Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Heves megyei szólások és közmondások világa II.

nem jelzi, melyik faluhoz kötődik egy-egy szólásmód és közmondás. A kiadott szólásmódok és közmondások között több olyan akad, amelyet a legtöbb hevesi faluban ma is jól ismernek és használnak. Ebből a típusból is válogattunk egy csokorra valót: Felveszi a világ (megszólják). Kimentek a hegyesre (tönkrementek). Rá jár a hód (hold) (bolondos, kelekótya). Visszaadta hét teteji- vel (nagyon megtorolta). Felütött föltetszett a hava (haragszik). Más szénáját lopja (más feleségét szereti). Többe kerül a kendőlakás (kézfogó), mint a lakodalom (nem sok eredmény várható). Cigányfrüstök tájon (késő reggel). Fahegyen jár a nap (fahegy tájban a nap a fa hegyére egyenesen süt: dél tájban) (Vö. Nyr. 44 : 176). Jó volna mákot vetni. Akkor mondják, ha a társaságban nagy csendesség támad. A Mátra alján ugyanis azt tartotta a régi hiedelem, hogy be kell fogni a szájukat, ha vetik a mákot, mert ha beszélnek, nem kel ki (Vö. még: Nyr. 38 : 331). Feje botját se hajtja arra (rá se hederít). Malom után való vasárnap (soha). Félre áll a szája (neheztel). Leereszt, mint a borjas tehén (sírni kezd) (Vö. Nyr. 45 :131). Mostohaanya, hideg ruha (Vö. Nyr. 21 : 510). A jó asszon merő haszon. Lapos, uram, mert lencse (értem, ne sokat magyarázzon) (Vö. Nyr. 38 : 284). Rajta van a rossz ing (rossz kedvű) (Nyr. 37 : 461). Meggyűlt a pendeli (férfi után járkál) (Vö. Nyr. 38 : 332). Jajharasztra került (rossz sorsra jutott) — Gyi te sárga, nem adják a lyánt (hiába fárad).

Néhány szólásmódot, közmondást mind a szólásbeliség, mind a megjelent közlemények alapján egy-egy helységhez is köthetünk elsősorban azért, mert ott jegyeztük le, illetőleg a szakfolyóiratok ás kiadványok külön is jelzik, hol gyűjtötték azokat: Nem adom a kis kést: nem találom (Apátfalva). Huncut hájjal kenték annak is a púpját (Bállá). Bükrusan harangoznák (három harang szól egyszerre) (Visonta). Olyan, mint a subagallér (változó). Olyan, mint a szélhajtyi tövisk, (szeleburdi, szeles- rózsi) (Ostoros). Lesz a kutyára olyan dér, hogy a lónak is nyakig ér (Szalók). Nem úgy fázik, amint reszket (színészkedő) (Szihalom). Sündisznónak a fia is szúr (Felnémet). Ígérd meg, ne add meg, nem szegényít az meg (Bekölce). Apjáról, anyjáról fú (viharos, hideg a szél). Átlépte a halál (megb őrzőn gáttá a hideg) (Besenyő- telek). (Vö. még: Ethn. 21 : 27). Fogyunk, mint a kasza fényi. Nehéz a kócból szép fonalat fonni (Bodony). Sza- lattyában nem lehet megfogni a vadat (Bükkszenterzsé- bet), (Vö. Nyr. 20 : 44). Ö se a letjobbvégibő van a posztónak (Vö. Nyr. 45 : 130). Se hetyi, se hava (Füzesabony (Vö. Nyr. 39 : 383). Se tűled, se hozzád (kétséges helyzet). — Nem egy nyomon beszél (megcáfolja önmagát), (Vö. Nyr. 44 : 142). Nem nagy fűre lépett (túlbecsüli magát). Süt a nap tizedmagával (nagyon meleg van) (Mátra vidéke) (Vö. Ethn. 54 : 148). Hosszabbítja az adósságát (kamatot fizet) (Gyöngyös, Vö. Nyr. 3 : 555). Felvette a kutyainget (kutyálkodik, rosszalkodik) (Heves, Vö. Nyr. 9 :178). Azt se mondta cipe (semmit se mondott). Rosszba keresik a jót (munkára a rongyos ruha is jó) Gyöngyössolymos). Levetik a szószékről (kihirdetik a házasulandókat) Este van már annak délben is (lejárta magát), (Sírok, Vö. Nyr. 8 : 568). Amolyan sötétben hegedülő ember (alattomos, alamuszi) (Szihalom. Vö. Nyr. 9 : 332). Átszállott a lúd felette (férjhez megy) (Terpes). Rossz a rosszal, re rossz nélkül rosszabb (Bocs). Tiszteli, mint a kutya a verem tetejit (Bocs, Vö. Nyr. 27 : 380—387). Részeg ember imádsága, özvegy asszony sóhajtása sose megy a menyekbe (Sírok, Vö. Nyr. 25 : 378). Más szájával nem lehet jóllakni. Űri pompa, üres konyha. Eb sógorok, kutya komák (Gyöngyöshalász,

