Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Mássik Mária: Természettudományos világkép és művészet

Természettudományos világkép és művészet Modern korunk rohanó tempóját az emberi megisme­rés határait, korlátáit egyre tágító tudományos-technikai forradalom diktálja. Olyan természettudományos felfe­dezéseknek lehetünk és vagyunk tanúi, melyek szinte napról napra alakítják világképünket. Ám a mindennapi ember számára nyilvánvalóan lehetetlen feladat lépést tartani a tudománynak e mérhetetlen száguldásával. Jobbára inkább a felfedezések technikai civilizációban manifesztálódó hatásaival képes azonosulni a partikulá­ris személyiség. Nem lehet azonban eltekinteni attól, hogy a század embere magáévá tegye a világnézeti fon­tosságú természettudományos felfedezések lényegét, mert enélkül szűkre szabott környezetében sem maradhat meg, mivel e rohanó tempóban elég egy kis lépésvesztés és máris egy évszázadot csúszunk vissza. A tudománynak ez a csodálatos forradalma természe­tesen nem hagyja érintetlenül az emberi megismerés másik, a művészet által megvalósuló módját sem. A két megismerési mód olyan szorosan együvé tapadva tarto­zik a gondolkodó emberhez, ahogyan a fénytől elválaszt­hatatlan a hullám- és a korpuszkulatermészet. A tudo­mányos megismerés által az ember egyre nagyobb ha­talmat nyer a természet fölött, s a művészet segít ön­maga méltóságának felismerésében, hatalma tudatosítá­sában, a világegyetemben betöltött helyének meghatá­rozásában. „A századok legkiemelkedőbb csúcsán állunk!... Mi­ért kellene hátra néznünk, ha ki akarjuk tárni a Lehe­tetlen rejtelmes kapuit? Tegnap meghalt az Idő és a Tér. Már a teljességben élünk, miután megteremtettük az örök, mindenütt jelenlevő sebességet.” Marinetti E = m-c2 I. TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET Az emberiség kultúrájának elválaszthatatlan alkotó­részei, a szellemi fejlődésnek, a megismerésnek, a való­ság emberivé alakításának hatalmas eszközei. A valóság törvényszerűségeinek a megismerését, feltárását szolgál­ják, az objektív valóságot tükrözik, de különböznek tár­gyukban, a visszatükrözés formájában, céljában, ered­ményeiben, társadalmi szerepében. Tudomány és művé­szet az ember teljességét, az emberi élet teljessé válását szolgálja. Lehetővé teszik, hogy a világ végtelenségéből többet zárhassunk magunkba. A művészet és élmények gazdagításával, a tudomány és a természet erőinek fel- használásához, a természet átalakításához nyújtott mind több ismerettel kiteljesíti életünket, befolyásolja tevé­kenységünket. Van a művészetnek és a tudománynak egy mindent meghatározó, minden emberi tevékenységet determináló hatalmas érintkezési felülete, a tágabb értelemben vett világnézet, az ember környező világra vonatkozó néze­teinek összessége, az egyén világképe. Az ősközösségi társadalom emberének természetre, társadalomra vonatkozó ismeretei rendkívül szűkkörűek voltak, mégis az ember sok ezer éven át felhalmozott ismeretei megteremtették a tudomány megszületésének feltételeit, s a tudomány, mint az emberi megismerés eszköze, egyre tágította, egyre bővítette, egyre ponto­sabbá tette a világról alkotott elképzeléseinket, és egyre növekszik szerepe az emberek világnézetének formálá­sában. A valóság a tudományok tükrében változik, a tudomá­nyok tükrében látjuk egyszerre kaotikusnak és harmo­nikusnak, s mert a művészet is a valóságot hivatott tük­rözni, amely folyton alakul, önmagának is meg kell vál­toznia. Magának a művészetnek a megváltozása, s bo­nyolultabbá válása — mert a tágabbá váló világban a megismerés egyre bonyolultabb — végső soron objektív alapozású. A művészet és a művész feladata magaslatán akkor állhat, ha értelmével, érzéseivel kora „teljes perspektí­váját, a múlt örökségét, a jelen kihívásait és a jövő ígéretét” képes átfogni. Az új valóság érzékelése min­dig alapvető feladata a művészetnek, az emberiséggel való érzékeltetése pedig követelmény. Ennek a feladat­nak eleget tenni nem akkor tud, amikor érdeklődése csak a környező világ misztikus, felszíni megjelenítésére összpontosul, hanem akkor, amikor a valóságból köl­csönzött elemek segítségével fejezi ki magát; akkor, amikor mondanivalója, megállapításai nincsenek ellen­tétben a tapasztalattal; akkor, amikor a művész a tel­jességet akarja, amikor világkép alkotására törekszik. Hiszen a művészettől ma már nem természethűséget várunk, nem egy jól eltalált gondolatot keresünk többé, hanem a világ meglátásának kifejezését. S így a művé­szet nem lesz sem több, sem kevesebb, mint az „ember lelkében visszatükröződő világkép kifejezésének egyik hatalmas eszköze”. „A művészet mint teljesség akar szólni, ezt a teljességet azonban nem találja meg a ter­mészetben, hanem ez (a teljesség) az ő saját szellemének gyümölcse”. S most jelentse számunkra a tudományt a kvantum- elmélet és a relativitáselmélet, s legyen számunkra a művészet az avantgárd festészetéből a kubizmus és a futurizmus. A kvantumelmélet és a relativitáselmélet megtermé- kenyítőleg hatott szinte valamennyi természettudomá­nyos diszciplínára, sőt nemcsak a természettudományok­ra, hanem a társadalomtudományokra is, amennyiben ösztönzőleg hatott azok egzaktabbá válására éppen a matematikai, logikai módszerek széles körű alkalmazá­sával. Hatott a művészetre, amennyiben annak mind mélyebb intellektualizálódását a természettudományok eluralkodásával magyarázzuk. A XIX. sz. vége és a XX. sz. első harmada elképesztő forradalmat jelentő atom­szerkezeti felfedezése és az einsteini elméletek vajon magyarázatul szolgálhatnak-e arra a kijelentésre, hogy az avantgárd festészete formai forradalom? Visszatük­röződtek-e a természettudományos felfedezések az avant­gárd festészetben, s ha igen, hogyan? A művésznek e felfedezések által is szükségszerűen formálódott a világ­ról alkotott szemlélete, s e szemlélet pedig gondolkodá­sának fordulataiban, kompozíciós művészetében, kép­alkotó tevékenységében érhető tetten. E szemlélet deter­minálja látását, hogy mit vesz észre a világból, annak milyen mozzanatait látja meg. Ezekre a kérdésekre keresünk választ elsősorban. Mi­vel a természettudományok hatása a művészetekre nem­csak a XX. századra jellemző jelenség, ezért megpró­báljuk folyamatában a reneszánsztól fogva végigkísérni e kapcsolatot. 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom