Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Farkas András: In memoriam Bartók - Előd László: Romlásunk históriája, Évszakok
ARKAS ANDRÁS: Írni, kiadni, Ügy, ahogy éli. In memóriám És ez a kényszer, Vallani-v ágy ás Bartók Több, kevesebb is, Mint ez a hangsor, És ha a hangsúlyt Élvezem, azt, hogy tt, a teremben, Messzire csalja tt, e szokatlan Képzeletem, nem, 2s a fülünkre Nem, nem ereszti 5s az agyunkra El sem a szívem látapadó, gyors Megriadását, Hangsor, e kényes Sem valamennyi ?s a magányból Lágy idegünket, Ds a magánynak Hogy be ne csapja Hondot idéző Dallam, e másnak Gyorsan az ajtót, Uj idegenség, Persze mögöttünk, Vtindez a végső És ki nem enged 7elfokozás a Onnan, az esti Csendig, amelynek Barna szobából, •Széle-határa Míg ez a dallam, 'tt, valahol van, Míg nem a hangok Felsorakozva Híg ez a buzgó, Megfenyegetnek Átalakított Minket azért, hogy 1lend kibeszéli, El ne szalasszuk Még mit akarna Azt, ami minden Hinni, közölni, Hangban a lényeg: Hogy meg is értsük, Mindig az átélt, Vem neki fontos, Testi valóság Hogy beleéljük Nyújtja a szellem Régi magunkat Ebbe a másba, Szórakozását! Es neki nem fáj, És a szobában Hogyha kihagyjuk Ott ül a szerző, Ezt a legújabb Majd beleáll az ^Szerkezetet, mely Ablak idétlen Félve repít a Tábla-szemébe, Messzi magasba, Lenn, a nagy Alföld Kis zugolyában, Itt, ez a lélek Vagy remek Erdély Meztelenített Házaiban, hol Állapotában Ballada sírt fel És anyaszülten Vesztes időkben, Tiszta valóját És ez a sóvár Adja. A fájó Szív belehallja Az, hogy a szürke, Önmaga sorsát Zajban, a szürke Köznapi népség Abba a percbe, Kern veszi észre, Honnan a hangok Hogy nem a bosszús, Nem szabadulnak jNagy különállás El soha többé, Tartja a rendet Mert ez a művész Itt, de a szólás Fogta meg őket, Kényszere, az, hogy Hogy kiokítsák Így iramodva Mind, aki halló: Senkise mondhat ■Néki időnek És feladatnak, Másat a hitnél! Mint aki nem tud És ez a jellem — És nem akarhat Állhatatosság, Mást, csak a bentit, Lázas igyekvés, íEzt a keserves, Mert nem akarná, Nagy riadalmat Hogy felelőtlen — Félbe maradna Mindaz, amit még Szólani törvény Itt, a nagyoknak És kicsinyeknek, Mert van a hangsor És nem a hangsúly Volna a mérce, Az csak a külső, Látszat, okosság, Szerkezet is tán, Az, csakis az, de Százszor, ezerszer Volna a fontos, Hogy mi szaladjon Szét vonalak közt, És az erény mit Oktat a létről, Ügy, ahogy itt van! ELŐD LÁSZLÓ: Romlásunk históriája Széles grundokra kimentünk csatázni, fáról tört kardokkal, gyökér-erejű hittel Fájdalmainkért nem jajongtunk, parkok szökőkútjában mostuk ki sebünket A torony házakkal vívott kiszorítósban a játszmát elvesztettük; Kopár falak közt ma fegyverünk halálos sebet oszt Évszakok Befagyott a tó Halak úsznak el a mélyben Csak érzed a tó életét Titkok sejtése-képpen A kikelet ágyúi a télnek Rügybombákkal a tavasz sistereg Kigombolkozik a lélek Fogért fogat, szemért szemet Lángban áll a nyár pütödéje Évszakok forró zivatara Benépesíti az utat A menekülők hada Levelet szüretel az ősz Avargyökerű bitófák állnak Egyszer néked is ácsolnak egyet Örülsz-e még a virágnak 19
