvasnak, kártyáznak; ez a kép áll össze a válaszok alapján. A nők beszélgetnek, olvasnak, kézimunkáznak. A megkérdezettek több mint fele a beszélgetést jelölte meg, egynegyede az olvasást, de ebben a tanulás is benne foglaltatik, egyharmada a kártyázást, illetve a kézimun- kázást. Az átfedés itt nyilvánvaló, hiszen a beszélgetés és a kártya, a beszélgetés és a kézimunka jól megférnek együtt. Nem került szóba kérdéseinkben, holott természetesen van fáradtság is, bosszúság is, amely hozzá tartozik a naponkénti utazáshoz. Vázlatosan ismertettük a megye ingázó munkásainak véleményét az ingázásról és az ingázással kapcsolatos problémákról, összegzés képpen megállapítható, hogy a túlnyomó többség (1) a naponkénti ingázást tartós állapotnak tekinti, (2) ragaszkodik munkahelyéhez is, de ragaszkodik lakóhelyéhez is, (3) munkahelyének légkörével, lehetőségeivel elégedett, (4) kettős helyzetének ellentmondásait, a teljesen sem ide-, sem odatartozás, illetve a részben ide-, részben odatartozás állapotát tudomásul veszi, (5) helyzetének hátrányos oldalai — mint politikai, mozgalmi tevékenységének, művelődési, szórakozási lehetőségeinek alacsony szintje, kevesebb szabadideje stb. — kevésbé nyomják, mert vágyai, igényei sorában nem ezek szerepelnek első helyen. Más kérdés az, hogy véleményük mennyire van szinkronban a társadalmi fejlődés mai szükségleteivel, a társadalomirányítás célkitűzéseivel. Következtetéseinket ebből kiindulva fogalmaztuk meg. 4. Következtetések Böhm Antal—Pál László (1979) a bejáró munká- sosok életkörülményeinek vizsgálatából mindenekelőtt azt a következtetést vonják le, hogy a gon45
