Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 1. szám
Iniciálé A napilapok irigykedve szólnak a heti, a havi vagy éppen a negyedévi folyóiratokról, mondván, milyen jó is nekik. Nyugodt, kényelmes, szerkesztői, írói munka, a mindennapok rohanó eseményei úgy gördülnek el körülöttük, mint olajos test körül a víz. Ne firtassuk most, hogy mennyiben és van-e egyáltalán igazuk a „napilapoknak”. A heti, havi, negyedévi folyóiratok irigykedve szólnak a napilapokról, mert azok nyomon tudják követni napról napra tájékoztatván olvasóikat, a világ eseményeit, történéseit, az emberiség mai történelmének és e történésekben a jövő formálódását is. Ismét ne firtassuk azt, hogy mennyiben van igazuk és igazuk van-e egyáltalán a folyóiratoknak. Ám most és itt annyiban igazat kell adni — önmagunknak — a folyóiratoknak, hogy kétségkívül permanens lemaradásban vannak a mind gyorsabban pergő ritmusú élettel, aszinkronban a politikában, lett légyen ez a politika bel- vagy külpolitika. Eme eszmefuttatás mentség is, önigazolás is egyben, ugyanakkor tudomásulvétele is annak a kényszernek, hogy a Hevesi Szemle sem vállalhatja el maga számára akár csak negyedévi stipendiumnak is, hogy részletesen, sokoldalúan, elemző módon adja keresztmetszetét a két megjelenése közötti egynegyed esztendőnek. Mit tehet ilyenkor egy nagyobb idő- distansban megjelenő folyóirat szerkesztője: „Iniciálét” ír. Summázván benne mindazokat a legfontosabb politikai — kül-, belpolitikai — eseményeket, amelyeket egyrészt illik tudomásul vennie a szerkesztőségnek, másrészt illik emlékeztetni rá az olvasót és harmadrészt — kötelező is tudni róla. Az idei esztendő négy számából az elsőt tartja a kezében az olvasó. A VIII. évfolyam első számát. Ez az első szám ismét „szemlézi” a megye, s a megyéhez kötődők szellemi életét, igyekszik képet adni e szellemi élet állandóan gyarapodó, gazdagodó változásairól. De kénytelen — és ez kellemes kényszerűség — arról is számot adni valamilyen . formában, hát most éppen ilyen formában, melyek ennek a negyed esztendőnek a domináns eseményei. Nem gond a fölsorolás, mert annyi történt és történik, gond azonban a válogatás, a megemlítés sorrendje, mert hogy éppen annyi és oly sok minden történt és történik. Folyóiratunk már február végén megjelenik, kolofonjában márciust tüntetvén fel megjelenési dátumának. Mikor e sorok íródnak, Heves megyében még a megyei pártértekezletre sem került sor, mire „dátuma járt”, már összeült és meghozta határozatait az egész ország jövőjére nézve a párt XII. kongresszusa. Mikor e sorokat írógépbe „rójuk”, még csak tudjuk, hogy ugyancsak ennek az esztendőnek belpolitikai eseménysorozatához tartozik a tanácsi és országgyűlési választások feladatsorozata — jelezvén csak ezzel is, hogy az 1980-as esztendő felgyorsult és felfokozott belpolitikai eseménysorozattal teszi próbára mindeme munka szervezőit, irányítóit, s nem utolsósorban a sajtó mindennemű és rangú munkatársát. S ekkor még nem ejtettünk szót a — mire megjelenünk, már nem is olyan új — gazdasági szabályozórendszerről, alig, vagy egyáltalán nem érintettük gazdálkodásunk újszerű, korszerű és — valljuk be — kényszerű tennivalóit, nem beszéltünk a mindezekkel együtt járó, az e feladatok megoldását segítő szocialista demokrácia fejlesztéséről, közéletünk demokratizmusának mind örvendetesebb erősödéséről. És ha mindezt fölsoroljuk, meg még mindazt, ami belpolitikai téren bízvást említést érdemelhetne, nos, még akkor mindig nem ejtettünk szót arról a nemzetközi helyzetről, amelynek közegében hazánknak, Magyarországnak, s azon belül is szűkebb pátriánknak, Heves megyének léteznie, gazdálkodnia, terveznie, jövőjét építeni, békéjét védenie kell. Ezért hát, hogy a heti, havi és különösen a negyedévi folyóiratok szerkesztői irigykedve szólnak a napilapokról, amelyek e penzumaikat napra és rendre „letudhatják”, s ha ismétlik önmagukat, hát nem ők, hanem a cselekmények ismétlődései tehetnek arról. Mit tehet hát ilyen helyzetben egy folyóirat. Az Iniciálé-féle summázások lehetnek tézisek egy negyedévi munka feladatainak megfogalmazásához, lehetnek hiánypótló gondolatok e negyedévi munka réseinek kitöltésére. Ám önmagukban azonban nem pótolhatják a lényeget, a folyóirat tulajdonképpeni feladatát: a politika kisebb-nagyobb változásait, a belőlük adódó rövidebb és hosszabb távú tennivalóit tanulmányokban, az e feladatokkal adekvát cikkekben, riportokban, irodalmi írásokban, mind — összevetve a közművelődés szférájában visszatükröztetni. Nos, ezzel próbálkozik az immár nyolcadik évfolyamát megélt Hevesi Szemle évek óta, próbálkozik most is, az év hátralevő három számában is. Ne várja el az olvasó, hogy ez a tükrözés a teljes egészet adja vissza, mert erre képtelenek vagyunk. De várja el, hogy szándékaink szerint is a lényeget mutassa meg, villantsa fel folyóiratunk azokat a valóban fontos gondolatokat, amelyek mintegy szintézisbe foglalják a napi politikát, s amelyek jó katalizátorként járulnak hozzá ahhoz, hogy realizálódjék a hosszú távú politika is. A Hevesi Szemle számára is nagy távra szabja meg majd tennivalóit a párt XII. kongresszusa: elvekben és gyakorlatban egyaránt. Azon leszünk, hogy az elvekből a helyes gyakorlatot és a jó gyakorlatból a helyes elveket levonni, azt elősegíteni, arra legyünk képesek. 1
