Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Heves megyei szólások és közmondások világa II.

az ajtót. Kinyitják a nagykaput, mint a novajiak, hogy szellőzzön az udvar. Nem tarthat örökké, mint a novaji pince. Ostoros: Néz, mint az ostorosi tahó. Egyre rövidül, mint az ostorosi gatya szára. Infámis, mint az ostorosi tyúk (sohasem tojik). Pálosvörösmart: Dolgozik, mint a veresmarti szamár. Párád: Belépett, mint a pa- rádi ember a pendelbe (Másnaposán a felesége pendelyét vette fel). Megpörzsölték, mint a parádiak a bekecset (Jót ittak disznóölés előtt, így történhetett a csere). Büdös, mint a parádi csevice. Pély: Szétnéz, mint a pélyi vak Egerben (Csak néz, de semmit sem lát). Pétervásá- ra: Telhetetlen, mint a péterkei pap vékája. Péterke: a palóc főváros. Poroszló: Rossz a lova, mint a poroszlóinknak (Vö. Poroszló—rossz ló! Nem volt tanácsos megkérdezni Poroszlón azt sem hogy: Hány lélek lakik Poroszlón? A csúfondáros felelet így hangzik rá: Lúval együtt háromszáz). — Recsk: Sötétben is lát, mint a recski bibányos asszony. Réde: (Nagyréde:) Megszelik, mint Rédén a fagyos pendelt. Ele mellette, Török Gyúrásán (A nagyrédei módos gazda senkit nem vett fel szekerére. Arra mondják, akiben nincs segítőkészség.) Sarud: Olyan, mint a sarudi állatkert. Mondják, hogy Sarudon együtt élt a bárány a farkassal és a rókával, azaz Bárány plébános a Farkas nevű káplánnal, s a Róka nevezetű harangozóval. Két papjuk van, mint a sarudi- aknak ( a kántort is Papnak hívták!) (Vö. Babik: Péter Hiláriusz, Eger, 1891. 222.) Sírok: Karó töviben gyűlnek, mint a sirokiak (beszélgetnek). Kicsiny, mint fazekak közt a siroki begre. Művelődik, mint a siroki borjú (nincs semmi látatja). Oltja, mint a siroki ember a villanyt bőgatyával. Megszakadt, mint a siroki pap a menyecske alatt (A szólás alapjául az a kétértelműség szolgál, amely jelentkezik a menyecske köznév és a siroki földrajzi név, a Menyecskepart között. Ráfogás, hogy ezen az emelkedőn vette a pap hátára a menyecskét, a mire felért vele, megszakadt). Bakta meg Sírok (szitokszóként, olyan mint az adta-teremtette). Szalók (Eger- szalók): Majd belenő, mint a szalóki Szűz Mária. Szalók híres búcsújárőhely volt Mária tiszteletére. A szólás valóságháttere egy szalóki szokáshoz is kötődik. Az első házban, a tiszta szobában kis polcra helyezett, 60—70 centiméter nagyságú Mária-szobrot gyakran öltöztették cifra ruhákba. Néha hosszúra, néha bőre sikerült ez a ruhácska. A gúnyolódó akadékoskodók megnyugtatására ilyenkor hangzott fel a szóláshasonlat. Ma már általánosabb értelemben élnek vele: majd megjavul (jobbra fordul). Tetszik neki, mint a szalókiaknak a ződ szilva. Változata: Fájintos, mint a szalókiaknak a zöld szilva (nagyon ízlik, tetszik valami). Kinőtte magát, mint a szalóki templomcsengő. Két szalóki atyafi azon tanakodott, hogy került fel a nagy harang a magas toronyba. Az egyszeri válasz: Még csengő korában jutott fel, de azóta már kinőtte magát. Mai használati értéke: felépült, megerősödött. Égbe jár, mint a szalóki Fiser lovai (büszke, dölyfös). Úgy van vele, mint Csirke Gyuri a lepénynyel (nem tud választani). Veszekszenek, mint a szalóki koldusok az első helyért (A koldusok sorban ültek a templom előtt, mindenki az első helyen akart helyet foglalni). Neki ment, mint a szalóki embernek a villany- oszlop. Szentdomonkos: Sót vetettek, mint a domonko- siak, hogy ne kelljen érte pénzt adni. Jellemző rátótiá- da-típusból alakult szólás (Vö. Ethn. 23 : 10). Fordítva teszik, mint a domonkosiaik a keresztet. A temető felé állították fel, mert a sokféle próbálkozás nem tetszett: a falu felé azért nem, mert szembe vele a kocsma volt, s há betérnek, ne nézze őket a Jézus. Ha a falunak háttal helyezik el, akkor a lelesziek azzal gúnyolódnának,

