Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Nagy Miklós: Betyárvilág a Bükk és a Mátra vidékén

lakodalmi mulatság alkalma lett a vesztük: Bulyovszky comisszárius és Elek Mihály megyei biztos hat, jól felfegyverzett hadnaggyal úgy meglepte a betyárokat mulatozás közben, hogy még fegyverüket sem volt idejük használni. Palatinszkyt megfogták, de Zöld Marcinak és Kapus Miskának sikerült meglépniük az éj leple alatt. Nem sokkal később a „Csergető” csárdában ismét rajtuk ütöttek az üldözők, még sikerült elszökniök, de végül is Zöld Marcit egy öcsödi ember tanyáján, 50 arany forint vérdíj fejében, civil emberek megfogták, Kapus Miskát pedig Vásárhelyen fogta el Bulyovszky. Palatinszkyt, Zöld Marcit és Kapus Miskát a fegyver- neki határban akasztották fel, 1816. december 6-án.

2.

A Bükk- és Mátra-vidék kétségkívül leglegendásabb betyáralakja Vidróczky Márton, vagy ahogyan a nép nevezte, Vidrócki Marci. Nevét, cselekedeteit a nép emelte a halhatatlanság szférájába, dalokba, balladákba és anekdotákba foglalva.

Élettörténetéről kevés konkrét adat áll rendelkezésünkre. Nincsenek bírósági jegyzőkönyvek, mint az előzőleg ismertetett esetekben, mert azon kevés betyárok közé tartozott, akik nem kerültek a rögtönítélő bíróság kezei közé. Még társainak vallomásai is megsemmisültek. Mégis, a meglevő adatok, valamint a halála után megjelenő újságcikkek özönének olykor kétséges és ellentmondásos adathalmazából mozaikszerűen megközelítő pontossággal összeállítható az életútja.

Vidróczky Márton, hiteles anyakönyvi bejegyzés szerint a Heves megyei Mónosbélben született, 1837. november 12-én. Apja foglalkozására nézve juhász volt, amiből arra lehet következtetni, hogy Marci suhanc- éveiben szintén állatok őrzésével foglalkozhatott, mindaddig, míg be nem sorozták katonának a Wasa 60. gyalogezredbe, amely Egerben állomásozott. Egy újságcikk szerint erre az eseményre 1859-ben került sor. Egy ízben megszökött, de az anyja még vissza tudta vinni, másodszorra azonban már a Bükk és Mátra falvai között csavargóit és „fegyveres zsarolásból tengette életét”, mígnem egy verpeléti pandúrnak sikerült elfognia. Egerből Komáromba szállították, majd Theresianstadtba, 27 évi fogság letöltésére, ahonan hosszabb idő után sikerült megszöknie. 1871-ben — tehát csaknem egy évtized után — ismét felbukkant szülőföldje vidékén. 1871 és 72-ben országos körözést adtak ki ellene, az utóbbiból egyetlen hiteles személyleírása maradt ránk: „Nevezett egyén apátfalvi illetőségű, 1837-ben született, gesztenyeszín hajú, kék szemű, barna szemöldökű, gömbölyű ajkú, hosszas arczú, közép termetű, nőtleg, foglalatosság nélkül, 64 y2 hüvelyk magas, és beszél csupán magyarul.”

Egyes cikkek Vidróczkynak tulajdonítják Kévés András parádi ember meggyilkolását, erre nézve azonban bizonyítékok nincsenek. Valószínű, ez is hozzájárult, hogy egyre nagyobb erők mozgósításával igyekeztek kézre keríteni, vérdíjat tűztek ki fejére, Heves vármegye közgyűlése katonaságot rendelt ki elfogatására. Ennek ellenére mégsem tudták ártalmatlanná tenni. Halálát társai okozták, 1873. február 6-án. Ennek körülményeiről többször és részletesen írtak a megyei lapok, kisebb eltérésektől eltekintve, egységesen. A leghitelesebbnek a „Gyöngyös” című napilap cikke tűnik ki, amely így ír:

