Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - JELENÜNK - Farkas András: Visszajelzés
belül, esetleg a műszaki egyesületeik valamelyikében vállalnak. A megkérdezettek közül mindössze egy akadt, aki társadalmi munkában népi ellenőr volt, tehát szakmán kívüli funkciót is vállalt. Mint már többször hangsúlyoztuk, lényegében homogén, a letelepedés szempontjából első generációs rétegről van szó, melynek sajátos problémái, gondjai eltérnek más értelmiségi csoportokétól. A lakóhelyi beilleszkedés a családalapítással, a lakáshoz jutással nem zárul le, hanem épp>en ellenkezőleg egy folyamat kezdetének tekinthető. Hasonló visszahatása van a végzett munkának, illetőleg a társadalmi presztízs csökkenésének is. Ha egy réteget túlságosan lefoglalnak az exisztenciális gondok, a szűk szakmai területen belüli nehézségek, ez óhatatlanul a közéletiség, művelődés, kulturálódás rovására történik. 4 ^íSlSSBí Nem vizsgáltuk részletesen a mérnökök kulturálódási, művelődési szokásait, így jórészt a spontán nyilatkozatokra vagyunk utalva. A semmitmondó, általánosságokat tartalmazó vélemények és a szakmai problémák túlhangsúlyozása mindenesetre jelzik a hiányokat. „Kulturális lehetőségek megvannak, úgy érzem, nagy élet van a városban. Vannak olyan vidéki városok, amelyek 8 óra után elnéptelenednek. Itt meg a nagy turistaforgalom miatt — különösen nyáron — késő estig zajlik az élet. Ilyenkor nyáron leginkább a Várszínházát tudom említeni, minden évben elmentünk eddig. Elég sok sportesemény van, oda is eljárogatunk időnként. Ez a sokrétűség tetszik nékem, van választék, tudok válogatni, adva van a lehetőség.” „A vidéki városok már nagyjából felzárkóztak a Budapest által nyújtott kulturális szolgáltatásokhoz. Egerben például megfelelő a színházi program, a mozik is követik a pesti filmszínházak műsorait.” ★ Nem tartalékoltunk semmiféle véleményt vagy tanulságot a tanulmány végére. Célunk a bemutatás és elemzés volt. Fel kívántuk hívni a figyelmet olyan jelenségekre is, melyek Eger életében az iparosítással kezdődték, de valójában csak napjainkra bontakoztak ki igazán. A műszaki értelmiség társadalmi helye és szerepbe ma az egyik legvitatottabb kérdés, melynek ellentmondásai, jórészt a népgazdaság intenzív fejlesztése során kerültek felszínre. Eger rohamos iparosítása és a nép>esség gyarapodása következtében megnőtt a műszaki értelmiség száma és aránya az értelmiségen belül. Társadalmi aktivitásuk, közéletiségüik viszont elmarad más értelmiségi csoportoké mögött. Az okokat keresve először a város műszaki értelmiségének első generációs voltát kell kiemelni. Már szóltunk róla, de még egyszer hangsúlyozni kell, hogy a letelepedés nem azonos a beilleszkedéssel. Ahhoz, hogy egy társadalmi csoport aktívan és tevékenyen részt vegyen egy nagyobb közösség életében, szükséges az azonosulás. A viszonylagos passzivitás, befeléfordulás okát nem az igénytelenségben és közönyben látjuk, hanem az anyagi és erkölcsi elismerés nem kellő voltában. A hobbikertet művelő, mellékállást vállaló, fusizó mérnököket többnyire egzisztenciális helyzetük kényszeríti erre. Ügy hisszük, a műszaki értelmiség magasan kvalifikált szaktudását az üzeméken, gyárakon belül hasznosítva lényegesen hatékonyabb, a népgazdaság mai igényeinek megfelelőbb munkát tudna végezni. Ebergényi András—Kovács Endre Visszajelzés Gondolatok a Gárdonyi Géza Színház idei évadjáról Azt a gondolatot, hogy a Gárdonyi Géza Színház életét, teljesítményét legalább egy évad viszonylatában, az eredményesség és a közönségigény, az elvárások oldaláról vizsgálat alá vegyük, nem először dajkálgattuk magunkban. Több éve már, hogy a sovány részeredmények láttán és a félelégedetlenség érzésével neki akartunk fogni a szemléletben nyilván szubjektív, s mert művészetről van szó, eleve elfogult munkának, álláspontunknak a kifejtéséhez, de a különböző meggondolások, a sérthető, vagy sérülendő érdekek okából nem vágtunk bele a feladatba. Ismerjük a személyi érzékenységet, tudjuk, hogy mindent ezer oldalról meg lehet, olykor meg is kell magyarázni, ezért alkudtunk magunkkal és magunkban. Most. úgy érezzük, ez a viszonylagos értékű és a segíteni akarás szándékával elvégzendő munka nem halasztható, s többször kikívánkozó gondolatokat és érzelmeket, netán szenvedélyeket ki kell ereszteni, hátha a jobbító szándék most megtenni a maga kívánt gyümölcsét. Ebben az évben a korábbi évadokhoz képest is igen vegyes és fiaskókkal elegy, nehezen indokolható bemutatók követték egymást, a vezetőket is cserélni kel lett. Teljes joggal! A színház vezetésében a hibák a kritikus px>ntig halmozódtak. Menet közben ezt nekünk, akik a kritikai munkát itt, Egerben végeztük, látnunk kellett volna. Láttuk is! Akkor miért nem szóltunk időben és megfelelő hangon? A kérdés jogos és most rajtunk a sor bevallani, hogy felismeréseink és jobbító szándékaink ellenére mi is sok mindent elhallgattunk. Azzal a délel- getett gondolattal fogtuk be nem egyszer a szemünket, a szánkat, a fülünket, és igazítottunk észleléseinken, hogy ezt az intézményt valamilyen tapintattal úgy kell visszahódítanunk, hogy Egerben önálló színház legyen és ezért az a legjobb mód, ha udvarias gesztusainkkal kikerüljük a vitapontokat, azokat az allergiás ütközéseket, amelyek esetleg ennek a folyamatnak útjában állhatnak. Rosszul tettük. Sem az eljárt idő, sem a Gárdonyi Színháznak Miskolcon élő és munkálkodó vezérkara, sem az egri hatóságok, a házigazdák, az állam oldaláról megbízott mecénások nem vették túl komolyan hogy itt a hajszálrepedések mögött jóval nagyobb mozgások húzódnak meg ebben az épületben, mármint í színházban, és esetleg nemcsak a kereskedelmi kiraka 32
