Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Cs. Varga István: Szergej Jeszenyin
Szergej Jeszenyin Perzsa motívumok* Szergej Jeszenyin 1924 októbere és 1925 augusztusa között — zömében 1925 májusáig — írta a Perzsa motívumok 15 versét. Ha nem is bőséges, de eléggé széles körű és főként ellentmondásos szakirodalom foglalkozik a ciklussal. A kutatók egy része a X—XV. századi perzsa költészet tükrében vizsgálja a Perzsa motívumokat, mások pedig ide kötik Jeszenyinnek az Oroszországról szóló, 1924—25-ben keletkezett verseit is. Eltérően ítéli meg a szakirodalom a kaukázusi utazás és a ciklus genezisét is. Vannak olyanok, akik menekülést, az orosz valóság problémáitól való megfutást látnak benne, mások csupán lelki egyensúlykeresést. Nevezték tragikusnak és mondták optimista ciklusnak. Különbözőképpen értékelték eredetiségét, a keleti színezet szerepét, a ciklus történeti és esztétikai értékét. Majakovszkij „keleti édességek”-nek nevezte a ciklust és a napi politikai programfeladatokkal szembesítve marasztalta el, de Ki- rovnak tetszett és sokan mások rajongva beszéltek és ír* Részlet egy nagyobb tanulmányból. tak róla. A szovjet szakirodalom általában magasra értékeli a Perzsa motívumokat: A. V. Kulinyics, K. Zelinsz- kij, V. Percov, J. Naumov, A. Dimsic, A. Zsavoronkov, Sz. Kosecskin, A. Belouszov, Sz. Gajszarján, M. Vajn- stein, Ju. Prokusev, P. Jusin, A. Volkov, M. Novikova, P. Tartakovszkij stb. Jeszenyin sok szállal kötődött Kelethez. Barátja volt A. Sirjájevec, a Birjuzovaja csajhana (Nyíres teaház) szerzője, aki Közép-Azsiából települt át Moszkvába és haláláig, 1922-ig ott élt. Jeszenyin keleti vonzódását fokozhatták az 1920—21-es év bakui, taskenti, buharai utazásai és az 1922-es kaukázusi út kudarca is. Kelet, főként Perzsia költői világát, motívum- és képkincsét akarta megismerni. G. A. Benyiszlavszkajának írja 1925 áprilisában: „Maga is értse meg, hogy tanulni megyek. Sirázba is szeretnék eljutni, és el is fogok feltétlenül. Hiszen ott születtek a legnagyobb perzsa lírikusok. Nemhiába mondják a muzulmánok: »Ha nem énekel, akkor nem Suzából való, ha nem ír, akkor meg nem Sirázból.« Versben így fogalmaz: „Nem az unalom hozott e tájra, / de te hívtál, láthatatlanul. / Felém rebben karod hattyúpárja, / mint fehér szárny, átfon, rámborul” (Nem jártam az Aranyszarv-öbölben). A kaukázusi utazás konkrét, közvetlen oka egyszerűségében is különös: P. Csagin, Kirovnak — ekkor az azerbajdzsán kb első titkára — a másodtitkára hívta meg Jeszenyint Bakuba. A költő 1924. szeptember 20-án, a bakui 26 komisszár napján érkezett a Kaspi-parti városba. Jeszenyin is ihletforrást talált a Kaukázusban, amelyet hajdan a cári önkény száműzetések helyéül szokott kijelölni. A költői megújulás forrásvizeire bukkant. A kaukázusi természet, a keleti élet színpompája, a barátok gondoskodása segítette, hogy megtalálja helyét, visszanyerje lelki egyensúlyát, amelyet a költői fejlődés feltételének tartott. „Egyvalami tölti be most az életem. Derűs vagyok, nincs szükségem az ostoba, zajos dicsőségre, nem kell a soronkénti siker. Megértettem, mi a költészet ... Ilyen sokat és ilyen könnyen ritkán ír az ember az életben. És ez csak azért van, mert egyedül vagyok, és csak magamra figyelek. Azt mondják, nagyon megszépültem. Valószínűleg attól, hogy valamit felismertem, és megnyugodtam... Juszt se fogok annyit inni, mint eddig. . . Istenem, de ostoba voltam. Csak most döbbentem rá. Ez volt a búcsú az ifjúságtól. Most már minden másképp lesz.” „ELCSITULT A MÜLT SEBE” A Kaukázus alkotó nyugalmat biztosított a számára, megtanította versét „somiéként” folyni. A kaukázusi léthelyzet értékelő távolságot jelent önmaga jelene és múltja között. Meditációkra alkalmas, elmélkedésre késztető szituációkba kerül, amelyek hiányoztak a nyugati utazás során és a Kocsmás Moszkva önveszejtő, zajos világában. A lírai hős számvető magatartása alkalmas az újragondolásra és átértékelésre. Az idő-tér élményét, az idő- és térképzetek változását a Kaukázusban éli át tudatosan, alkotó módon. Az eddigi biográfiai tér történései átminősülnek. A környezet, a körülmények feszültségoldó hatása a közösségi eszmékbe való bekap7
