Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 2. szám - JELENÜNK - Bereczki László: A műszaki értelmiség Heves megyében

tóttá be 1947-ben — a műegyetemi oktatás mellett — a 3 éves üzemmérnökképzést. Az első évben 346 hallgatót iskoláztak be Budapesten az Állami Műszaki Főiskolára. Az itt végzett üzemmérnökök közül többen dolgoznak ma is megyénk ipari üzemeiben felelős vezetőkként.

Az ipar fejlődésével szükségszerűen átalakult a megye iskolahálózata is. A papnevelő intézetek és a korábbi, csak humán műveltséget adó gimnáziumok mellett megjelentek az iparitanuló-intézetek és a szakirányú szak- középiskolák. 1972-től megoldódott a megye műszaki középkáderképzése a nappali tagozatokon is: Egerben és Gyöngyösön állandó jelleggel jól felszerelt gép- és műszeripari szakközépiskolákat hoztak létre. Nincs megoldva viszont a megye építőipari középiskolai oktatása, ill. technikusképzése.

Heves megye művelődési osztálya ez évi adatai alapján: az 1977/78. tanévben 5500-an tanulnak különböző szakmákat a megye Mü. M.-intézeteiben, és 6600-an tanulnak a megye középiskoláiban. A tanulók 43,6 százaléka szakközépiskolákban és 56,4 százaléka gimnáziumokban.

A beruházásokkal és a munkáslétszám emelésével együtt rohamosan emelkedett az ipari termelés is. A felemelt és módosított ötéves terv megfeszített munkát követelt a dolgozóktól, ugyanakkor a technikai-műszaki feltételek nem álltak mindenütt arányban a kívánt követelményekkel. Ezeknek a nehézségeknek az elhárításában az új létesítmények, gépek és berendezések — általában az ipari termelés folyamatának beindításában és a munkások betanításában jelentős szerepe volt a nagy üzemi tapasztalattal rendelkező, ide telepített szakembereknek. Mérnök, technikus, munkás — a kötelező munkaidőről gyakran megfeledkezve — heteken, sőt hónapokon át vállvetve dolgozott egy-egy új gép, vagy gyártmány beindításán. Ekkor mosódtak el először a társadalmi különbségek mérnökök és munkások között.

A termelés növelésére az akkori szemlélet szerint csak egy lehetőség látszott: a létszámnövelés. A „meny- nyiségi szemléletet” a műszaki értelmiség ekkor igyekezett átalakítani, és 1958-tól megindult a harc az iparban is az elmaradottság ellen. A megyei ipar termelése néhány év alatt 18 százalékkal nőtt, de ezt már nem elsősorban létszámnöveléssel, hanem különböző műszaki és szervezési intézkedések segítségével, a termelékenység növelésével érték el a vállalatok.

Az 1960-as években jelentős beruházásokkal — az országos szintet is meghaladó ütemben — tovább folytatódott a megye iparosítása. Egymás után létesülnek az új ipari üzemek. Mezkezdődik a mezőgazdaság gépesítése és nagyüzemi átszervezése is.

Az 1968-ban országosan bevezetett „új gazdasági irányítási” szemlélet kedvezően és termékenyen hatott a megye műszaki szakembereinek tervezői és szervezői tehetségének kibontakozásában. A mennyiségi szemléletet a minőségi szemlélet váltja fel. Előtérbe lép a mérnöki alkotói munka szükségessége, és ezzel együtt a megbecsülése is. A vállalatok vezetői a külső körülmények és a vállalati export beindulása miatt gyártmányaik felülvizsgálatára kényszerültek és arra, hogy a korszerűtlen gyártmányokat a világszínvonal követelményeinek is megfelelő, korszerű és gazdaságos termékekkel cseréljék fel. Űj feladatként jelentkezik a műszaki fejlesztés, a gyártmánytervezés és fejlesztés, külföldi licenciák vásárlása és adaptálása; szerepet kap a tudományos kutató munka az ipar területén is. Ez már magasan kvalifikált szakembereket igényel, s az ipar további fejlődése, a

termelékenység növelésének lehetősége elsősorban a fejlesztőmérnökök, közgazdasági szakemberek jó munkájától függ.

