Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Dömötör János: Ferenczy Béni rajzai, aquarelljei
A hatvanas évek műalkotásai közül egyre többet igazol az. idő. Képzőművészetünk gyors, nyilvános informálódása befejeződik immár. Sok újra, furcsára terelték figyelmünket a hiánytalanul beszerzett hírek. E hírek továbbmondásával, produktumok reprodukálásával nem a saját feladatát oldja meg képzőművészetünk. Magunk igazát magunknak kéne megformálni képzőművészeti művekben. S hogy ez lehetséges, azt bizonyítják közösségi érvényű értékükkel a virágzás idejében készült művek, melyek ma újból élnek, hatnak. Talán azért is, mert nyelvünk mindmáig plasztikusan érzékelteti azt a lényegi különbséget, ami a szépelgő és a kesergő között fennáll. Kovács Gyula Ferenczy Béni rajzai, aquarelljei Ferenczy Béni a XX. századi magyar szobrászat 'ledgyessy Ferenc mellett legjelentősebb alkotója. Az apa, a kiváló magyar festő, Ferenczy Károly művészettel, kultúrával átitatott környezetéből indult szobrászművész életútja nemcsak érdekes, de máig hatóan tanulságos is. Eljutott a századelő művészeti forrongással, merész, hagyománnyal szakító törekvésekkel teli légkörébe, a képzőművészet akkori fővárosába, Párizsba. És itt közvetlenül kapcsolatba került növendékként az európai plasztikát kubisztikus, szerkezetes irányban megújító Ardhipenko munkásságával is. Művészútja azonban csak néhány korai mű erejéig vitte ebbe az irányba. Egyénisége sokkal inkább rokonszenvezett a klasszikus, harmóniát és szépséget alkotó — munkája alapjául választó Maillol és Despiau törekvéseivel. Ezen az úton is maradt meg. — egységes életművet alkotva — egészen élete végéig. Az Írás és kén c. könyvében kifejtett ars plastica-ja szerint a sajátoshoz, a szűkebb világhoz való hűség volt fontos számára „ .. .a magunk erejéből egy kis körben kitartóan dolgozva, hűek maradjunk ahhoz, elvben és tettben, amit magunkban a mienknek és értéknek ismertünk fel.” Életműve azonban Ferenczy Béni mélységes humánuma, etikai hitele, tehetsége folytán helyi, nemzeti kötődése, ihletése ellenére is önálló, sajátosan egyéni értéke nemcsak a magyar, hanem az egyetemes szobrászatnak is. Egész munkásságában szoros egységet alkotott az anyag, a gipsz, a mintázófa mellett a papír, a ceruza és a toll. Nemcsak szobrai vázlataként foglalkozott a rajzzal, hanem önálló grafikai műfajként is magas szintű lapokat alkotott. Ezekből a műveiből is az életöröm, a harmónia, a szépség, a derű és az egészséges érzékiség sugárzik. Sorsának különös, emberileg fájdalmas és tragikus alakulása úgy hozta, hogy tíz éven át csak ez maradt meg számára művészi, alkotói önkifejezésül. Súlyos betegsége, agyvérzése után 1957-ben megbénult. Majd lassú gyógyulása eredményeként balját korlátom zottan bár, de mozgatni tudta. Az ép, szárnyaló, alkotásra kész szellem és a nehezen mozduló, a korábbihoz képest szinte tehetetlen kéz küzdelme, hősi erőfeszítése nagyszerű remekeket hozott létre. Ezeknek egy válogatását láthatták a tárlatlátogatók azon a kiállításon, amelyet először a műveket őrző Ferenczy Múzeumban, Szentendrén mutattak be. összesen 53 rajz és aquarell alkotta a megrendítő kollekciót. Ennek a tíz évnek a világát érthetően a szűkebb környezet, mindenekelőtt a hűséges társ, az örök modell, a feleség és a virágok jelentették. A betegség bezárt magánya, tehetetlensége, fokozott szeretetvágyása a Biblia világához és a Biblia világát tükröző klasszikus mesterekhez is elvitte néhány rajzvázlat és aquarell erejéig (Menekülés Egyiptomba, Levétel a keresztről). Ezek egyszerű vonalvezetése, gyöngéd világa a végső sorskérdésekkel való szembenézés nyugalmát tolmácsolják. Aktrajzain, az itt-ott megbicsafcló vonalvezetés ellenére, most is csodálhatjuk lényeglátó, láttató, tömörítő képességét és azt, hogy a test formái útján az azon túli embert is sikerült megmutatnia (Női akt, Álló női akt). A testtartás, az alig induló gesztus még ott is sikerrel kifejezi az emberi egyéniséget, ahol az arcot nem látjuk (Ülő női akt). A rózsák, begóniák, szarkalábak, vagy a pontosan meg nem nevezett kék, sárga virágok külön varázsos együttest jelentenek aquarelljei sorában. Ki gondolna itt statikai problémákra, hiszen „nem a való, annak égi mása”, ami előttünk van és ami lenyűgöz bennünket (Sárga csokor). Olykor bátran alkalmazza az élénk, erős színeket, így a vörös izzását is (Piros filokaktusz, Rózsák). Általában fehéren hagyta virágcsendéletei hátterét, néhány esetben azonban a kiemelést, éppen a háttér Kötetes festői alakításával szolgálta (Rózsacsokor és szarkaT láb. Virág' és Golgota). Ezek mellett a szinte örökké élőén virulens virágok, csokrok (Virágcsendélet, Virágok zöld vázában) mellett a „virágiegyéniség”' szerénységét, halk visszahúzódását is lírai finoman tudta „elmondani” számunkra (Fokföldi ibolya). Néhány rajzában az emberi érzések, lelki folyamatok kifejezésével találkozunk (Aggódás, Féltés, Szégyenkező). Ezekben is érvényesül művészetének néhány vonalas, tőmondatos egyszerűsége, kifejező ereje. Szinte dinamikus kompozíciós hatást ért el a Vadászok-ban és ugyancsak a mozgás vált életszerűvé 'kivételes tehetsége által a Lovasok-ban. A zene öröme, derűje, jobbá tevő hatása érezhető néhány, már-már könnyedén fogalmazott lapján (Furulyás, Zenélő fiú, Hegedülök). A téma érését, tökéletesedését figyelhetjük meg a Mandolin I. és II. változatán. Az elsőn még számos bizonytalan, egymást zavaró, keresztező vonással küzdött a kifejezés tisztaságáért, a mondanivaló lényegéért. A másodikon már teljes az egység és tisztán sugárzik Ferenczy Béni szelleme. Az a szellem, az a művészet, melyről Illyés Gyula így vallott: „Segíts, vezesd el vad ösztöneinket is egyszer, Kik követnék éppúgy sereggel, békéltető karámba, naponti és örök éjszakára, mindenség-szelídítő mester!” Az alakító, teremtő, alkotó ember diadala, — használjuk nyugodtan a szót, méltó itt — csodája az, amit ebben a tárlatban láthatunk. Tisztaság, emberség, szépség, érzelemteljesség rendítenek meg bennünket egy nagyszerű művész egyedülálló alkotásai útján. Dömötör János 5
