Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: A mai színpadi beszéd hangzása

Ma már színészeink jó része a hang tiszta és erőlködés nélküli rezonálásáriak modulációs lehetőségeiben rejlő kifejezőértéket is bekapcsolja beszéde hangzásába. Persze, előfeltétel a valóban tiszta hang. Már Vörösmarty Mihály figyelmeztette a magyar színészeket arra, hogy „a színésznek a tiszta hang a legelső és legfőbb kelléke” (Játékszíni Kritikák, 1841.). Vörösmarty és kortársai az igényesebb beszédműveltség alapjáról ítélkeztek a korabeli színpadi beszéd erényeiről és hibáiról. Egy, akkor jellegzetes színpadi beszédhiba még ma is zavarja a művészi élményt. A Honművész és a Rajzolatok folyóiratok hasábjain az 1830-as és 40-es években sokszor olvasható pl. ez a megjegyzés:„Az indulatos beszéd nem a siettetett szaporaságban áll” (Honművész, 1837., 695. 1.).

Ma is gyakori a felgyorsított tempó vagy a hirtelen és funkció nélküli tempóváltás, s ennek következtében a hangzás irama is felgyorsul. A megfelelő szünetek elhelyezésének is gátjává válik ez a beszédmodorosság. A színpadi nyelv egyik fontos eszköze a ritmusszünet, a vele való élésben is jelentkeznek bizonytalanságok: vagy sok vagy éppen kevesebb a kelleténél.

A színpadi beszédhelyzetekben, a jellemábrázolás művészi megoldásaiban a hangszínváltásoknak különösen nagy szerepe van. Ma, elsősorban a férfiaknál, megfigyelhető az a hiba, hogy hangfestő szándékkal, az olcsó hatásra törekvés talán nem is tudatos igényével, az egyes magánhangzókat felesleges expresszivitással, modorosán ejtik, az r hangot (a „drámai” r!) is meg-meg- ropogtatják. A műkedvelő színjátszók hűséges tanítványoknak bizonyulnak ebben a semmiképpen sem követendő hangoztatásban, artikulációban.

Itt-ott jelentkezik az ún. lelkendező intonálás: a zeneileg kellemes hangzók kiemelt és kissé elnyújtott artikulációja éppen hogy kellemetlen hanghatást eredményez. Ilyenkor a költő szavai jutnak eszembe: „Lelkesedésem, adj erőt, / kibírni a lelkendezőt” (Horváth Imre: Fohász). Ezzel a hibával társul a hangsúlyos szavak kicsapása, kiugratása, sőt kirobbantása. Egy aggasztó jelenségről is szólni kell: már a színpadi beszédet is fertőzi a mondatvégek dallamvonalának informatív érték nélküli, éneklő felcsapása. Ez a hangzásbeli modorosság széttördeli a szövegmondás egységes dallamvonalát is. Talán ebben is ludas a túlérzelmesített, a túlságosan lelkendező színészi deklamálás, illetőleg dikció.

A színész ejtéshibáiról is igen kevésszer, emlékeznek meg a színikritikusok. Néha csak ennyire telik a hibáz- tatásból: „a kitűnő mozgáskészségű, de nem hibátlan beszédtechnikájú színész” (Magyar Nemzet, 1979. febr. 18.). Néhány, tipikusnak tekinthető beszédtechnikai hiányosságról mi is szólunk. Gyakori pl. az á hang hátrább képzett, és túl szűk, tehát kevés állejtéssel artikulált változata. Általában az ún. „zárt szájú” beszéd, az állejtés nélküli artikuláció is zavarja és szürkíti a színpadi beszéd hangzásának hatását. Nem egy színészünk szűk hangterjedelmekben, szinte pattogtatja a hangját. De nem célszerű az a túlartikulálás sem, amely hangkozmetikázással társul.

Az eszményi magyar színpadi ejtésre is gyakran találhatunk, hallhatunk követendő példát. Sajnos, a televíziós közvetítésekben a gépi technika sokszor nem adja vissza a szerep és jellemábrázoláshoz művészien alkalmazkodó művészi ejtési megoldásokat. Nem is szólva arról, hogy a rossz beidegződés és a zajos környezethatás miatt túl felerősítve, a harsány megszólalás fokán hallgatjuk a színházi közvetítéseket is. Furcsa ellentmondásnak tetszik, de mégis igaz: a színpadi beszéd hangzásának művészi élményt is nyújtó sajátosságait alig élvezzük. A kép túl közel hozza a színészi gesztust, a mimikát: ez is eltereli figyelmünket a beszédről. A színpadi képek is sokszor öncélúan a látványt erősítik csak: ez sem használ abban az igyekezetünkben és igényünkben, hogy közönségünk nevelődjék a művészi beszéd értésére és megbecsülésére. Igaza van a rendező Harag Györgynek: „Rájöttem, hogy az utóbbi munkáimban túlburjánzott a látvány, ezért most a látvány és a szó szintézisét keresem” (Cserhalmi: Harag György műhelye. Élet és irodalom, 1979. máj. 19.).

