Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Kapor Elemér: Feje fölött a pallos árnyéka

felé kell gondolnom. Selyembe, bársonyba öltöztetlek, a legszebb kocsimat adom, csak menj fel Pozsonyba, kérd meg nevemben Sulyok Sárát, a főkamarás lányát. — De István, ismersz, tudod, milyen kevés szavú vagyok, belezavarodom, dadogni fogok. — Domokos, Domokos, legyen annyi bátorságod egy fehérnép előtt, mint nyeregben a török előtt. Hanem azért egyre vigyázz. Annyira ne zavarodjál meg, hogy magadnak kérd Sárát, ne nekem. Nagy kacagás .lett ebből, azt is megtoldották egy ital borral. Így történt, hogy Sulyok Balázs harmadik lányát öccsével kérette meg Dobó István. (A békés napok nem tartanak sokáig. Tegenyei Tamás, Perényiék pártfogoltja, többrendbeli hatalmaskodás miatt be­panaszolja a Dobókat. Az ítélet fej- és jószágvesztés... A legfiatalabb Perényi először suhogtatja meg a pallost, ám ennek még csak a szele érinti a testvéreket. Szolimán hada ugyanis már elindult Eger felé. A királynak szüksége van jó katonákra.) Dobó szeptember 6-án kémet küldött Szolnokra, ame­lyet két nappal azelőtt elfoglaltak a törökök, s a kém azt a hírt hozta, hogy a majd egy mérföldet elfoglaló török tábor Eger alá készül. Az élelemről már hetekkel ezelőtt bőven gondosko­dott. Behajtatott a tized bárányoikból négyezer darabot, vásárolt a még meg nem támadott területekről 456 vágó­marhát, ezeket nagyobbrészt le is vágatta és felfüstöl- tette, gabonát, lisztet biztos helyre rakatta, a tűzi sze­rekre sok kötés kender, vászon, lenolaj. Hét és fél má­zsa salétrom ,a puskapor készítéséhez, hatvan forint érté. kű lőpor, az ostromhoz kellő számú fáklya, kilenc má­zsa faggyú, ugyanannyi ón került a raktárakba. A sebe­sültek számára négy borbélymester állt készenlétben, kilenc segéddel, a gyógyításhoz timsóít, kénsavat és ba­bért vásároltatott. A három lakatossal, négy kováccsal, öt kerékgyártóval és áccsal, kilenc molnárral, nyolc mé­szárossal, tizennégy sütőasszonnyal és harmincnégy napi munkás paraszttal együtt a vár népe 1935 fő volt, ebből 1809 a fegyveres. A török fegyveresek létszáma több mint hetvenezer volt, harmincezerre ment a hadi nép, málhások, rab­szolgák. Olyan túlerő volt ez, amellyel megbirkózni egyenlő volt a lehetetlenséggel. És Dobó István kétezer főnyi emberrel, katonákkal, asszonyokkal, vára népével, harmincnyolc napi kemény ostromot állván, emberfeletti küzdelemben megvédte Eger várát. Feje fölött a pallos árnyékával. Európa ujjongott. Az egri hősköltemény csodáját zengték mindenfelé. A várbeliek közül háromszázan estek el, sírjuk fölé halomba rakták a várban összeszedett tizenkétezer török ágyúgolyót. Kétszáz volt a sebesültek száma, köztük Do­bó is, akinek lábszárát török dárda járta át. Október 20-án Vayda János és Iváni György alszá- zadosok negyedmagukkal útnak indultak Bécsbe, meg­vinni a hírt és bemutatni a zsákmányul ejtett török lobogókat. A király, akinek gyér serege Móricz szász fejedelem vezérlete alatt Győrnél táborozott, de nem igyekezett a vár felmentésére, azzal rótta le háláját, hogy Dobó Ist­vánt országbárói rangra emelte, felhatalmazta a vörös pecsét használatának jogával, s mert nem akart többé Eger kapitánya lenni, 1553. május 26-án Erdély vajdá­jává