Nyr. 34 : 50—51). Négyszögre áll a hasa (jól belakott) (Besenyő). Kívánja, mint Kula macskája a halat (nagyon óhajt valamit). Nem állt meg egy kerekért, mint Osz- nyik Péter (arra mondják, aki fontos ügyeket sem vesz komolyan). Olyan az arca, mint a szőrös mesgye (ápolatlan). Olyan, mint a jól gondozott hám: Több lovat is kiszolgál (Felnémet). Öltözz fiam, tedd fel a kalapot (Csány). Ö is a Tamás szolgája (csak azt hiszei el, amit lát) (Visznek). Asztalszögre ültetik (nem becsülik) (Besenyő). Büszke, mint a berze kakas (Besenyő).

A palóc folklór kiváló gyűjtője és feldolgozója Ist- vánffy Gyula népnevelő munkát végzett Párádon. Az itt gyűjtött anyagában néhány parádi szólásmóddal, közmondással is találkozunk. Az alábbiak még ma is aktív tagjai a parádi idősebb emberek szóláskészletének: Egy rab se vall magára. Legtöbb fehér cigány van a világon. Ez se hal meg istenes halállal (vízbe fúl, villám csapja agyon, szerencsétlenség éri). Beadta az ötöt (megadta magát). Nincs mindennap zabálló csütörtök. Ö se a legjobb végiből való a posztónak. Véka eső, köböl sár stb. (Vö. Nyr. 27 : 381 és: Istvánffy Gyula Palóc néprajzi Gyűjtemény, Miskolc, 1963.)

10. A nyelvtudományi, közelebbről a tájnyelvi vizsgálódások szempontjából azoknak a Heves megyei szólásoknak a nyelvi formája is érdekelhet bennünket, amelyekben tájnyelvi hangalialki, alaktani és jelentésbeli sajátosságok és valódi táj szavak a legfontosabb építő elemek. A Heves megyei középpalóc, a keleti középpalóc, s déli palóc dialektusi jellegzetességeket hordozó szólás- készletből is a valóban jellemzőket válogattuk ki. A Heves megyei nyelvjárásban is élő, nyílt, hosszú é (ee) használatával kapcsolatban kajánkodó nyelvi játékként ismerik a bükkszentmártoniakat is csúfoló alábbi nyelvi formát: Keet kanál, keet villa, keet istennyila. Bizonyos archaikus nyelvi formálást is tükröznek ezek a szólásformák: Minden szép virág mehhervad (Bocs): — Nem szaporogyik, mint az anyakornyiea (= unicornis, az egyszarvú) (Párád). Aj jaó sövény letjobb szomszéd. Döglött laóra patkaó nem keő. (Párád). Az asszonnak meg a laó- nak söh se lehet hinnyi (Bocs) (Vö. Nyr. 22 :428): A ló azt is megrúgta, aki nyúzta. Ügy ütyi, mint a szucsiak a szopaós malacot, mi’feő nem érte ja véllyúba a turaós galuskát (Szűcs, Vö. Nyr. 27 : 381). Az ördög is unnya mindejet a tőciken ünnyi (Egerbakta, Vö. Nyr. 22 : 429). A Heves megyei palóodk tőcikes asszonynak titulálják a pletykás nőszemélyt.

A Heves megyei folklórhoz, néprajzi sajátságokhoz szorosabban tapadó szólások, közmondások is igen értékes elemei a megye szóláskészletének: Csak a bódoganya tar_ tya (Váraszó). Megenné a bódoganyát is, ha szalonna volna (nagyon éhes). (Malonnyay Dezső: A magyar nép művészete V. A palócok művészete, Bp. 1922) is közli ezt, a Mátra vidékén még ma is ismert szólást, s ezt a megjegyzést fűzi hozzá: ,,A bódoganya nevű oszlop palóc különlegesség: tölgyfából való hasábos vagy hengeres oszlop, mely a szoba közepén áll a mestergerenda alatt). Szép, mint az apricskára szedett kecele (ráncra szedett kötény). Mindenre jó, mint a háromkirályok vízi (A vízkereszt napján a templomban megszentelt víz) (Visonta). Sátort fekszik (gyermekágyas asszony). A boldogasszony ágyának sátorlepedője alatt fekszik, a várandós asszony, ennek a sátorlepedőnek sarkába fokhagymát kötöttek a rontás ellen (Mátraalja). Sütik, mint a hutaiak a cepés rétest olvasó vasárnapra (cepe: vargánya gomba, Huta, Párád mellett). Hívatlan vendégnek a szap (szapha) alatt a helyi (a kemence oldala melletti padkán). Főt van a pendelen (hozományt is kap a le53