Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - JELENÜNK - Nagy Piroska: Szajla, Terpes - két világ
régi írásokat, mit is kell tudni a Mátra alatt elterülő völgyben, a Tárná patak mellett fekvő két kis faluról. Ilyeneket találunk: Terpest Mátyás király adományozta Besenyei Mihály alnádornak. A család kihalása után az 1546-os összeírásban nem szerepel a falu, valószínűleg elpusztult, s puszta maradt 1714-ig. 1866-ban 200 katasztrális hold szántót tartanak nyilván. Határát Szajlától nem különítették el határjelek, de a jégvermen túl a csordás sohasem merte hajtani az állatokat. A jégverem volt a mesgyehatár. 1714-ben Orczy földesúr telepítette újra a falut, Rimabányáról és Kreszkó- fűrészből hozott jobbágyokkal. 1851-ben 49 család lakta. Szajla határa jóval nagyobb volt: 1866-ban 1400 holdas. Nevével először 1327-ben találkozunk: Zaj- la. A siroki vár tartozéka volt. Tari majd Kompol- ti család tulajdona. 1552-ben elpusztult. 1564-ben újból benépesül. A kuruc kor végén Sírok aljára menekült a lakosság, s többé nem tért vissza. Puszta maradt 1704-ig, akkor jöttek ide Nógrád megyéből Gyetvai, Tóth, Cobák és Csíz nevű családok. A következő évben még nincsenek házaik, földkunyhóban laknak. Egészen a felszabadulásig kisparasztok és summások lakják Szajlát, csak a telet töltötték otthon. A férfiaknak akadt ilyenkor favágás az erdőn. A tanácselnök parasztcsaládból származik, hét hold földjük volt. — Rozs, kukorica, krumpli termett bőven, hordtuk az egri piacra. Az asszonyok nagyon értettek a libatöméshez. Akinek volt kocsija avval, de a legtöbben gyalog vitték az árulnivalót Egerbe. Ma a környékbeli üzemekbe járnak el dolgozni az emberek. A recski bányába, a siroki Fémművekhez. A termelőszövetkezetben öt falu egyesült, itt van a központ. Terpesnek van 280 lakosa, Szajlának 860. — Hány ház épül évente? A tanácstitkárnő tartja számon: — Tíz, tizenkettő. Kalákában. Igénylik a házhelyeket. De már csak 30 telkünk van tartalékban. Az még lesz egy új utca. Emelkednek a telekárak, a házárak, ez is mutatja, hogy nem elhaló, hanem fejlődő községről van szó. — Mi volt a legnagyobb újság mostanában? Egymásra néznek, mondják, ne mondják? — Hát a gyilkosság. Kalast, a gyilkost úgyzsup- polták ki Egerbaktáról, verekedés miatt. A mi cigányaink, akik közöttünk élnek, nem ilyenek. A mi cigányaink rendesek, ismerjük őket, összeszoktak a lakossággal. Ez a Kalas csordás volt, ha nem ivott, jámbor ember, ha ivott, belebújt az ördög. Azzal kezdődött, hogy összeverekedett Urbánnal, aki nagyon jó köszörűs. Jár faluról falura és régiségeket is gyűjt. Recsken, a vár alatt, a patakban talált egy kardot. Ezt szépen kiköszörülte. Kalas elvette tőle a kardot és átvágta Urbán izmait, hogy lebénult a karja. Ezzel kezdődött. Az Urbán család egyik tagja zenekarban játszik, Kalas köteke- désből sört öntött a hangszerébe. Ezért elverték. Az Urbán rokonság között volt egy Oláh Rudi nevű, dolgos, becsületes fiatalember. Éppen megkapta a behívóját, készült bemenni a katonasághoz. A kocsmába csak azért ment, hogy cigarettát vegyen. S Kalas szó nélkül hátba szúrta. A fiú azonnal meghalt. Kár érte, nagyon rendes cigánygyerek volt, a légynek se vétett. Van könyvtár, művelődési ház, s most szervezik az ifjúsági klubot. A termelőszövetkezet kedvezőtlen adottságú területen gazdálkodik. Prókai Tivadar főagronómust kérdezem, hogy boldogulnak ezen a dombos vidéken? Nem csábítja el az ipar a munkaerőt? — Bizony a javát elviszi Eger, Salgótarján meg a bányavidék. 6400 hektáron gazdálkodunk. Traktorosokban nincs hiány, a férfiutánpótlás megvan, mert a fiatalok érdeklődnek a gépek iránt. Női munkaerőben van hiányunk. A csemetekertben kellene a női kéz. 52 000 hektár erdőnk van. Különben termelőszövetkezetünk mind az faluja életképes. Itt nincs elvándorlás, csak bevándorlás. — Szép tavat láttam a határban. Mesterséges tó? — A Búzás-völgyben létesítettük 53 hektáron. Völgyzáró gát. Öntözésre, az árvíz csökkentésére van, de hogy ne álljon üresen, halat telepítettünk bele. Egyik oldalon végig kocsival járható. Mivel Recsk nagy ipari bázis lesz, 3 millió köbméterre bővítjük a tavat. De ha maga mindent akar tudni, menjen el Csabai Mihályhoz. Tíz évig volt tsz-elnök, négy évig képviselő. Ö mindent tud a faluról. Többször kellett keresnem, míg sikerült találkoznom Csabai Mihállyal, mivel nyugdíjasán is dolgozik, az erdőt járja. Fiatalos külsejű, fürge észjárású ember. Kisgazdapárti vezetőből lett kommunista. A tsz szervezéséről, a hősi korszakról beszél legszívesebben : — 1959-ben alakult a szövetkezet, s én lettem az elnök. A kommunista párttitkár lett a helyettesem. Ketten cipeltük le a búzakereszteket arról a helyről, ahol kijelöltük a szövetkezet majorját. Letakarítottuk aratás után, hogy elkezdhessük az építkezést. De azután is részt vettünk a kétkezi munkában, mert a faluban csak az ilyen embernek van becsülete. Én már akkor értettem, hogy csak a nagyüzemi gazdálkodás menthet meg a szegénységtől, de az emberek még nem hitték, még nem tapasztalták. Szemembe mondták közgyűlésen, hogy ez a politika el is múlhat. És akkor mit csinálok én? Voltak itt nagy viták. De pár év múlva már én fizettem legtöbbet a járásban. Sőt, többet fizettem, mint az alföldi, jó földű szövetkezetek. Jó munkához, jó hangulat kell, erről is gondoskodtam. Színészeket hoztam, neves pesti művészek énekeltek, játszottak, a tagság meg volt hatva. Autóbuszt béreltem, elvittem a jól dolgozókat a Balatonra. Divatba jött a szövetkezetünk, ide hozták a külföldi turistákat „kolhozt” látni. 1969-ben betöltöttem a hatvanat, elmentem nyugdíjba. Megkaptam a Munka Érdemérem arany fokozatát. Akkoriban a környéken a tsz-elnökök között még kiemelkedőnek számított a 3000 forintos fizetés. És én vasárnaponként is a kazalon voltam. Hol talál maga mostanság kazalrakó tsz-elnököt? Van nyolcezer forintos fizetésük és ülnek az irodán. Én most is az erdőt járom és keresek még 1600-at a nyugdíj mellé. — Hogy töltik el az emberek a szabadnapjaikat? — Az idősek a háztájiban, a fiatalok elmennek kirándulni. Saját kocsijukon. A tsz-nek külön könyvtára van, inkább csak télidőben forgalmas. 28
