Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dobóné Berencsi Margit: A keresett és a megtalált harmónia

talált harmóniát, hanem a költői képzelet felhőtlen játékát, s tanúi lehetünk Szabó Lőrinc metaforában gazdag, pompás stílusának is. Elkápráztat bennünket a költői nyelv tökéletes ismerete, lehetőségeinek bravúros fel- használása. Stílusának erejét az adja, hogy nála a tártál mi és a nyelvi megformálás tökéletes összhangot alkot. Érdemes megfigyelni a metaforikus jelentésű édes szó különböző funkcióban való használatát.

Tizenhárom sorban hatszor fordul elő. Szabó Lőrinc mégis elkerüli az egyhangúságot. Először a szó igei származékával találkozunk: édesíti. A következő sorban jelző szerepét tölti be, majd megszólításként személynevet helyettesít, s mindezt szórendi változtatással éri el: édes nevedet: nevedet édes. Később mint módhatározó erősíti, színezi az igei metaforák hatását: veled itat és zsongat édesen. Végül fokozott melléknévi alakban az összetett állítmány névszói tagjaként alkalmazza a költő: s csak titka, te, vagy nála édesebb.

A mesteri nyelvi megoldás, az emberi kitárulkozás, a magas hőfokú érzelmi feszültség, a teljes lírai felkészültségű, a nagy teljesítményekre képes költőt mutatja.

A szeretet, a humanizmus diadalának remek példája a Pillanat című verse. A konkrét kapcsolat leírásából, a valóság ihletéből fakad. Nyoma sincs benne az önzésnek, a féktelen érzékiségnek. Mintha lehullott volna a költőről minden férfiúi hiúság, mélységes együttérzés hatja át. Átéli a törvénytelen szerelem szégyenét, gyötrelmeit szenvedő nő lelki vívódását. Szíve-lelke vele dobban. Hol van itt a Semmiért Egészen egyeduralmi vágya?! A beteljesülés fájdalmasan szép pillanatát úgy örökíti meg, hogy most nem saját érzelmi reagálását követi — mint a legtöbb versében —, hanem a másikat, a társat figyeli: „Mikroszkóp alatt a lélek” (347. v.). Tökéletes pszichológiai jellemzést ad.

Mint kagylóból bontottalak ki, mint

héjból: s nemcsak ruháidból: amint

felnéztél rám, a végső pillanat

előtt, mikor megláttad sorsodat,

de még tiltakoztál, igen: amint

felnéztél, akkor már, s lélek szerint,

te vetkőztél tovább: (272. v.)

A verskezdő hasonlat egy reneszánsz képre emlékeztet: úgy lép elénk a ruhátlan női test, mint a Vénusz születését ábrázoló Botticelli-festményen. A testi-lelki kibontásban kap fényt ez a csodálatos jelenet. A konkrét és absztrakt vet.kőzés Dárhuzamából a lélek szerinti kerül előtérbe. A tiltás kagylóhéja pattant föl, tört ösz- sze, s ehhez nem elég a férfikéz vetkőztető mozdulata. Hatalmas belső erők működnek itt, s feszítik szét a korlátokat. A költőt nem a meztelen női test szépsége kápráztatja el, hanem az a kétségbeesett küzdelem rendíti meg, amelyet az asszonyi lélek vív magával az elszánás nehéz perceiben. Ezt a lélektani állapotot csak a Szabó Lőrinc-i érzékenységű költő, a női lélek tökéletes ismerője ábrázolhatja ennyi gyöngédséggel és szigorú hűséggel. