Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 2. szám - JELENÜNK - Bereczki László: A műszaki értelmiség Heves megyében
Az 1977-ben kiadott „Heves megye Statisztikai Évkönyve” adatai szerint a megye népessége 1976-ban 345 483 fő volt. A szocialista szektorban foglalkoztatottak száma 129 943. Részletezve : Ipar és építőipar 66 659 fő mező- és erdőgazdaság 28 340 fő szállítás és hírközlés 10 790 fő kereskedelem 12 928 fő vízgazdálkodás 1 885 fő személyi és lakásszolgáltatás 3 341 fő A szocialista iparban foglalkoztatottak száma 54 871. Ebből fizikai foglalkozású 44 962 — 1975-ben 44 945 volt. Éves növekedés 17 fő! Ez utóbbi statisztikai adat arra figyelmeztet, hogy a megye iparában a munkáslétszám további emelésére nem igen számíthatunk, vagyis a megye iparának fejlesztése, a termelés további emelése csak szerkezeti változtatással és a termelékenység növelésével oldható meg. Ezek mind olyan feladatok, melyek csak a műszaki értelmiség intenzív közreműködésével oldhatók meg. A megye területén levő ipartelepek száma 128, a szocialista ipar tevékenységének termelési értéke 1976-ban 13,6 milliárd forint volt. Az összehasonlító felmérések azt bizonyítják, hogy nemcsak számában és társadalmi jelentőségében változott meg a megye értelmisége — s ezen belül a műszaki értelmiség — a felszabadulás óta eltelt időszakban, hanem a főbb gazdasági, politikai, kulturális és szociális céloknak és feladatoknak megfelelően változott összetétele, szakmai, politikai műveltsége, rétegeződése is. Az 1977. évi felmérések szerint a megye értelmiségének létszáma 15 745. Szám szerint az iparban foglalkoztatottak létszáma a legnagyobb: 4210 fő, ami az összes értelmiségiek 27 százaléka (a felszabadulás előtt 7,9 százalék volt). Létszámuk az elmúlt 4 év alatt 10,5 százalékkal növekedett, és az elkövetkező években további hasonló növekedés várható. A 15 745 értelmiségi közül felsőfökú Oklevéllel rendelkezik 9712 fő. A főbb értelmiségi csoportok szerinti megoszlást a 2. táblázat mutatja. A megye iparának vezetőit vizsgálva az alábbiakat állapíthatjuk meg: 1977. évi adatok szerint a megye szocialista iparának vezetői eredeti foglalkozásuk szerint 74 százalékban munkások, 45 százalékuk kinevezés előtt különböző társadalmi szervezetekben tevékenyekedett. 85,2 százalékuk a beosztásának megfelelő végzettséggel rendelkezik. Ez az arány jónak mondható. Arra a kérdésre, hogyan látja saját helyzetét a megye műszaki értelmisége, hogyan vélekedik munkájáról, erkölcsi és anyagi megbecsüléséről, politikai és kulturális szerepéről, valamint problémáiról — részletes választ kaphatunk azokból a felmérésekből, amelyeket az MTESZ megyei szervezet elnökségének külön bizottsága végzett 1974-ben és 1977-ben. Ez alkalommal a megye 26 különböző vállalatánál, termelőszövetkezeténél, intézményeinél mintegy 500 legkülönbözőbb beosztásban dolgozó műszaki, közgazdasági szakembert kérdeztek meg. A beérkezett válaszok között sok az elgondolkodtató: — Túl sok az adminisztráció, az értekezlet, ami elvonja a műszakiakat az irányító munka hatékonyságának fokozásától, az összetettebb, bonyolultabb alkotói munkától. A megkérdezettek 56,1 százalékánál a napi feladatokból 26—75 százalék (!) adminisztrációs jellegű, s csak 40,3 százalékuknál van 25 százalék alatt. Több helyen úgy vélekednek a műszakiak, hogy a megfelelő feltételek a műszaki munka elvégzéséhez biztosítottak, de a technikai színvonalat és az üzemi termelés szervezettségét egyidejűleg emelni kell. Saját vállalatának műszaki-technikai fejlődését csak 24,8 százalék látja dinamikusnak, 15,4 százalék stagnálónak ítéli. A tudományos fokozatok megszerzésének lehetőségei kedvezőtlenek a vállalati kutatóhelyeken dolgozó kutatók számára. (A megkérdezettek közül mindössze 9 rendelkezik tudományos fokozattal. Ennek egyik oka az idegen nyelvtudás hiánya is. Nyelvvizsgával csak 26-an rendelkeznek. A megkérdezettek 68,9 százaléka egyetlen idegen nyelvet sem beszél.) A fiatal műszaki szakemberek nem szívesen választják élethivatásul a fejlesztői munkaterületet. Véleményük szerint igen nagy szellemi befektetést és nyelvtudást is igényel, a vállalati bérezés sem ösztönző; más területen hamarabb megtalálják anyagi számításukat. A műszáki dolgozók átlagkeresetének növekedési üteme az utóbbi években alacsonyabb a fizikai dolgozókénál, még inkább lemaradt a szakmunkásokéhoz viszonyítva. Főleg a nem vezető mérnökök, technikusok élet- és munkakörülményei — összehasonlítva más rétegekével — fejlődnek lassúbb ütemben. Az életszínvonaluk fenntartására kénytelenek mellékállásokat vállalni. A havi jövedelem átlaga 3940 forint. Ebből a középiskolai vagy annál alacsonyabb végzettségűek havi átlaga 3550 forint, a felsőfokú technikumot végzetteké 4170 forint, a főiskolát végzetteké 3780 forint, az egyetemi végzettséggel rendelkezőké pedig átlagban 4550 forint. A munkaköri beosztás szerint az átlag havi jövedelem a következőképpen alakul: a beosztottaké 3270 forint, a középvezetőké 4790 forint, a vezetőké 5270 forint. (MTESZ Megyei Szervezete Különbizottságának 1977. évi adatai.) A műszaki haladás, a termelőmunka összetétele, minőségi követelménye, a bonyolult technikai berendezések eredményes működtetése magasabb szintű szakmai tudást igényel. Ma már nem ritka, hogy egyetemi, főiskolai diplomával mérnökök, technikusok fizikai munkát végeznek. Különösen jellemző ez azoknál a vállalatoknál, ahol az átlagosnál magasabb a termelés technikai és műszaki színvonala. A technikumot végzettek esetében nem általánosítható, hogy a fizikai munkavégzés bonyolultsága indokolja a magasabb szintű tudást. Többen nem vállalnak műszaki beosztást a magasabb kereset és a munkásoknak adható szociálpolitikai támogatás miatt. A műszaki beosztás ma már nem jelent vonzerőt még azok számára sem, akik mint fizikai dolgozók végezték el iskolájukat, mert azt tapasztalják, hogy 400—500 forinttal kevesebb fizetésért tudnának műszaki állományba kerülni. Ezen a szemléleten megfelelő intézkedéssel és kedvezőbb bérpolitikával sürgősen változtatni kell. A miskolci egyetem egyes karain máris csökkent a felvételre jelentkezők száma, pedig az Országgyűlés Ipari és Kulturális Bizottságának 1976. május 26-i ülése is hangsúlyozta, hogy az ipar intenzív fejlesztéséhez mind több műszaki szakemberre van szükség, számukat — középfokú képesítésűekkel együtt — 1985-ig várhatóan 30—40 százalékkal növelni kell. — A fiatal értelmiségi dolgozók lakásgondjai hasonló súlyúak, mint a fizikai munkásfiataloké. Helyzetüket jelentősen nehezíti, hogy a fizikai dolgozókéhoz hasonló mértékű állami támogatásban nem részesülnek, így a la29
