Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - JELENÜNK - Kovács Sándor: A termelőerők Heves megyei fejlesztése II. rész
melyest javult — főként a Mátrában — az autós turisták fogadási feltétele is (parkolók, éttermek, sportolási lehetőségek). A hírközlési ágazat hagyományos része a posta- hivatalok településeinken megtalálhatók. A korszerűbb eszközök (telefon, telex) kiépítését elsősorban az ipari és egyéb beruházások igényelték és tették lehetővé. Eger és Gyöngyös korszerű távhívásba kapcsolt telefonközponttal rendelkezik, a többi település irányába a forgalmazási lehetőségek korlátozottak. Az eltelt harminc év alatti fejlesztések ellenére az országos ellátottságtól elmarad a megye. A kőolaj- és földgázvezetékek kiépítése az 50-es évek végén, az Eger-demjéni, majd fedémesi szén- hidrogén termelés beindulásával kezdődött. Ezt követően az Ózdig húzódó tiszántúli gázvezeték bekötése valósult meg, amely révén Eger város gázellátását biztonságosabbá lehetett tenni. A későbbi években (főleg a 70-es években) a Szovjetunióból érkező kőolaj- és gázvezetékek megyei szakaszai jelentettek előnyt megyénkre nézve, hisz ezek megcsapolásával lehetővé vált Hatvan város gázellátása, az új bélapátfalvi cementgyár olajellátása. A Füzesabonyban létesült kőolajszármazék elosztó telepet a Lenin városi kőolaj finomítóval fogja összekötni termékvezeték, amely a vasúti szállítást tehermentesíti. 2. A lakásellátottság alakulása Heves megyében az országoshoz hasonlóan dinamikusan növekedett a lakások száma, de területileg eltérő volt az ellátottsági eredmény. A folyamatos lakásépítés eredményeként 1975-re a lakások száma elérte a 120 ezret, amely több mint 50%-kal haladta meg az 1949. évit. A lakásállomány több mint 2/3-a községekben, a többi városokban van. A külterületi lakott helyek száma elenyésző. A községi lakásépítkezések a felszabadulás után közvetlenül kapcsolódtak az ipari üzemek telepítéséhez, főleg a bányásztelepüléseken születtek városias jellegű lakónegyedek, lakóházak. A városok fokozatos iparosításával egyre inkább jelentkezett az igény a városi lakások iránt, amely jelentős építkezést vont maga után. A lakásellátottság változását a következő táblázat szemlélteti Megnevezés 100 lakásra jutó lakosok száma 1949 1960 1970 1975 Községekben 376 356 321 278 Városokban 361 272 328 308 Ebből: Eger 346 354 323 310 Gyöngyös 373 392 334 298 Hatvan 374 380 333 310 Heves megye 372 360 323 288 Országosan 373 361 327 298 3. Az energiaellátás helyzete A megye településeinek viszonylag jelentős hányada — 71%-a — volt bekapcsolva 1945-ben a villamoshálózatba. Ez mindenekelőtt a helyi, üzemi erőműveknek köszönhető. Ugyanakkor a háztartások aránya ennél jóval szerényebb volt. A falvak villamosítása gyakorlatilag 1960-ra befejeződött, s a helyi energiatermelők bekapcsolása az országos hálózatba növelte az ellátási biztonságot. A megyében épült erőművek, alállomások lehetővé tették a mind nagyobb lakossági és ipari, mező- gazdasági igény folyamatos kielégítését. A kiskörei Tisza II. Vízlépcsőnél létesült vízi erőmű összekapcsolása az országos hálózattal megteremtette a megye déli részén is a villamosenergia-vételezés biztonságát. Az előző fejezetekben már szóltunk arról, hogy a megyében létrehozott ipari üzemek, illetve a lakosság gyorsan bekapcsolódott az országos föld- gázhálózatba; elosztótelep és propánbutángáz töltő épült a megyében, ami jelentősen elősegítette a korszerű energiahordozók használatát. A korszerű tüzelőanyagok és a szén mellett jelentős a lakosság körében a tűzifa használata, melyet jelentős erdőterületeink indokolnak. 4. A víz- és közműellátottság Heves megye természetföldrajzi helyzete nem kedvező a vízkészletek szempontjából. Az ipartelepítéssel ezért együtt kellett gondoskodni megfelelő vízkészletek biztosításáról. Ezt a gondot mindenekelőtt a térségen átfolyó patakok, folyócskák duzzasztásával, másrészt fúrt kutakból nyert vízzel oldották meg. Előbbrelépést jelentett a Gagarin Hőerőmű Vállalat építése, ahol víztakarékos hűtési rendszert alkalmaztak (először az országban). Az iparon kívül a mezőgazdaság is nagy mennyiségű vizet igényel, hiszen a belterjes kultúráknak nem kedveznek a szeszélyes eloszlású csapadék- viszonyok a megye alföldi részén. Az ipari üzemek mellett ezért a mezőgazdasági üzemek is hozzákezdtek tározótavak építéséhez, valamint a kavicsbányákban felgyülemlett vízzel történő öntözéshez. Ezek a vízkészletek azonban igen korlátozottak. Nem javított egyelőre számottevően a helyzeten a Tisza II. jászsági főcsatornája sem, holott a hevesi homokhátság öntözésének egyik megoldásaként számolt vele a megye. A tározó ugyanakkor lehetővé teszi Kiskörére történő vízigényes, de környezetkímélő ipari üzem telepítését. A közüzemi vízellátásba 1975-re 71 települést kapcsoltak be, amely közel 50 000 lakásnak biztosít jó minőségű ivóvizet. A szolgáltatott vízmennyiség közel felét a lakosság használja fel, ugyanakkor üzemi vízművek is szolgáltatnak az ipartelepek, községek lakóinak vizet. A III., IV. és V. ötéves tervben épült ki a mátrai regionális vízmű, amely az idegenforgalmi feltételeket is javítja. A közcsatornahálózat kiépítése elmaradt a vízvezeték építése mögött, mindössze 25 településen van. Még rosszabb a helyzet a szennyvíztisztítás tekintetében, hiszen a szennyvíztisztítók és kezelők csak az utolsó ötéves tervekben épültek meg. Az iparfejlesztésnél említett magas beruházási összegekből ezen ágazat alacsony mértékben részesedett, s ugyancsak gondot jelent az ipari szennyvizek tisztításának elmaradása is. 31