Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Mészáros György: Erdélyi oláh cigány népdalok
Tele a kocsim rajkóval Környös körül kehes lóval Eladom a ketteseket Kapok érte ezreseket. Jaj istenem adj egy csodát Hogy bankóból rakjak boglyát Százasokból a tetejét Ezresekből a fenekét. Annyi helyem nincsen nékem . Hol a fejem letehessem Adjatok egy marék szalmát Hogy tegyem a fejem alá. Ember ember meg tudsz verni De egy kendőt nem tudsz venni. Asszony, asszony mért vagy kurva Hogyha nem vagy rászorulva. Hogyne volnék rászorulva, Mikor szép a selyem ruha A szépet a szépségéért A csúnyát a hűségéért. Nincsen nekem apró pénzem Kurva lett a feleségem Ha kurva lett majd megbánja Nem leszek mindig bezárva. 6. (Elhangzott magyarul) Egye meg a fene ezt a világot Rosszabb életem van mint egy kutyának. Mert a kutya bebújik a szénába, szalmába, Én meg csak úgy csavargók a világba. Ha elindul ez a gőzös hadd menjen, Én utánam senki ne keseregjen, Keseregjen minden anya fiáért Én is majd meghalok az én anyámért. 7. (Elhangzott magyarul) Egyszer esik esztendőben vízkereszt, vízkereszt Zsidó asszony szobájában nincs kereszt. Ha meghalok keresztet ne tegyetek, Jaj, viseltem én életemben eleget. 8. Ver bennünket, ver az isten Engem is hogy megvert Semmit sem tehetek. Négy csendőr lefogott Rám verték a láncot Jaj a hideg láncot. Kérem az urakat Sokat ne adjanak Mert ha sokat adnak Megölöm magamat. Törvény elé vittek Két évre ítéltek. Hej a börtön, sötét börtön Verje a pusztúlás Elemészti szegény fejem Mint pujáim a kenyerem. Ne rí, ne rí édesanyám így kell ennek lenni, így kell ennek lenni, Minden nagy családban Kell egy rossznak lenni. Elemésztik az urak Fiatal életem. Hej a börtön, sötét börtön Verje a pusztúlás Dőljön össze minden fala Hadd menjek ki rajta. Az én jó anyámhoz Hadd menjek ki rajta. Ne rí, ne rí édesanyám Mert jó a nagy isten Megszabadít engem. 9. Tilinkóli, kicsi feleségem Te vagy, te vagy a legszebb énnekem. Hajad, szemed úgy beragyog Mint az égen a csillagok. Fényesen is mint a nap Zöldellőn is mint a mező. Nagy fekete szemeid Reám gyúlnak mint a lámpa. Arany kicsi virág ócskám Amikor én téged nézlek összetörik bennem a lélek. Felforr bennem piros vérem. A te szájad olyan szép Mint kertben a virág, Piros mint a folyó vér, Nincs hasonló senkinek. Tégy istenem madárrá Hogy templomra repüljek Ott vagyon egy szép virág Színaranyból a virág. Annak adom kit szeretek. A hajába beleteszem A hajába, a nyakára Hadd illatozzon rajta, Mint a kertben a viola, Hadd ragyogjon szépen. Mit is mondasz erre nékem Virágocskám, kedveském? Gyere hozzám feleségnek, Mert meghalok én teérted. Jó anyámat is elhagyom, Te is hagyd el tieidet. Ügy szeretem kicsi tested Mint ahogy te szemeimet. — Szeretlek majd én is téged, Csak egyedül, csakis téged. Hogyha mégse nem így lenne Jöjjön el a halál értem. Te éretted édes uram, A világot is elhagyom. A ruhánkat összeszedjük Még az éjjel messze szökünk Hogy az apám és az anyám Együtt hagyjon bennünk. Nincsen nekem sem országom, sem hazám, sem hazám. Nincsen aki szép szóval szólna énhozzám. Ha meghalok tudom, hogy eltemetnek Azt is tudom, hogy hamar elfelejtnek. 15
