Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hrabecz József: Érdek - irányítás - szocializmus
hezebb, minőségileg magasabb rendű munkát, erőfeszítést, a munka irányításának, vezetésének szüntelen javítását, fejlesztését igényli. Ettől függ az előttünk álló 1 nagy társadalmi feladatok időben való teljesítése, valamint a tömegekkel való kapcsolat erősítése. Csakis a jobb, a szervezettebb, az előrelátóbb, hatékonyabb munka alapján vagyunk képesek a tömegek sűrűjében élni, a tömegek bizalmát újra és újra megnyerni és tömöríteni, vezetni őket az új társadalom építésének minden területén. A társadalmi valóságot, benne a néptömegek döntő szerepét a marxizmus—leninizmus tudományos pontossággal értelmezi. Ennek gyakorlati vonatkozásait Lenin a következőképpen fogalmazta meg: „Nem hízelegni a tömegnek, nem elszakadni a tömegtől... az előítéletek és az elmaradottság számbavétele — nem elnézőnek lenni, hanem felemelni...” (Uo., 495. oldal.) A szocialista építésünk több évtizedes hazai történelme bizonyítja, hogy az előítéletek és az elmaradottság számbavétele, az azok ellen vívott átgondolt, célszerű hatékony küzdelem a legnehezebb, a legnagyobb figyelmet igénylő társadalmi feladatok közé tartozik. A nehézségeknek a fő oka az, hogy az előítéletek, az elmaradottság magukban a tömegekben is érvényesül. Az előítéletekkel, az elmaradottsággal terhelt egyének, társadalmi csoportok rendszerint nincsenek tudatában annak, hogy milyen társadalmi és személyes következményekkel, károkkal járnak az olykor „ártatlannak” tűnő előítéletek. Az előítéletek és az elmaradottság elleni harc azért is nehéz, mert rendszerint nem tiszta formában, nem egyértelműen, nem következetesen, hanem esetlegesen, véletlenszerűen, eklektikus formában jutnak érvényre. Gyakran megfigyelhető, hogy a társadalmi érdekhez való viszony ugyanannál a társadalmi csoportnál, vagy dolgozónál a társadalmi élet különböző szféráiban más és más ideológiai töltéssel, tartalommal bír. Valaki, vagy valamely társadalmi csoport nagyszerű teljesítményt nyújthat a társadalmi munka rendszerében, de ugyanakkor individualista, egoista beállítottság jellemezheti más vonatkozásokban. Jellemezhetik például a magántulajdonosokra jellemző vonások, idealista meggyőződés, nacionalista és más ehhez kapcsolódó előítéletek. Az elmaradottság lebecsülésétől és túlbecsülésétől egyaránt óvni kell az irányítási rendszert is, és a nép- tömegek magatartását, tevékenységét is. Pártunk tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy az előítéletek és az elmaradottság elleni küzdelemben a vezetés és az irányítás tevékenysége nem korlátozódhat csupán a felvilágosításra, az agitációra és a propagandára. Jóllehet, hogy ezekre és ezek fejlesztésére egyre nagyobb szükség van. Az elmaradottság és az előítéletek társadalmi és történelmi méretekben való visszafordíthatatlan végérvényes leküzdése, mindenekelőtt a néptömegek műve, amely az egész politikai irányításunk egyre tudatosabb, szervezettebb tevékenysége útján valósul meg. Az MSZMP XI. és XIT. kongresszusai a vezetés és az irányítás hatékonysága lényeges mércének tekinti azt, hogy milyen hatékonysággal képes küzdeni a társadalmi elmaradottság és az ezzel összefüggő szokások ellen. Az elmaradottság és az előítéletek elleni harcban a legdöntőbb az, hogy a párt által vezetett tömegek felszámolják a reális életben, a tevékenységben az ezeket szülő okokat, körülményeket, módszereket, és így akadályozzák meg az elmaradottság és az