Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: A bélapátfalvi papírmalom históriája
már át is vala adandó, ha a szerződés pontjai feletti alkudozás hajótörést nem szenvedett volna.” (Itt kellő magyarázatként meg kell jegyeznem, hogy Apátfalván, a régi monostori templom mellett, már 1835—36 óta működött egy kőedénygyár. 1846— 47-ben azonban a keménycserépgyártás is szünetelt. Danko éppen ennek az életre keltésén fáradozott, s Auéval és Vanlkó pesti nagykereskedővel tervezte a keménycserépgyártás újból való megindítását. Ezen üzleti tárgyalások során merült fel az a kézenfekvő ötlet, hogy a keménycserépgyártás megindítására a papírkészítő ház épületét vegyék igénybe.) De most lássuk tovább Dankó rektor becses feljegyzését a papírmalom további sorsáról. „Dugába dőlvén a Kormánynak a gyár (azaz a keménycse- répgyár) eránti üdvös terve, kénszerülve érzé ismét oda határozni magát, miszerint az továbbá is papírgyártásra tartandja fenn, de azon eltökélés- sel, hogy helyre hozván benső — a gyártáshoz mellőzhetetlen megkívántató — műalkatrészeit, azt biztos vállalkozónak bérbe adandja oly tiszta haszonhajtás mellett, melynek egy része évenkénti feláldozásával az épületek jó karba hozathatnak, a gyár is megfelelend rendeltetésének, és léte minden megérezhető költség nélkül biztosíttatni fog.” A szeminárium tehát még 1847-ben sem látta be, hogy a kézi erővel történő, merítőszitás papírkészítést az amúgy is leromlott, hiányos, agyonhajszolt felszereléssel semmiképpen sem lehet már életre kelteni, mert eljárt felette az idő. A tőkeszegény papnevelő intézet azonban még reménykedett ... 1847 júniusában váratlanul elérkezett az óhajtott alkalom. Violet Károly egri papírkereskedő, s „egyszersmind tanult papírgyártás” ajánlatot tett az apátfalvi manufaktúra bérletére, ötszáz váltóforint értékű papírral kívánta leróni az évi bérösz- szeget. Tizenkét évi bérletre tett javaslatot. Violet Eger város 1845—46. évi adóösszeírásában Violet Konstantin néven szerepel. A bérleti tárgyalások, alkudozások végül is nem vezettek eredményre, mivel a papnevelő intézet rendkívül magas igényékkel állt elő, melyek teljesítésére Violet nem mert — joggal — vállalkozni. Ezzel az eredménytelen üzleti tárgyalással zárul le az apátfalvi papírmalom históriája. A témához tartozik azonban még az, hogy a szeminárium a papírmalom épületét nyomban, 1847- ben hasznosította, és azt kőedénygyárrá alakíttatta. A már említett Aue József vette azt bérletbe, s ott egészen az 1850. évi csődbe jutásáig üzemeltette a keménycserépgyárat. Az épületben valami égetőkemence fennmaradhatott, mert a két világháború közötti évek során egy élelmes egri kályhásmester azt bizonyára kijavítva, átvette és üzembe helyezte, s ott részben kályhacsempéket, részben pedig nagyméretű, pipázó kerti törpéket gyártott. A falubeliek ezért nevezték el az épületet „pipagyár”-nak. Nem zárható ki azonban annak a lehetősége sem, hogy az azokban az években a parasztság körében még keresett, máz nélkül égetett agyagpipák készítésével is foglalkozott. A hajdani papírmalom épületét a községi tanács az 1950-es években elbontatta, s a mélyen fekvő területet feltöltette. Innen tudjuk tehát azt, hogy a mai bélapátfalvi vasútállomás épületétől közvetlenül északra elterülő, ma széles, sík térségnek megfelelően állott mintegy 140 esztendőn át az Egri Érseki Papnevelő Intézet papírmanufaktúrája. Sugár István ÁF AT FALVA Afatfalu q//judjjeAa^ Grafika: Csont István 44