hogy a domonkosiaknak még az isten is hátat fordít. A szólás változata: Meghurcolták, mint a domonkosiak a keresztet. A magyar rátótiádák típusrendszerében több olyan eset, történés található, mint az eddigi irodalom a szentdomonkosiak nyakába is varrt: pl. a furulyának nézett puska, a sajátságos tejmérés, az agarat táltoscsikónak nézik, a legelésre kikötött szecskavágó, stb. (Vö. Ethn. 23 : 105—109). Szenterzsébet (Bükk-): Oly sokan vannak, mint az erzsébeti Ködmön had. Egybe szorítja, mint a szenterzsébetiek. Három akó bort egy akós hordóba öntöttek, s csudálkoztak, hogy kevés lett a bor. Szilvásvárad: Beletévedt, mint Bügyi a pendelbe (a fagyos szalonna helyett a fagyos pendelyt szelte meg). Úgy jár a tüdeje, mint a Pazsa kovács fúvókája (kapkodva szedi a levegőt). Szólát (Egerszólát): Beharangoztak, mint Szóláton a kéményseprőnek (Azt hitték, hogy a pap jön misézni). Sok fogy, mint Szóláton a görhéből. Szűcs: Felpofozták, mint a szucsiak a szopós malacot, hogy nem érte fel a vályút. Tálya (Kis- és Nagytálya): Kurta, mint a kistályai határ. Nem megy, mint a tályai Gönye bundája. Viselve válik, mint Gönye bundája — Lőreleves a früstök, meg szalonnamártás. Tarnalelesz: Éled, mint a leleszi kiszi (kifut a fazékból). Tárnáméra: Terhelt, mint a mérai kutya. Mórától Ludasra lovak húztak egy kis, sínen guruló kocsit. Ezt hívták kutyának: mindig zsúfolt volt. Tarnaörs: Hoppon maradt, mint az örsiek. A falu úgy tudta, hogy Vak Bottyán Őrsön halt meg, holttestét mégis Gyöngyösre szállították. Tarna- szentmária: Nyúlik, mint a szentmári asszony rétese. — Nem ér semmit a koldulás, mert Szentmárin is tököt adtak. — Szétnéz, mint Vak Miska Tarnaszentmárián. — Tarnazsadány: Összetévesztette, mint a zsadányi ember a lepedőt a szalonnával. A fagyos szalonna helyett a lepedőt szelte meg. — Világít, mint este Zsadány. Süt, mint Zsadány a sötétben. Itt gyulladt ki először a környéken a villany. Terpes: Beütött, mint Terpesen a cirokszer (a filoxéra). Átlép, mint Vak Jancsi Terpesre. A Terpesről Felnémetre települt család leszármazottja elindult gyakran rokonlátogatásra Terpesre. Ha a falubeliek megkérdezték, hová megy, így válaszolt: Átlépek Terpesre. (Ma a szólás jelentése, használati értéke: sokat elmegy hazulról, messzire elcsavarog). Tiszanána: Jóhangú, mint a nánai kispógár (kisbíró). Véos: Jó, hogy aldebrei vagy, mert ha vécsi volnál, már belehalnál. Ilyen okos csak egy volt Vécsen, az is a moslékba fúlt. Erre mentek a vécsiek! Akkor mondják a szomszéd falukban, ha sok a szemét. A búcsúra menő vécsiek a pihenés ideje alatt elemózsiáztak, s otthagyták a színen a sok hagymahajat). Visonta: Áldott jó, mint a visontai bor (Vö. Hasznos Mulatságok, 1836. 26. sz.). Visznek: Édes tejű, mint a viszneki tehén (Ha valakinek a tehene keveset tejelt, ráfogták, hogy édesebb a teje, mint azé a tehéné, amelyik több tejet adott). Megjárta, mint a viszneki lókupec: Ráhajtotta lovát a jégre, s ez beszakadt alatta. Áldja meg az Isten, mint a szuhi malmot (sokszor belecsapott a váltóm). — Zaránk: Megpörkölik, mint a zaránki menyasszonyt.

9. Most azokat a Heves megyei szólásmondásokat és közmondásokat szedjük rendbe, amelyek tartalmukban, mondanivalójukban azt tükrözik, mennyi értékes népi bölcsesség és műveltség bagyományozódoltt át nemzedékről nemzedékre. Berze Nagy János A Heves megyei nyelvjárás (1905) című kiadványában egy csokorra való szólásmódot, közmondást is közölt. Bár megállapítja róluk, hogy ezek legnagyobb része helyi érdekű, s egy falu határán kívül alig használatosak, s mindenegyes falut szinte jellemezni lehetne az ő szólásmódjával, sajnos

52