Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Akác István versei
legváltozatosabb figuráinak kavalkádja vonul fel, az egész nemzetáruló arisztokrácia és a közigazgatás lakájai: „üresfejű publicisták”, „képviselők”, „hazug áldemokraták”, „ünnepelt szamarak”, „tönkrement arisztokraták” — egész lakáj had, mely bűnt bűnre halmozott. S a képsor centrumában ott van az ágrólszakadt, kivándorló parasztnép — a monarchia minden csücskének hazátlanjai. Van-e kiút, megoldás ebből az állapotból? — tehetnék fel a kérdést a vers zárószakaszának vizsgálata előtt. Avagy milyen lesz, milyen lehet a költő által remélt megújulás, mely elsöpri az előzőekben fölöttébb reménytelennek láttatott társadalmi valóságot arisztokratáival, lakájaival egyetemben? Matos válasza egyértelmű: a forradalom. Igaz, az ő szava más, a lázadás fogalmát használja, de ez a lázadás osztályok ellentétéből fakadó re- bellió örökségével gazdag, a Gubec-féle parasztfelkelés hagyományával, mely annak idején már nemcsak paraszti tömegeket, de nációkat is egyesíteni volt képes — benne horvát és szlovén parasztok keltek hadra Tahy Ferenc ellen — s a zárókép derűsebb víziója itt is az egész népben láttatja e jövendő lázadás letéteményesét. Krleza — az Ady—Matos-pánhuzamok lehetőségéről szólván — nyilván ennek a felismerésnek jegyében rokoníthatta Matos versét a Magyar jakobinus dalával, mely ugyan már tágabb horizontokat sejtet, de amely mégis rokon Matos versével. Rokon, mert Ady Dózsa-élménye is ott kísért e „hun Manseillaise”-ben (Krleza nevezi így a Magyar jakobinus dalát). Hogy Matos forradalomvíziója mégsem lett a Duna-táj népeit a lázadásban együttesen látó forradalom jövendölés, annak nyilvánvaló történelmi okai vannak. Matos szemléleti formáit, politikai nézeteit —, mert ilyen Horvátországban akkor nem volt — nem formálhatták a polgári radikalizmus nemzetiségi kérdést érintő nézetei-törekvései, de nem edződhetett világnézete, politikai felfogása marxi értelemben sem. Mikor a monarchia népeket tragédiába sodró fináléja, az első világháború elkezdődött, Matos meghalt. Ami életművéből elmaradt, annak költői megfogalmazása már új alkotóra várt, aki nagyobb távlatban, kelet-közép-európai kontextusban tudta láttatni a horvát nép múltjának és jelenének ösz- szetett valóságát. Ebben a tekintetben Matos örökének folytatója Miroslav Krleza lett. . . Lőkös István AKÁC ISTVÁN versei: A pillanat Szemem előtt az ábrák összefutnak. Fülemben sose-hallott harangok konganak- Szám íze édes és keserű lesz. S velem kergetőzik: a Hold, a Nap ... Észrevétlenül tört rám e tiszta szándék, mely örök ajándéknak is mondható: — bőrömet csillagok cserzik hófehérre. S véremből iszik csillagokat a hó. Akit egyszer Sorsom, ez a sose-hegedő seb, minden ütésnél enyhülést remél. S így suttog késnek, baltának, kőnek: nekem szeretőnek keltenél... Akit egyszer vadul orrba vágtak, ha térdre zuhan — akkor sem henyél! poros arcát törli, azt kutatja, mitől szivárog torkára a vér. Már folyton Aránytalan sorsú életemben mindig több volt a nem, mint az igen. — Most ezért vibrál a jogos harag égnek-futó kard-idegeimen. Duruzsoló fényű napsütéssel akkor fürdettem szőke kenyerem, hogyha zuhantam! S csakis kőre estem. Már folyton vérzik tőle tenyerem ... ÜT ASSY JÓZSEF versei: Nyárutó Hát csudaszép ez a nyár: csupa fény, csupa árny, csupa ritmus'. Berkenyebokrok alól sárgarigózene szól. Hangos a völgy, tele van még szilvaszedőkkel a hegyhát. Fülledt lombok alatt zsendül az őszibarack. Őszül a zöld fűszál, libanyáj pepitázza a tarlót. Vedlik az ostrom is száll sihederkorom is. Meg-megroggyan a zsák, hazagondol már a malomból. Szérűn tyúkjaival szunnyad a szalmakazal. Csönd van. Fényes csönd. Gyönyörű harkály veri mellem. Hej, görögök, latinok! Kopp, kipikopp, kipikopp. Ragyogásban Aj, hogy ragyog rajtam ez a szikrás hómező-ing! Ilyen ragyogásban tűnt el apám is, s most ő int a Hadak Útjáról felém: csillagág öt ujja, zubbonyát, a zörgő zöldet, fújja a szél, fújja. 13