A licenciák adaptációjánál, a külföldiekkel történő tárgyalások, külföldi tapasztalatcserék alkalmával először jelentkezik a nyelvtudás hiánya, melyre sajnos a felszabadulás utáni időszakban, más gondok mellett, oktatásunk nem fektetett kellő súlyt.

Az ötvenes évektől a műszaki értelmiség társadalmi, politikai és gazdasági aktivizálásában jelentős szerepet töltöttek be a különböző társadalmi tudományos egyesületek és az azokat összefogó szervezet, az MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége). Megyénkben 1965. január 28-án alakult meg az MTESZ megyei szervezete 16 tagegyesülettel és 1500 taglétszámmal. Ebben az időben megyénkben a szakmai tudományos társadalmi mozgalom már jelentős sikereket tudhatott a magáénak. Több egyesület helyi szer- vezetónék tevékenysége elismert volt a társadalmi és gazdasági élet számos területén. Létrejöttük szoros kapcsolatot mutatott megyénk tudományos és társadalmi kultúrájának kialakulásával. A műszaki és természettudományos értelmiség haladó hagyományait magáénak valló és folytató szövetség megalakulásától kezdve alapvető céljának tekinti a megye műszaki fejlődésének, tudományos és technikai haladásának, gazdasági fejlődésének elősegítését, és ezt elsősorban a tudományos egyesületekbe tömörült tagok önként vállalt társadalmi munkáján keresztül valósítja meg.

A megye műszaki értelmiségének egyre nagyobb részéről mondható el, hogy egyrészt természetes és örvendetes szakmai vágyból, másrészt a gazdasági és társadalmi fejlődés iránti felelősségérzetből — a tudományos egyesületi mozgalomba bekapcsolódva — közügyeket szolgál.

Az elmúlt 28 év alatt az MTESZ taglétszáma 4300-ra emelkedett a megyében, ez azt jelenti, hogy a megye majd minden második műszaki és természettudományokkal foglalkozó szakembere valamelyik tudományos egyesület tagja.

Az MTESZ tudományos egyesületeiben végzett társadalmi munka mellett, jelentős a mérnökök, műszaki szakemberek oktató és ismeretterjesztő tevékenysége is, melyet a TIT megyei, városi, községi szervezeteiben, valamint a szakoktatás területén végeznek. A mérnök-tanárok ma már a szakoktatás nélkülözhetetlen tanerői a megye szakközépiskoláiban.

A műszaki ismeretterjesztés számára különösen jó lehetőséget biztosít a szocialista brigádmozgalom. Számos vállalatnál sikerrel működnek az értelmiségekből és munkásokból álló komplex brigádok. Ezekben a brigádokban jól kiegészíti egymást a műszakiak, közgazdászok elméleti tudása és a munkások gyakorlati ismerete.

Jelentős szerepet vállalnak a megye műszaki szakemberei az újítómozgalomban is. Az 1975. január elsejével életbe lépett új újítási jogszabály az előző rendelet hibáit kiküszöbölte. A műszaki dolgozókkal kapcsolatos megkülönböztetés megszüntetése eredményes volt, nőtt az értelmiség újítókedve. Heves megye műszaki dolgozói számos újítást, találmányt adtak be, melyek közül nem egy országos, sőt európai szinten is elterjedt, bizonyítva a megye értelmiségének tudományos alkotóképességét (Pl. PEVA alagútzsaluzási rendszer, mely egri szakemberek nagy jelentőségű szabadalma, és az építőiparban ma már mind belföldön, mind Európa-szerte alkalmazzák).

28