Általában a látvány és a látványosság éppen a lényegről terelheti el a közönség figyelmét. De a rendező sokat tehet azért, hogy az előadás nyelvi, akusztikai formája győztes lehessen. Erre az oldalra kell összpontosítania a művészi munkát mind a rendezőnek, mind a színésznek. Sajnos, az a tapasztalatom, hogy egy-egy előadássorozatban a látvány ereje nem gyengül, de az előadás művészi megformálásának hangalakja, igen.

*

Régi igazság, de ma is érvénye van: a színpadi rendezvénynek, az előadásnak az író, a szerző, a rendező és a színész együtt ad életet és művészi hitelt. Ebbe a körbe be kell kapcsolnunk a közönséget is. Gyulai Pál szavaival okolhatom meg a legtömörebben ezt az óhajt: „A színház a közönséget, a közönség a színházat csak kölcsönösen nemesítheti” Gyakran használjuk a közönség rokon értelmű kifejezéseként a néző nyelvi formát is. Mi azt kívánjuk, hogy a néző ne csak lássa a színpadon lezajló művészi teljesítményt, hanem, mint valóban értő hallgatóság hallja is meg a színpadi beszéd hangzásának minden értékét. Erre kell nevelnünk színházat látogató közönségünknek. Ennek a cikknek a megírásával is ezt a célt szerettük volna szolgálni.

Bakos József

# AZ AGRIA JÁTÉKSZÍN EGYIK DARABJÁNAK, Száraz György Gyilkosok című művének Semmelweis Ignác a főhőse. A neves magyar orvos életének és korának dokumentumaiból rendezett az egri vármúzeum kiállítást az előadások színhelyén, a Líceum aulájában.

A megyei levéltárban, a múzeumban, a megyei kórház könyvtárában és az Orvos- történeti Múzeumban föllelhető emlékek, tárgyak, könyvek közül válogatták ki azokat, amelyek körülvették az anyák megmen- tőjének tisztelt, XIX. századi szülészt.

# NAGYMÉRETŰ GOBELIN KERÜLT a hatvani tanácsháza dísztermének falára, a kulturális tárca anyagi támogatása révén. A gobelin Fett Jolán Munkácsy-díjas textil- művész alkotása.

• SZÍNJÁTSZÖTÁBORT SZERVEZETT középiskolások számára az egri Megyei Művelődési Központ, a megyei tanács és a KISZ Heves megyei Bizottsága támogatásával. A rendezvény célja, hogy sokoldalú képzést adjanak az amatőr színpadokban tevékenykedő fiatalok számára. A szűkebb hazánk szinte minden középiskoláját képviselő hatvan diák egy hét alatt beszédtechnikai, mozgásbeli ismereteket sajátított el.

# EGERBEN MUTATKOZTAK BE a fesztiválra meghívást kapott amatőr színpadok. Első előadásra a Dobó téren került sor, ahol a tiszaföldvári Hajnóczy Gimnázium irodalmi színpada bemutatta a Kocsonya Mihály házassága című komédiát, majd a Gyöngyösi Játékszín mutatkozott be.

• A MŰEMLÉKVÉDELMI NYÁRI EGYETEM MEGNYITÁSÁRA az egri Hámán Kató megyei Űttörőházban került sor. A bevezető előadást a vendéglátó városról a városi tanács általános elnökhelyettese tartotta.

A TIT megyei szervezete által összeállított és rendezett idei programon másfél százan vettek részt. A hazai vendégeken kívül NDK-beliek, olaszok, lengyelek, jugoszlávok, NSZK-beliek, csehszlovákok, görögök, finnek, osztrákok, szovjetek, franciák, bolgárok érkeztek a tíznapos kurzusra.

• A CIGÁNYMÜVÉSZET REMEKEIBŐL ADOTT ÍZELÍTŐT az úgynevezett cigány- show, amelyet változatos műfaji formában mutattak be a gyöngyösi szabadtéri színpadon.

51