Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - JELENÜNK - Kovács Sándor: A termelőerők Heves megyei fejlesztése II. rész
A termelőerők területi fejlesztésének társadalmigazdasági hatása A három évtizedes fejlődés megyénk lakói életviszonyaiban gyökeres változást hozott. Az agrár jellegű megye arculata megváltozott, jelentős iparral rendelkező területté vált, kialakult a munkás- osztály. A 160 ezer foglalkoztatottból a munkás- osztályhoz tartozók aránya eléri az 50%-ot. Az iparosítás, majd később a mezőgazdasági termelés dinamikus fejlesztése azt eredményezte, hogy a megye minden részén megfelelő ütemben növekedett az életszínvonal, lényegében 1970-re kiegyenlítődés következett be a munkások és parasztok jövedelmi viszonyaiban. Ez a tendencia az utóbbi években is folytatódott kisebb-nagyobb ingadozásokkal. A megye lélekszáma a felszabadulástól lassú mértékben növekszik, a bevándorlás ellensúlyozta az elvándorlási veszteséget. A decentralizáltan telepített feldolgozóipar, a bányászat lehetővé tette, hogy a 70-es évek közepére minimálisra, 60—80 percre csökkenjen az ingázási idő a munka- és lakóhely között. Az infrastruktúrát bemutató fejezet adatai egyértelműen bizonyítják, hogy a lakással, vízzel, energiával, szolgáltatásokkal, közlekedéssel történő ellátottság javulása szoros összefüggésben történt az ipari, építőipari, mezőgazdasági termelés felfutásával. A jövedelmek területi defferenciái 1960-ban jól tükrözték az ipari és mezőgazdasági körzet jellegéből adódó eltéréseket, ezek 1970-re lényegesen csökkentek, részben a központi jövedelempolitika, részben a gyorsan fejlődő mezőgazdasági termelés hatására. A hevesi és füzesabonyi járásból történő erőteljes elvándorlás hatására a mezőgazdasági termelőszövetkezetek foglalkoztatási gondjai enyhültek, ugyanakkor a háztáji gazdaságból származó jövedelmek is dinamikusan növekedtek. A két alföldi járásba történő ipartelepítés hatására tovább javult a keresők-eltartottak aránya, s ez a 70-es években tovább javította az itt élők jövedelem viszonyait. A kereskedelmi és kulturális, egészségügyi szolgáltatások hálózatát a településhálózat-fejlesztési koncepcióval összhangban igyekeztünk fejleszteni. A tanácsok önállóságának növekedésével ezt az elvet következetesen érvényesítjük. Jelentős eredmény volt a mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezetek egyesülésével az egységek központjainak szerepkörrel rendelkező településre történő helyezése. A beruházások, fejlesztések hatására lényegesen növekedett a lakosság fogyasztása, melynek szerkezete évről évre korszerűbb irányba tolódott el. II. Az 1970-es évekre kialakult életszínvonal, ellátottsági helyzet megyénk lakóinak sikeres erőfeszítését is példázza. Az országostól és nagyvárosi színvonaltól való elmaradás csökkentése érdekében a lakosság anyagi hozzájárulása a lakásépítéshez, a kereskedelmi hálózat fejlesztéséhez a vidéki átlag felett van. Ez részben a kialakult foglalkoztatási és településszerkezettel, részben a helyben található építőanyagok olcsóbb áraival magyarázható. Heves megye a 30 év alatt történt gazdaságfejlesztéssel a közepesen fejlett ipari megyék sorába zárkózott fel. A lakosságon belül évek óta nem növekszik az aktív keresők aránya, gyakorlatilag a munkaképes korú férfiak 100 százaléka, a nők 80—85 százaléka foglalkoztatott. A megye déli területein főleg háztartásbeli, idősebb női munkaerő szervezett foglalkoztatása nincs megoldva, ugyanakkor a fejlettebb iparvidéken egyes üzemek kapacitása nincs optimálisan kihasználva. A foglalkoztatási szerkezet kedvező irányba változott, vezető ágazattá az ipar vált. Az utóbbi évek alatt elért szervezési eredmények hatására az ipari létszám is némileg csökkent, jelentős részét a szolgáltatás szívta fel. A mezőgazdaságban a gépesítés, kemizálás hatására ugyancsak jelentősen emelkedett a termelékenység. A szocializmus építésének időszaka alatt megyénkben lényegében felszámoltuk az elmaradottságot, a politikai és szemléleti hibákat leküzdve sikeres törekvés volt az arányos területi fejlesztésre. A fejlesztések hatására az életszínvonalbeli eltérések nagymértékben csökkentek, mind megyén belül, mind a többi megyéhez viszonyítva. A természetföldrajzi adottságokon túl tehát ma már a megye jelentős társadalmi, gazdasági bázissal is rendelkezik a továbbfejlődéshez. Legfontosabb fejlődési forrásunk a kialakult szocialista munkásosztály és szövetkezeti parasztság, a jórészt szocialista szellemben felnövekedett értelmiség. Mind ipari, mind mezőgazdasági és egyéb üzemeinkben, intézményeinkben erre a dolgozó kollektívára alapozhatjuk jövőnket, a meglévő természeti, műszaki, gazdasági adottságok kihasználását. Miután a közeljövőben lényeges extenzív fejlesztés a feltételek hiánya (szabad munkaerő és pénzügyi források) miatt egyik területen sem várható a termelőágazatokban, mindenekelőtt az intenzív módszereket lehet előtérbe helyezni. Az egyes ágazatokhoz tartozó üzemek között jelentős különbségek vannak, amelyeket elsősorban a belső tartalékok feltárásával, a vezetési színvonal növelésével, az újra, jobbra való törekvéssel lehet csökkenteni. Ez a csökkentési lehetőség természetesen vonatkozik a területi differenciákra is. Kovács Sándor 32
