Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Csikós Andor: zenei törekvések a Magyar Tanácsköztársaság idejéből
nyíre valóságos honni történeteken épülnek, mely- lyek talán éppen azért maradtak emlékezetben, minthogy siralmas voltokkal a keserűit szívekbe mély benyomást tevének, innen vagyon, hogy ritka váromladék találtatik hazánkban, mellyel vala- melly bús rege öszveköttetve nem volna; a köznép meséji ellenben csak egy szabadon járó képzelődés puszta szüleményei, mellyeket az talán csak azért költe, hogy a csalatás édes gyönyörjei- vel önnön fájdalmait megjátszhassa, s elolthassa”. ★ A Szentmiklóssyval foglalkozó, életrajzi vonatkozású adatokat tartalmazó szakirodalom szinte egybehangzóan úgy tartja, hogy az 1820-as és 30-as évek fordulóján Bajzával folytatott polémia után szinte teljesen kikapcsolódott az irodalmi életből szerzőnk, visszavonultan élt erdőtarcsai birtokán, ivásnak adta magát s lényegében pályatársaitól elfeledve halt meg 1849. április 6-án. Két évtizedet felölelő időszak ez, amelynek azért voltak nem mellőzhető állomásai is. Az elszigetelődés folyamatát a jelek szerint Bajza József híres tanulmánya, Az epigramma teóriája indította el. Ebben Bajza bíráló szavakkal illette Szentmiklóssyt is, megjegyezvén, hogy epigrammáit jellegtelenség, egyhangúság uralja s mindez azért van, mert szerzőjük nem törődött—törődik különösebben a műgonddal. E hibákat csekély mértékben ellensúlyozhatja a nyelvi csinosság. Szentmiklóssy nem tudta elviselni a kemény hangú bírálatot s 1829-ben a Tudományos Gyűjtemény ben közzétette Czáfolás és igazítás c. elleniratát. Ebben azzal a váddal illette ellenfelét, hogy annak nincs is önálló gondolata a kérdésről s valójában csak a kritikus Kölcseyt akarta utánozni. A hiúságtól kétségtelenül nem ment Bajza Szükséges felelet egy hívatlannak szükségtelen észrevételeire címmel válaszolt Szentmiklóssynak. Ez az írás páratlan logikai építkezéssel cáfolja Szentmiklóssy állításait s bizonyítja ismételten annak epigrammáival kapcsolatos korábbi vélekedésének igazát, jogosságát. Az írásra természetesen újabb válasz érkezett, de már könyvalakban, ezzel a körülményes címmel: Bökversek, s eszmék a magyar nemzeti szín s szellem védelmének ügyében egy művész tévedései, s alaptalan gúnyai ellen Hon- várytól. Az előszóval ellátott, huszonöt epigrammát tartalmazó verseskönyvet gazdag jegyzet-apparátussal látta el szerzője s ezekben fejtette ki a maga nézeteit, de most már nem is annyira Bajzát, hanem Kölcseyt marasztalva el, akit szerinte — mint említettük — Bajza a művészi szép fogalmának kérdésében követett. Bajza a Kritikai Lapokban válaszolt s a vitának ezzel vége is szakadt. Szentmiklóssy 1840-ben még egy kötetnyi mesét adott közre Mesék címmel, amelyben újólag magyarázta nézeteit, ám ez már nem keltett különösebb visszhangot. A Mesék c. kötet kapcsán azonban még mindenképp utalnunk kell egy irodalomtörténeti szempontból egyáltalán nem lényegtelen tényre. A könyv megjelenése előtt két évvel ui. Szentmiklóssy egy olyan írást tett közzé, amely — egyebek között — a mese műfajával is kapcsolatos. A Figyelmező 1838-as évfolyama közölte Pillantás az orosz literatúrára c. cikkét, amelyben — német forrás alapján — a kortárs orosz irodalomról értekezik s méltatja Krilov és Gogol munkásságát. Krilovról írja: „Krilov az orosz nép ke- gyenc költője. Meséinek számos kiadásai hírét az egész országban s minden rangban elterjeszték. E tekintetben Krilov Oroszország legnépszerűbb költője, s népszerűsége valódi érdemeken alapszik. Minden meséje valódi orosz szeszély remekműve, vizsga szellem, jólelkűség s mély gyakorlati értelemmel tele. Ez apró költemények csaknem mindegyikének egyik vagy másik sora, mint példaszó vagy mondalom (Sinnspruch) a nemzet tulajdona lön, s nép szájában van anélkül, hogy gyakran gondolnánk, a költő, ki szerzé, még él. Krilov sok meséiben néhány Oroszországban jólismert személy, valamint a társasélet hiányi erősen megrovatnak, s még kevésbbé kimélvék a kormány és hivatal visszaélései s ez a még több népszerűséget ad meséinek, mert a nép tömege nagyon ingerült e visszaélések ellen, s az orosz általában gunyor- ra igen hajlandó.” Eljutottak-e hozzá — esetleg fordításban Krilov meséi, egyenlőre rejtély... Lőkös István Zenei törekvések a Magyar Tanácsköztársaság idejéből „ ... Az Operában a Denevér második felvonását játszották. Egy bájos ária gyöngyözött az énekesnő torkából, amikor felpattantak az ajtók, vörös szalagos fiatal katonák rohantak be és izgalomtól, s lelkesedésből harsogták bele az áhitatos figyelembe: — Éljen a proletárdiktatúra! — Éljen a Tanácsköztársaság! Az énekesnő ijedten hallgatott el, az ária bentmaradt a hegedűkben és a kürtökben, a sötét nézőtér hirtelen kivilágosodik, sápadt arcok merednek az ajtók felé, itt egy fiatal katona kiáltja a közönség felé: 55
