Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Pozder Miklós:Egy lepkegyűjtemény története
világnak sok jó lelke van, ’s több mint elfásulásunkban gondoljuk, de bizony kevés Sophieja. Ezt mondja őróla mind az a’ ki mindég ismerte, az is a’ ki csak fél óráig látta; és ki inkább mint én, kit az Isten az én életemnek boldogító angyalként adott.” Amikor 1831 augusztusában egyre több áldozatot szed a kolera, ez Széphalmot sem kerüli el. Kazinczyné önfel- áldozóan jár-kel a betegek közt, vigasztalja, gyógyítgatja őket. Lajos is megkapja a betegséget, de anyja kigyógyítja. A távol levő Táliának és Emilnek apjuk így számol be ezekről az eseményekről: „Édes gyermekeim, Mi élünk, és egésségben. Lajos elkapta a’ cholerát, hányt és ment a’ hasa, ’s görcsöt kapott a’ lábában. De Sophie a’ dörzsölésdkkel és egyéb szerekkel segített. Most Ilkónét tartotta meg az életben. Itt már 9 holt el.” Ezt a levelet augusztus 16-án írta. Egy héttel később maga Kazinczy is áldozatul esett a kolerának. A XVIII. század utolsó és a XIX. század első évtizedeinek legtevékenyebb, legnagyobb hatású magyar írója és a világ- irodalom egyik legjobb szervező tehetsége, egyik legkiválóbb levelezője hunyt el benne. Temetésén azonban — a rendkívüli körülmények miatt — csak 15 ember volt jelen, a pap későbbi visszaemlékezése szerint. Életének egyik utolsó öröme az volt, hogy 1830-ban kinevezték a Magyar Tudós Társaság (a későbbi Magyar Tudományos Akadémia) rendes tagjává, és 1831 februárjától májusáig részt vehetett Pesten a tudós társaságnak még csak akkor megindult munkájában. Nehéz hónapok és évek következtek a Kazinczy család életében. Török Zsófia magára maradt hét gyermekével, akik közül a legkisebb, Lajos, még a tizenegyedik évét sem töltötte be édesapja halálakor. Lajos és két bátyja sárospatáki taníttatásának költségeit vagy ezeknek egy részét gróf Vay Ábrahám — mint rokon — viselte, aki saját fiával együtt neveltette őket. Amikor az özvegy Kazinczyné Török Zsófia levelet küld a még mindig távol levő Ifigéniána'k (Fizsinek), a négyoldalas levél végére a kis Lajos is ír néhány sort — magyarul. Levele az eredeti helyesírással és sortagolással így szól: „Édes Phigim! Még eddig közel vagyok Mamámtól, tudja a’ jo Isten hova vett engemet a' sors; bár hozzád édessem, hid el hogy nagyon szeretek vígan lenni. Jól mulatnánk magunkat. Csókollak. Kazinczy Lajos.” 1833 tájáról fennmaradt a tizenhárom éves Kazinczy Lajosnak két, keltezés nélküli levele. Mind a kettőt testvérének, a nála három évvel idősebb Ifigéniának írta. Az első így szól: „Kedvesem! Nyughatatlanul várom leveledet. Igazságod van, hogy víg természetű vagyok. Szeretek táncolni, énekelni. Mamát arra kérem, Széphalom legyen a mi lakásunk. Tudom, hogy legjobban egyezünk meg, mert egymást szeressük, Mama pedig nekünk nagyon felékesítette szép virágos kertekkel. Csókollak. Szerető testvéred Kazinczy Lajos” A másik levél: „Kedves Fizsim! Régen nem írtam néked, de nem azért, hogy nem szeretnélek, de időm nem lévén. Igen sokat kell tanulnom, jól is feleltem. A magam jövendő hasznomra kell vigyáznom, de ami több, a Gróf gráciáját [=jóindulatát] érdemelni igyekszem. Most Újhelbe vagyok és klavirt f=zongorázást], rajzolást tanulok. Igen nehezemre esik, de Mama biztat, hogy te kedvesem valaha á kompanyirozni [—kísérni] fogsz engemet gitárral. Eszerint több örömem lesz tanulni. Semmi bajom nincsen. Bálin is egészséges, ő nem jöhet haza. Berkeszen van Vayéknál. Ötét szeretik. Én szerencsésebb vagyok, minden vakációkba Mamával lehetek. Kedves Fizsim, igen szépek a kerteink, a Papa ablaka alatt egy szép virágos három- szegletű kertecske van. A falon az ablak felett egy szép szőlőlugas nyúlik fel. Meg nem ösmernél [?], oly változások történtek; megérdemli a Széphalom nevezetet. Restellem a rossz írásomat, engedd meg, nagyon sietek, mert nekem ülni nagy kín. Csókollak. Szeresd Lajost”. Később Lajos neveltetését gróf Teleki József (a sárospataki református kollégium főgondnoka, a Magyar Tudós Társaság elnöke) vállalta magára, „őt további kiké- peztetés végett a tulini pionír oskolába vették fel 1835- ik évi november hó 3-ikán”. Pásztor Emil Egy lepkegyűjtemény története Kempelen-emlékek Heves megyében A gyöngyösi Mátra Múzeum természettudományi gyűjteményében kiemelt helyet foglal el a híres magyar polihisztor unokájának, Kempelen Rudolfnak lepke- és rovargyűjteménye. A Kempelen-emlékek után érdeklődőknek szívesen megmutatják a gyűjteményt, mely még az eredeti, fakóbarna tintájú, kézírásos cédulákkal van ellátva. Kevesek előtt ismert Heves megyében, hogy Kempelen Farkas egyik unokája itt dolgozott, itt kutatta a természet titkait, itt nevelte fel gyermekeit, ide tért vissza nyugalomba vonulása után és itt pihen az egri temető földjében. Kempelen Rudolf — vagy ahogyan magát a múlt század magyaros nyelvhasználatával nevezte: Radó, — 1815. június 9-én született a Pozsony megyei Gomba községben.1 Iskolái befejezése után különböző hivatalokat vállalt, gazdálkodott. Az 1848-as forradalom első napjai a Délvidéken érik, Melencén. A magyar kormány ellen támadókkal szemben itt szervezi a küzdelmet, majd Budán szolgál nemzetőrként. A szabadságharc bukása után Esztergomba költözik. Itt ismerkedik össze Haynald Lajossal, a jeles botanikussal. Az entomológus Kempelen és a botanikus Haynald tudományos célú ismeretsége később egész életre szóló barátsággá fejlődött. 50
