Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Kapor Elemér: Feje fölött a pallos árnyéka

— Édesapám — pityeregte —, s akkora könnyei hullottak, mint egy öreg gyöngyszem.

Dobó hozzá bicegett, felemelte. Föl, egészen föl.

Odafent forgatta, ragyogtatta, de szerette, jaj de szerette: — mi baj tubám, kis galambom, Krisztuska ajándéka, Krisztinkéin.

(1567-ben kihal a Perényi család, a Dobók halálos ellenségei. Sárospatak a kincstárra száll. István pert indít érte, s meg is nyeri. Nem tudja, hogy ismét a sorsot hívja ki maga ellen.)

A VÉGZETES SZÉLHÁMOS

(1568 novemberének egyik késő estjén sötét ember kopogott Rueber kassai főkapitány házának kapuján. Zsebében hamisított levél lapult.)

— Kicsoda kend? — mordult rá az istrázsa.

— Hogy ki vagyok, azt csak magának a főkapitány úr őkegyeimének mondom meg, neked pedig az a dolgod, hogy jelentsd, főbenjáró ügyben keresik.

— A főkapitány úrhoz pedig ilyentájt már senki bé nem mehet.

Az idegen most felnyújtotta a derekát, a szava is keményebb:

— Csak az, aki nálánál is nagyobb urat szolgál!

— Nagyobb urat? Csak nem a királyrul beszél kend?

— Éppen.

Az őr megvonta a vállát, felballagott a lépcsőn. Kis idő múlva megint le.

— Mehet kend.

— A legalázatosabban kommendálom magam a főkapitány úr gráciájába — hajolt meg kétszer az idegen a karosszékben melegedő Rueber János előtt. — Kende- resi István vagyok, de Kaprocza.

—• Szóval, nemes ember kegyelmed.

— Nem, nem egészen, illetve.. . hebegett a jövevény. — Kapronczát csak azért említém, mivelhogy oda való vagyok.

— Hm. És mit akar ebben a szokatlan időben?

— Vannak dolgok, aminek árt a napfény időnek előtte. Sötét dolgokat csak sötétben.

Ruber elvesztette a türelmét:

— Mifélejsötét dolgokról beszél itt kend?

Kenderesi közelebb lépett, s mint komédiás, ki szerepét játssza, odasúgta:

— Összeesküvés a felséges király és császár ellen.

Rueber megmerevedett. A féreg essen bele ebbe az

emberbe. Ez tud valamit, amit ő nem tud, amit őneki kellene tudni mindenekelőtt.

— Honnan tud ilyen veszedelmes dolgokat?

— Járok, főkapitány uram, járok a nemes urak udvarában, itt is hallok valamit, ott is hallok.

Rueber a Kenderesi nagy fülére nézett és nem állhatta meg szó nélkül:

— Úgy látom, van mivel.

Kenderesi alázatosan elmosolyodott. A tréfa jó jel. Avval közelebb kerülnek egymáshoz, akik eddig távol voltak egymástól. Hát csak mosolygott.

Rueber szólt: — Bizonyságot szerzett-e kelmed arról, amit beszél?

— Három nevet mondok, főkapitány uram: Balassa, Dobó, Homonnay. Gondolkodjék rajtuk.

A főkapitány sarkon fordult, s kezdte mérni az öblös terem padlatát, le, fel. Gondolkodott. Több, mint évtizede tartotta főkapitányi székét Kassa .városában és

tudta, hogy Magyarországon földben kell gondolkodni. Holdakban. Száz, meg ezer holdakban. Közben a szeme szögletéből méregette hívatlan vendégét, aki még mindig félig hajolva állt, csak a tekintetével követte a döngő léptű Ruebert. Sejtette, mi körül forog az esze.

Az végre megállt előtte: Ez a három név hány hold summában ?

— Millió körül. Talán annál is több. Jókelvén az egész Felvidék. Ez mind a királyi kincstáré lenne.

(Balassát és az immár hatvankilenc esztendős Dobót tőrbe csalják és elfogják. A fiatal nemes megszökik, István azonban betegen, öregen, Miksától várja a szabadulást. Hosz- szú idő telik el azonban addig, míg a csalót leleplezik. Az igazságot a véletlen deríti fel Maflád Gábor erdélyi nemes személyében. 1572 tavaszán kihallgatásra jelentkezett a királynál.)

Miksa szívesen fogadta: — Mi járatban van kegyelmed?

— Fogaras ügyében jöttem tisztelettel megkérdezni Felségedet, mikor helyhezhetem magam régi birtokomba?

Miksa végigsimította homlokát:

— Ez az a Békés-féle ügy?

— Felséged — feszengett Majlád — legutóbbi levelében már azt írta, hogy reményem lehet a fogarasi ügy kedvező elintézésére.

— Azt írtam? Kinek? — képedt el Miksa.

— Kenderesi Istvánnak. Ö levelezett felségeddel ebben az ügyben. Nem panaszképpen említem, de nem kevés aranyakat kötött ki fáradozásáért.

— Itt van az a levél?

Majlád Gábor benyúlt a dolmánya zsebébe és elővett abból nem is egy, de két levelet. Az egyik Maxi- milián aláírásával, a másik Weber vicekancelláréval.

A vicekancellár azt írja, hogy eljárt az ügyben őfelségénél, a másikban őfelsége személyesen biztatja Majlád Gábort.

Miksa arca kivörösödött:

— Kérem kegyelmedet, hagyja itt ezeket a leveleket. Fogarasnak utánanézek.

Majlád köszönte, meghajolt, elment.

Alig pengett el a sarkantyúja a márvány padlaton, Miksa megrázta „a csengőt:

— Kéretem Weber vicekancellár és Harrach tanácsos urakat.

— Weber úr, írt ön pártfogó levelet Fogaras ügyében Kenderesi István nevezetű egyénnek?

— Nem.

Most Miksa nagyon halkan Harrachnak nyújtotta a két levelet:

— Olvassa el ezeket a leveleket, Harrach úr. Mind_ két levél gyalázatos hamisítvány. Kenderesi hamisította.

Kitört: — Az én nevemben hamisította.

Üvöltött: — A király nevében hamisította. Ki ez a Kenderesi? Ki ültette a nyakamra ezt a szélhámost?

— Felség — hebegte Harrach —, a felvidéki összeesküvés . ..

Miksa színt váltott. Szinte beleroskadt székébe. Sokáig ült némán, mozdulatlanul. Harrach se moccant. Sejtette, mire gondol a király.

Fáradtan szólalt meg Miksa:

— Egyéb sem hiányzik, mint hogy a Balassa-levél is hamisítvány legyen. Vallassák ki Kenderesi t efelől.

Harrach már másnap jelentkezett:

— Felség, a Balassa-féle levelet is Kenderesi írta Kassán. János Zsigmond válaszát is, amelyben megkö23