Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: A bélapátfalvi papírmalom históriája
fekvő tágas kerttel, egy darab Krumpli- és Kenderfölddel”. Megkapta a falu lakosait megillető „szabad faizás”-t is. A malom javításához szükséges anyagot a szeminárium bocsátotta a bérlő rendelkezésére. Az „árendás mester” évente 300 váltó forint bérösszeg fizetésére vállalt kötelezettséget. De tartozott adni a földesúrnak 60 rizsma írópapírt és 33,60 kg kartont, papi gallér, ún. kolláré készítésére. Mindennemű kárért, a tüzet is beleértve, a bérlő felelősséget vállalt. Bár átvette a papírmalmot és feldolgozta a raktárban talált nyersanyagot, de még a következő, 1836 februárjában sem fizetett semmit. Végül is az év tavaszán megszökött Apátfalváról, odahagyva a bérletet, s magával víve az üzem hozta hasznot. AZ APÁTFALVI PAPlRMALOM MEGSZŰNÉSE Wilhelm Klose szökése Apátfalváról, jellemzően megmutatja azokat a súlyos problémákat, melyek a papírmanufaktúra működése körül ebben az időben megmutatkoztak. Az első jelzés, mely a kérdés nyitja felé mutat, az volt, hogy a földesúr-tulajdo- nos megszüntette a papírmalom addigi, 20 éven át gyakorolt üzemelési formáját, és saját kezelésből bérletbe kívánta továbbvinni üzleti vállalkozását. Az ok gyökere a hazai papírkészítő iparág technikai fejlődéséből adódó gyökeres átalakulásban rejlett. A fellépett gazdasági válság okát Dan- kó János szemináriumi prefektus, 1847 augusztus utóján, jó gazdasági meglátással, így foglalta ösz- sze feljegyzésében: „ ... midőn a gépekre készült gyárak már mindenfelé sebesen terjedni kezdtek, e gyárak haszonhajtása alább szállott, részint, mivel a kézzel készített papír se árra, se finomságra ki nem állhatná többé a Concurentiát, részint, mivel a folytonos működés alatt nagyon elhasználtattak már az először megszerzett készségek, melyek helyreállítása tetemesebb költségeket kívánt, de mivel a gyár jövedelmezésének alább szállásánál fogva talán nehéz vala kiállítások, s felmerült szükségek fedezetlen maradtak, s így időről-időre inkább elallyasult, végre oda bírtatott az akkori Kormány (azaz a szeminárium vezetősége), hogy azt haszonbérbe bocsájtaná ki minden birtokába létező anyagokkal és gyári készségekkel együtt...” Nyilvánvaló tehát, hogy nemcsak a gazdasági termelés szempontjából vált az apátfalvi papírmalom korszerűtlenné, de ráadásul még ez az elavult technológiai felszerelés is a két évtizedes működés alatt megkopott, tönkrement, mint a prefektus írta találóan: „elallyasult”. Így tehát Klose már eleve nem sóik reális reményt fűzhetett apátfalvi működéséhez. Josef Wilhelm Klose mester két panaszában is felmerült azonban egy rendkívül érdekes, s bízvást állíthatjuk, hogy a papírkészítés szempontjából izgalmas kulcsprobléma, melynek igaz voltát vizsgálat alá kellett vennem. Azt állította ugyanis a „Papirfabrikant” 1836 január végén, február legelején, az egri papnevelő intézethez benyújtott levelében, hogy „a múlt esztendői s téli időkben tapasztalt szárazság tekintetéből” voltak termelési, és így bérfizetési nehézségei. Ugyanezt hozta fel indokul súlyos tartozása elengedésére megszökése után írt levelében is, panaszkodván bérleti ideje alatt (1835. január 1-től) „egyaránt tartó száraz- ság”-ra. A papírmanufaktúra három erőgépének, mind a két törőben, mind pedig a papírházban működő vízikerekeknek kielégítő működése alap- feltételét, a papírkészítés sine qua non-ját jelentette a patak vizének megfelelő mennyisége és megkívánt sebessége. Beható kutatással sikerült tisztáznom, hogy Klose nem hazudott szorult helyzetében, hanem az igazat, a rideg valóságot hozta fel kudarca indokául. Az 1835—36. esztendő rendkívüli csapadékszegénysége miatt a bükki patakok vize oly jelentékeny mértékben megfogyatkozott, hogy a szeminárium apátfalvi és a tőle északra fekvő bán-völgyi lisztőrlő malmai sem tudták ellátni feladatukat. 1835 novemberében a szeminárium apátfalvi, upponyi, mercsei és bánhorváti lisztőrlő malmok bérlői árendájuk elengedését kérelmezik „malmokra szolgáló vízfolyásoknak megapadása és rendkívüli szárazság tekintetéből”. De ez az aggasztó helyzet 1836-ban sem enyhült, hiszen nemcsak „az apátfalvi felső és alsó molnár”, de az upponyi, mercsei, bánhorváti és a kismezei is kérik bérleti díjuk elengedését „a nagy szárazság tekintetéből”. „Egész esztendő folytán a szárazság végett semmi keresetük sem volt”, és „a jelen 1835—36-ik esztendőre még egy szemet sem adtak be (tudniillik a földesúrinak, az egri szemináriumnak), s hogy nem is adhatnának, mivel az egész nyáron nem őröltek”. Íme tehát Klose mester esetében a hazai papírmalmok egy mindeddig kellően nem vizsgált és értékelt problémájának- szinte klasszikus esetével állunk szemben — melynek kihatását a teljességgel elavult üzem még csak inkább hatványozta. Az Egri Érseki Papnevelő Intézet azonban a súlyos anyagi áldozatok árán létrehozott, és 20 éves fennállása alatt nem sok hasznot hajtott papírmalma valaminő keretek között és formában való további fenntartása és üzemelése mellett foglalt állást, mivel nem rendelkezett kellő tőkével, hogy papírmanufaktúráját papírgyártó üzemmé építse, fejlessze ki. A Klose-ügy utáni éveket Dankó János prefektus, 1847-ben, így vázolta feljegyzésében: Az utóbbi években „már csak tengett az egész gyár, mert a szenvedett leutóbbi csapást nem vala többé kiheverni, de épületei is időről-időre jobban elavultak, készségei pedig egészen elromladoztak. Mit látván a legutóbbi Kormány (a szeminárium vezetősége), hogy mégis a végpusztulástól megóvja, némi javításokat tétetett rajta, és annyira felemelő, hogy csak lassan működhetett, és az Intézet szükségeit készítményeivel nagyobb részt fedezhette, jóllehet minden tiszta haszon nélkül. Sok pénzt fektetett be az Uradalom a gyár épületei és azok fenntartásában 32 évek lefolyása alatt, és méltán fájt az utóbbi Kormánynak, hogy veszve lássa. Azért határozó el magát még múlt év derekán (tehát 1846 nyarán), Érsek ö Excellentiáját mély alázattal megkérni, mi szerint kegyesen engedné meg ezen gyár épületeit hasznosabb célra fordítani, jelesen az akkoriban ajánlkozó Aue vállalkozónak kőedénygyártásra bérbe bocsátani, mit a Kormány meg is nyert, és az imént nevezett vállalkozónak 43
