Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - JELENÜNK - Takács Péter: "Nem ütik a jogászt agyon"
„Nem ütik a jogászt agyon...” A jogi tevékenység és a jogászi magatartás megítéléséhez 1943—44 telén, a német csapatok által megszállt ukrajnai területeken elkövetett cselekménye miatt a Harmadik Birodalom bírósága halálra ítélt egy SS-tisztet. A tiszt nem parancsmegtagadásért vagy hazaárulásért bűnhődött, hanem azért, mert megerőszakolt egy zsidó származású nőt. A dolog pikantériája •—, ha egyáltalán használható e kifejezés itt —, hogy a vád: fajgyalázás volt. Mármint az árja (német) faj meggyalázása!! Az ítéletet szabályos bírósági eljárás során, a hatályos német törvények alapján szabták ki és az előírt procesz- szuális keretek között hajtották végre. E jogi esetnek már aligha nevezhető történetet azért említettük meg, mert a legvégsőkig kiélezett formában világit rá azokra a problémákra, amelyekről manapság egyre több szó esik. Mind gyakrabban és mind szélesebb körben vetődnek fel ugyanis azok az égető kérdések, melyek a jogász felelősségének tartalmát kutatják; a jogi tevékenység és a jogászi magatartás közötti összefüggésekre keresnek választ; vagy egyszerűen csak azt vetik fel, hogy mi a különbség az „írástudók” (filozófusok, tudósok, művészek) és a jogászok világa között. A legutóbbi évekig csupán néhány egzisztencialista jogfilozófus (Maihofer, Fechner) firtatta a társadalom és annak hatalmi rendszere által a jogászokkal szemben támasztott követelményeket, napjainkban azonban annak vagyunk tanúi, hogy ezek a kérdések túllépik a fáradt és fárasztó professzori körmondatok hatókörét. Európai jelentőségű példát említve utalunk itt Rolf Hochhuthra, aki 1979-ben írta meg „Jogászok” című, az NSZK-ban nagy sikerrel bemutatott drámáját, melyben e tevékenység szubjektív- etikai lehetőségeire kérdez rá. E problémák azonban — az egri jogásztársadalom dicséretére legyen mondva — igen hamar „helyi” jelentőséget is kaptak azzal, hogy a néhány hónapja megalakult Ifjúsági Jogász Klub napirendre tűzte a jogászi magatartás szisztematikus elemzését. Magáról a klubról is érdemes megjegyezni annyit, hogy mint ilyen, országos viszonylatban is egyedülálló kezdeményezés, mely a fiatal szakemberek komplex jogi műveltségének fejlesztését, az elméleti és a gyakorlati kérdések megtárgyalását tűzte célul. Az örvendetes és biztató kísérlet — ti., hogy megalakult és épp Egerben alakult meg e szakmai kör — ellenére elgondolkoztató: a klub nevével ellentétben főleg a középkorú és idősebb bírók, jogtanácsosok, ügyészek látogatják az előadásokat. Korai — és persze ezen egy kritérium alapján igazságtalan is — lenne ítéletet mondani szűkebb pátriánk fiatal jogászairól, de a véleményformálástól az is visszatart, hogy az 1981. március 17-én tartott előadás témája elsősorban az idősebb generáció számára lehetett vonzó. Elsősorban, de nem kizárólag, hiszen a jogászi magatartás és felelősség problémái nem csupán a negyvenes évek vagy a személyi kultusz tisztítótüzét — akár diákként, akár praktizáló jurátusként — megélt korosztály sajátja, hanem a már konszolidált viszonyok között felnőtt jogászé is. A „megméretett és ... ,-nek találtatott” viszonya ugyanis mindig az itt és most politikájában találja meg értelmét. Dr. Samu Mihály egyetemi tanár (ELTE) az említett klubifoglalkozáson a „jogászi magatartás és viselkedéskultúránk” címmel tartotta meg egy több részes előadássorozat első vitaindítóját, melyben jogelméleti szempontból tett néhány fontos megjegyzést. Mivel pedig a jogi tevékenység tartalmának tisztázása nemcsak a szakemberek vitatkozó együttgondolkodását kívánja meg, célszerűnek látszik a szélesebb nyilvánosság számára is felidézni mindazt, amiről szó esett... A modern jogelmélet — hangsúlyozta az előadó — túljutott a jogot csupán normának, parancsoló, tiltó vagy megengedő elvont általánosként felfogott jogszabálynak tekintő álláspontján, és határozottan képviseli ama nézetet, mely szerint a jog: tevékenység (is), melyben a normativitás megvalósul. Amennyiben pedig tevékenység, úgy egyrészt tudatos, másrészt valakinek a tevékenysége. Nyilvánvaló, hogy ez a „valaki”, akiről itt szó lehet, az nem feltétlenül a jogász, hanem mindenki, aki valamilyen szinten jogot alkot vagy alkalmaz. És ahogy ide sorolható a fegyelmit adó osztályvezető 15