előítéletek újratermelését. A társadalmi érdekek érvényesítése a szocialista társadalom építésének minden időszakában döntő jelentőségű, itt megfigyelhető az a tendencia, hogy a társadalmi érdek a dolgozók tudatosságának, kulturáltságának megfelelően rendszeresen erősödik, fejlődik és differenciálódik. Ezért a társadalom életének irányításában és vezetésében az érdeket nem szabad mellőzni vagy hibásan értelmezni. Az érdek pontos marxista—leninista értelmezése a kommunista pártok politikájának fontos vonása. Az elmúlt két évtizedben különösen a szocialista országok társadalomtudományi szakirodalma sokat tett az érdek kategóriájának, sokoldalú tartalmának feltárásáért. D. I. Csesznakov szovjet tudós az érdeket így jellemezte: „Az érdek a társadalom, egy osztály vagy az egyes ember olyan objektív viszonya saját életkörülményeihez és a meglevő szükségletekhez, amely egy társadalmi közösséget vagy egyes embereket arra késztet, hogy a közösség vagy az egyén életét és fejlődését kedvezően befolyásoló körülmények fenntartását elősegítsék, s harcoljanak a létüket és fejlődésüket megnehezítő körülmények ellen.” (Lásd: A szocialista országok egysége. Kossuth Könyvkiadó. 1979. 73. oldal) Az emberek és az általuk alkotott társadalmi csoportok törekvései, tevékenysége egybe is eshet, de ellentétesek is lehetnek egymással és így keresztezhetik egymást. Lényeges a társadalmi folyamatokban, hogy differenciált, egymástól különböző, egymást feltételező társadalmi csoportok tevékenységéről van szó, de ezek lényegüket tekintve konkrét társadalmi meghatározottsággal, minőséggel bírnak, amelyet döntő mértékben az uralkodó társadalmi, gazdasági viszonyok határoznak meg. Az irányítás szempontjából nagyon fontos annak figyelembevétele, hogy a látszólag nagyon különböző érdekek, szükségletek, az ezeket tudatosító és integráló ideológiák rendszerjelleggel bírnak, következésképpen ezeknek a folyamatoknak a feltárása, tudatos befolyásolása és így a társadalmi haladás érdekeinek érvényre juttatása rendszerjelleggel bír. Tehát az irányításnak mindig és mindenütt a történelmileg kialakult konkrét, totális egésszel kell számolnia, az egészben érvényesülő lényegi tendenciák irányát, intenzitását, ütemét, sorrendjét kell szem előtt tartania ahhoz, hogy az össztársadalmi érdekek érvényre jussanak. Ez a követelmény a politikának abból a jellegzetességéből következik, hogy az a gazdasági, de tegyük hozzá az összes társadalmi érdek koncentrált kifejeződése, amely a társadalmat vezető osztály hatalmának érvényesítése során valósul meg. A kommunista pártok politikájának alapvető jellegzetessége az, hogy a különböző osztályok érdekeit nem képviselőik szavai, hanem tettei, magatartása alapján ítéli meg. A szocializmusban a néptömegek alapvető érdeke a szocialista gazdaság erősítése és fejlesztése. Ezt az érdeket fejezi ki koncentrált formában a párt politikája, amely reálisan számol a történelmileg kialakult gazdasági valósággal és fejlesztésének távlataival, a szüntelenül fejlődő objektív és szubjektív feltételekkel. A szocializmus fejlődése egyaránt feltételezi a társadalmi törvények megismerésének és a politikai irányításnak rendszeres tökéletesítését, azaz a tudományos és tudatos jellegének erősítését, fejlesztését. Ezen belül döntő láncszemet jelent a tudományos előrelátás képességének és készségének kibontakoztatása az irányítás egész rendszerében. Ez a gyakorlatban a közvetlen és a közvetett érdekek, a jelenlegi és a távolabbi érdekek ér43
