Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - JELENÜNK - Nagy Piroska: Szajla, Terpes - két világ
Az állam megteszi azt, amit megtehet. Az úttal foglalkozók ismerete, eszközrendszere, a technológia, a munkaszervezés, a hozzáértés javul. Az egymillió kocsi birtokában szemléletváltozásra van szükség mindannyiunk részéről, hogy kevésbé veszélyes eszköz legyen a motorizáció az ember, a társadalom kezében fizikai és szellemi értelemben egyaránt. A motorizáció nem divat. Szebbé, gazdagabbá, könnyebbé teheti az életet. Berecz István Szajla, Terpes - két világ Múltból táplálkozó, de a múlt felesleges terheit egészségesen levedlő, fejlődő községeket kerestem Hevesben. Így esett a választás Szajlára és Ter- pesre, összenőtt, közös tanácsú községekre. Ó-Szajla faluképe nem sokat változott a század eleje óta. Csak éppen a lakoság cserélődött ki. Ma úgyszólván cigányok lakják. A fiatalok fokozatosan elhagyták az örökké nedves házakat, s új otthont építettek maguknak Szajla-újtelepen. Ám az elhagyott házak a putrikhoz képest palotáknak tűntek a cigány lakosság számára, ezeket olcsón megvásárolhatták. Csak Eiben Imre tanító maradt hűséges az iskolához, amelynek ma egyetlen tanítója. Rajta kívül még egy értelmiségi van itt: az állatorvos. S volt egy katolikus pap is, de nagy magányában rászokott az italozásra, nyugdíjba küldték. Eiben Imre tanító úr 23 éven át arra buzdította a szajlai fiatalokat: tanuljanak. Szót fogadtak a tanítványok, szakképzettséget, diplomát szereztek, s ezzel el is hagyták a falut, amelyhez ma is csak földút vezet, s amelyről azt tartják, a világ végén van, de még onnan is pár kilométerre. Eiben Imre kiváló képességű pedagógus, Egerben lakik, onnan utazik kí s vissza naponta. A megyeszékhelyen is kaphatna állást, de természetében van a hűség. Hűség a vállalt feladathoz. Mikor megkérdeztem, miért választotta ezt a pályát, szó szerint ezt mondta: — Kiváló tanítóm volt. Ö a példaképem. Nagyon igazságos ember volt. Sok segítséget adott nekem, akkori munkás gyereknek. Én az egri tanítóképzőben magamba szívtam Gárdonyi szemléletét: Lámpások vagyunk. Eiben Imre valamikor igazgató tanító volt Szaj- lán. Amikor még voltak itt gyerekek bőven. Akkor még a felső tagozatban 3 cigány tanuló volt. Az alsó tagozatban húsz. Ma összesen 22 cigány tanuló van itt. Magyar gyerek egy sincs. Azok Terpe- sen tanulnak, Szajla-újtelepen laknak. — Mi lesz a cigánygyerekekből? — Legjobb esetben szakmunkás, többségükben segédmunkás. Kétéves hátránnyal indulnak. Pedig tíz éve elkezdtem, hogy behozom ide az ötéveseket és foglalkozom velük. Akkor az első osztály könnyebb nekik. 1979 szeptemberében öt első osztályos van. Ma már a cigány családokban sincs több két-három gyereknél. Tiszta, jól öltözött, jól táplált gyermekek, de mivel a legtöbb családban az édesanya is dolgozik, nincs, aki foglalkozzon velük. 10—11 éves kislányok már tudnak főzni, kistestvért ellátni. A civilizáció már megvolna a cigány lakosságnál is, de szellemiek terén még nagy a lemaradás. Középiskolába eddig egyetlenegy jó eszű cigánylányka jutott el. Azt is kivették az első fél évben, és férjhez adták. Ma ő az iskolánk takarítója. Már van két gyermeke. Itt helyben nincs munkaalkalom. A felnőtt lakosság reggel megy, este jön, a gyermekek délután, ha bezár az iskola, magukra maradnak, ők takarítanak otthon, ők főzik a vacsorát. — Ha ön nyugdíjba megy, ezt a munkát nem vállalja más. Mikor bejöttem, a gyerekek boldogan 'mesélték: a tanító bácsi játszik velünk. — Azért vagyok pedagógus. Még hét évem van a nyugdíjig. Figyelem a születések számát. Mire nyugdíjba megyek, erre az iskolára már nem lesz szükség. Azt a kevés gyereket majd átirányítják Terpesre. Az fog történni, mint Kisfüzesen, Tar- naszentmárián. Kérem, 800 lakosú község tiszta magyar lakossággal, s nincs annyi gyerek, hogy érdemes lenne helyben fenntartani az iskolát. Eiben Imréné hűséges segítőtársa volt férjének Szajla népi kultúrájának megmentésében. Felfigyeltek arra, milyen csodálatos hímzések díszítik az úgynevezett halólepedőket, amit szemfedőnek használtak. Az új menyecskék feladata volt elkészíteni maguk és férjük számára, még kora fiatalságukban ezeket a lepedőket, merthogy sohasem lehet tudni, kiért mikor jón a halál. Szép hímzések díszítették a fejkendőket is. Harmincéves fiatal édesanyák már fekete kendőt viseltek, csak a hímzés volt tarka. S még húsz évvel ezelőtt is szőttek, fontak az asszonyok Szajlán. Rongypokrócot még mindig szőnek. Eibenné lerajzolta a régi szép mintákat. Legjobb adatközlője a 96 éves Panni néni, aki meg mindig munkabíró, szorgos asszony. Pl. mindennap kimegy az erdőre. Fát hord a hátán. Nincs a fára szüksége, de megszokta a gyűjtögetést. Eiben Imréné nem elégedett meg a régi minták összegyűjtésével. Alkalmazta ezeket függönyökre, párnákra, térítőkre, modern bútorokhoz is illő kivitelben. Szakköröket szervezett. Ma 44 hímzőszakkör van Heves megyében, a palóc hagyományokat ápolják, Eiben Imréné a művészeti tanácsadójuk, merthogy három éve megkap- a népi iparművész címet. A terpesi tanácsházán Varró Gyuláné vb-titkár- ral és Haróci Béla, tanácselnökkel böngésszük a 27