„Mint t. Földváry Sándor szolga bíró úrtól hallottuk, e hó 16-án Gyöngyös mellett Sólymoson fogtak el a

megyei hadnagyok két gyanús egyént, kik minden ellenállás nélkül adták meg magukat. Midőn a fent említett t. szolgabíró úr elé vezettettek, bevalották, hogy ők Vidrovszki társai, névszerint Pintér István és Rácz Antal. Pintér bevallotta továbbá, miként most a múlt számunkban feljegyeztük, hogy Almásy pinczéjében boroztak, csakugyan ott voltak s onnan hárman, Vidrovszki, Pintér István és Rácz Antal estefelé elindultak, hogy A. urat kirabolják, míg a másik kettő külön utasítással ment el a bátonyi erdőségbe, erre én! ígymond Pintér, kijelentettem Vidrovszkinak, hogy én semmi árért nem megyek A. urat kirabolni. De abban a pillanatban midőn ezt mondán, Vidrovszki revorvert ragadva mellemnek szögezé s kijelenté; hogyha nem engedelmeskedem rögtön lelő s én ismertem Vidrovszkit ki végtelen kegyetlen volt: megijedtem és szó nélkül követém. S így mentünk hárman egészen a Zagyva hídig, hol is Vidrovszki előttünk ment, én Rácz Antaltól elkértem baltáját, s gondoltam magamba, ha én agyon nem vágom, ő lő agyon, — fogtam tehát a baltát s hátulról fejbe vágtam: erre ő leesett, kétszer vágtam aztán fejébe a baltát s fegyveremmel rálőttem, lövés után a ruha rajta meggyűlt, én hogy megösmertessék eloltottam. Fegyvereit elszedtük, s legott saját fegyvereinkkel együtt a Zagyva vizébe dobáltuk, s elhatároztuk, hogy ez élettel felhagyva a történt esetet a törvénynél bejelentjük, így jöttünk Sólymosra, hol sógoromtól akartuk megtudni, hogy hová jelentsük magunkat, Egerbe vagy Gyöngyösre? S hogy itt elfogtak...”

Az újságcikk adatainak helyességét igazolja a megyei iktatókönyvben található, mind ez ideig ismeretlen bejegyzések, melyek még arról is tanúskodnak, hogy Vidróczky ügyei ugyancsak foglalkoztatták a vármegyék hivatalait. Az iktatókönyvben olvassuk:

„Febr. 5.: Vidróczky Márton fegyveres futó betyár által Gömör m. területén elkövetett bűntettek kivonata tárgyában átirat a rimaszombati ügyészhez.

Febr. 5.: Vidróczky Márton és Pintér József fegyveres futó betyárok elleni jelentések.

Febr. 8.: Vidróczky Márton fegyveres futó betyár ügyében leirat a Kir. fő ügyész úr Öméltóságától.

Febr. 9.: Vidróczky Márton talált hullája boncolásnál is képviseltetésre felhívó alispáni átirat.

Ugyan a tárgyban a kirendelt katonai erő szolgálat alóli felmentése eránt megkeresés az ezred parancsnokságához.

Febr. 10.: Vidróczky Mártonra vonatkozó átirat tudomásul vétele eránt megkeresés a Wasa 60. gy. ezred parancsnokságától.

Febr. 10.: Vidróczky Márton eránt a Rimaszombati kir. ügyész értesítése.

Febr. 17.: Vidróczky Márton ügyében megkeresés a rima- szombati ügyészségtől.

Febr. 20.: Vidróczky Márton czimborái a Gyöngyösi törvényszékre kísértett 2 egyén eránt átirat a Gyöngyösi ügyészséghez.

Febr. 22.: Pintér István és Rátz András — Vidróczkyhoz tartozó fegyveres betyárok eránti átirat a gyöngyösi ügyészségtől.

Febr. 25.: Pintér István és Rátz András fegyencek a gyöngyösi kir. törvényszéktől.

Apr. 6.: Vidróczky Márton fegyveres volt futó betyár agyon- veretése hogy konstatált tény-e? a Rimaszombati kir. Járásbíróság értesítettetése leirat.

Apr. 29.: Vidróczky ügyben. — Kevés András agyonlövet- tetése eránt.”

A Vidróczkynak vélt holttestet Egerbe szállították, s a halottszemle — melyen az anyja, rokonai és ismerősei vettek részt — egyértelműen bizonyította, hogy a talált holttest csakugyan Vidróczkyé.

44