Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Pásztor Emil: A debreceni trónfosztástól a cári beavatkozásig
léptette elő Lebstück Máriát! A tábornok még nem tudta, hogy a karcsú hős nem férfi — hanem „fehérnép”. Ám titka már másnap lelepleződött, mert a Verpelét mellett, egy majorságban befészkelődött osztrákok kiverésekor megsebesült, s a kötöző orvos — Lumnitzer doktor — rájött, hogy a Károly név alatt szereplő hős hadnagy — leány! „Ezer ördög, doktor! — felelte Mária. Kötözzön be és ne csináljon feltűnést a dologból!” Mindez az egri kolostor falai között játszódott le, ahová beszállították a sebesülteket. Két nap múlva — noha maga is lábadozófélben volt — 86 főből álló sebesült csoportot kísért Tiszafüredre, onnan Miskolcra, majd Gyöngyösre. Itt, miután jelentette Görgey tábornoknak a föladat végrehajtását, áthelyezését kérte a huszárokhoz. A Miklós-huszárokhoz osztották be, de előbb még részt kellett vennie — vadászhadnagyként — a hatvani csatában. („Átkozott fickója, még utoljára velünk kell jönnöd” — mondták vadásztársaim.) A hatvani hídnál kézitusában szorították vissza az ellenséget, s a küzdelemben Lebstück Mária újra megsérült: szuronydöfés érte egyik kezét. Miskolcon öltötte magára huszártiszti egyenruháját, s a rakamazi lovasrohamban „debütált” új fegyvernemében. Áprilisban újabb tanújelét adta nem mindennapi bátorságának és hősiességének: ellenséges erőktől hemzsegő területeken át 23 szekérből álló lőszerszállítmányt juttatott el Szolnok alól a Komáromot ostromló magyar erőkhöz! E bátor tettéért Mészáros Lázár hadügyminiszter huszárfőhadnaggyá léptette elő. Ott találjuk Budavár ostromlói között is. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Jónák József tüzérőrnaggyal, aki egész ütegével állt át oldalunkra. A május 20-ról 21- re virradó éjszakai döntő rohamot eképpen örökítette meg memoárjában: „ ... éjszaka volt a vár általános támadása. Huszártiszt létemre mégis a gyalogsággal mentem ostromra. A Fer- dinánd-kapu felé vonultunk, ott létrán ostromoltuk a falakat. Egyszerre csak a létra felső fokán álló katonát egy golyó találta, ránk esett, és többen néhány öl magasságból lezuhantak. Szerencsémre kisebb horzsolásokkal és zúzódásokkal menekültem meg ...” A vár bevétele után megint meggyűlt a baja Görgey- vel. Ugyanis mátkája, Jónák őrnagy rábeszélésére szoknyában jelent meg az egyik tiszti mulatságon, s a gyanakvó tábornok letartóztatta — sőt, mivel kémnek nézte, agyon akarta lövetni! Bajtársai Kossuth Lajoshoz rohantak, így menekült meg a kivégzőosztagtól. Regénybe illő módon zajlott le esküvőjük is. Miután a tábori lelkész Dorozsmán összeeskette őket és a menyegzői lakomát ülték, rajtuk ütött az ellenség, úgyhogy az ablakon kellett menekülniük. „Mégis magammal vittem szalvétába kötve egy egész túrósrétest és a ló nyergéhez kötöttem” — írja, humoráról téve bizonyságot. A szabadságharc bukása után férjével együtt az aradi várba zárták. Ekkor már gyermeket várt, s a várparancsnok a városban utaltatott ki neki egy magánlakást, ahol fegyveres őrizet alatt tartották. Kisfiúkat 1848. december 24-én hozta a világra. Jónák őrnagyot 16 évi várbörtönre ítélte a hadbíróság, ahol rövid idő múlva elhunyt. Lebstück Máriát gyermekével kiutasították az országból, vissza Zágrábba. De amikor enyhült az osztrák önkényuralom nyomása, visszatért Magyarországra, melyért oly legendás hősiességgel harcolt. Előbb Győrben élt második férjével, Pasch Gyula festőművésszel, majd Komáromban telepedtek le. Élete végén a fővárosban, Újpesten laktak. 1891-ben még egyszer magára öltötte huszár-egyenruháját: a szabadságharc emlékére rendezett első nyilvános kiállításon így állt őrt az úgynevezett Kossuth-szo- bában. 1892 májusában hunyt el. Bajtársai szép sírkövet emeltettek tiszteletére, melyre rávésették azokat a csatahelyeket, ahol a magyar szabadságért harcolt: Branyisz- kótól Kápolnáig, Verpeléttől Budavárig. A hős amazon emlékét ma fővárosunkban utcanév és emléktábla őrzi, sírja a Megyeri temetőben van. Kálmán Gyula A debreceni trónfosztástól a cári beavatkozásig* 1849-ben honvédeink isaszegi és váci győzelme után a magyar országgyűlés, amely Buda és Pest osztrák megszállása óta Debrecenben ülésezett, április 14-én — Kossuth Lajos javaslatára — kinyilatkoztatta Magyarország függetlenségét, elszakadását Ausztriától és a Habsburg- ház magyarországi uralkodói jogainak megszüntetését. Ugyanakkor Kossuthot megválasztották az ország kormányzójává. Közben Görgey Artúr vezetésével már a Dunától északra folytatódott a hazánk teljes felszabadítását célzó tavaszi hadjárat. Győztek honvédeink a nagy- sallói csatában is (Komárom és Léva között). A nagysallói győzelemnek jelentős hadászati következményei lettek. A Dunától északra működő osztrák hadtest Érsekújvárnál a Nyitra folyó mögé hátrált. Wel* Vö. Pásztor Emil: 1849 első hónapjai (Szabadságharcunk Heves megyei és alföldi eseményei a debreceni trónfosztásig). Hevesi Szemle, 1980. 2. szám, 35—41. lap. den, az új császári fővezér (a leváltott Windisch-Grätz utóda) Bécsért kezdett aggódni, s elrendelte Pest kiürítését, egyidejűleg megszüntetve a magyar kézen levő Komárom várának ostromát is. Az osztrák fősereget Weiden — a Dunától és Komáromtól délre — Nagyig- mándig vonta vissza, Jellasics pedig csapataival Pesttől Mohács és Eszék felé húzódott le: a Délvidéknek császári kézen való megtartása, illetve a magyaroktól való visszafoglalása végett. Kossuth az április 14-i határozat kimondása előtti napon az országgyűlés zárt ülésén arra hivatkozott, hogy a függetlenség kinyilvánítását és a Habsburg-házzal való szakítást a hadsereg követeli, s ha az országgyűlés kése- delmeskedik határozatával, akkor a hadsereg fogja megtenni helyette ezt a fontos politikai lépést. Azt jobbnak látta elhallgatni, hogy Görgey éppen is ellenezte április 7-i gödöllői találkozásuk alkalmával az Ausztriával kapcsolatos politikánk vagy az Ausztriához való viszonyunk 30