nevezte ki, Kendy Ferenccel együtt. (Két dudás azonban nem fért egy csárdában, Kendy Izabellához pártolt. Dobó rövid idő után fogoly lesz a sza- mosújvári várban. Egyik hű embere zsákba kötve menekíti meg egy esztendő múlva. Perényi a menekülés hírére ismét támad. Ezúttal áldozata is van, Ferenc, aki dühében meg­hal. Istvánt és Domokost fölmenti a király, s most egy kis csend következik a szerednyei várban. Üj sarja is születik a családnak, Ferenc után, aki Krisztinka, akiben mind na­gyobb kedve telik apjának. Perényi most már felbőszült. Kineveztette magát a Te­genyei árvák gyámjává, a gyám közbejötté nélkül kötött egyezség pedig érvénytelen. S hogy jobban megerősítse ma­gát, ötezer forintos kötelezvényt íratott alá az özveggyel, hogy nem egyezkedik nélküle.) EGY KIS BÉKESSÉG A szerednyei vár négyszögletű udvara ezekben a nyári időkben hangos volt a kardcsattogástól. Kiáltozás verte fel a csendet: — ne hagyd magad! — ide vágj! — ne félj! — ide! — Az ember azt hihette volna, hogy tö< rök ütött be a várkapun, pedig csak két legényke vias­kodott egy szál kardra. Az egyik fia, Ferenc, a másik Balassa János úrnak, a zólyomi vár kapitányának, Dobó sógorának fia, Bálint. Az édesanyjuk egytestvér. Ferenc most, ebben az 1564-es esztendőben tizenhárom éves, vékony, növőben levő legényke. Bálint három évvel fia­talabb, de zömök, fekete, villogó szemű, s úgy rohan rá a magasabb Ferencre, hogy majd megharapja. Először já­ték csak a játék, aztán valahogy belemelegednek, s uno- katestvérség ide, unokatestvérség oda, keményen püfölik egymást. Távolabb piheg, mint egy csibe, két verekedő kis kakas láttán: .Krisztinka; csodálkozik, rémüldözik — jaj, Ferike, vigyázz! Ö a legfiatalabb, alig múlt öt esz­tendős, hol ide szalad, hol oda fut az óriási macskakö­veken, amikkel ki van rakva a vár udvara, ahogy a két vívó fordul körbe, támadva, védekezve s ő mindig Fe­renchez közelebb. Vigyázz, te Kriszti, ne Ferit ójjad, mert te is kap­hatsz egyet —,kiált a kislány felé Bálint. Bay János szemmel tartja a két viaskodót és tanítja őket: — Ha látod, hogy a fejed felé céloz, üsd félre a kardját, és nyomban suhints vissza. Aki gyorsabban és okosabban mozog, azé a győzelem. A két gyerek vív, a kardok néha már szikrát vetnek, jó, hogy az élüket leköszörülte, hegyüket letompította Bay János, de így is akad hiba. Ferenc lassabb és a hör­csög dühű Bálint laposat vág a jobb orcájára s megkar­colja. Vérzik. Krisztinka sikolt és apró léptei kopognak a lépcsőn felfelé, a felső ház nagy szobájába, ahol István úr az új birtokok megerősítését tervezgeti. A lévai vár olyanféle biztosító hely, mint az egri volt. A bányavárosok felé vezet itt is az ját, ezt erősíteni kell. A király segítségében nem bízhatik. Nem felejtette el, hogy egyszer hiába bí­zott. Hogy hitte, hátba támadják a vár falait ostromló törököt, de Miksa trónörökös Rimaszombatnál táborozott, Móricz szász fejedelem Győrnél és egyik se mozdult, lé­pést se. Igaz, tavaly megholt Ferdinánd király, de majd éppen Miksa fogja megvédeni Lévát, éppen ő, aki moc­canatlan várta Eger pusztulását. Rajzolt, számolt, amikor nyikorgóit a nagy tölgyfa­ajtó. Krisztina alig is érte fel a kilincsét. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom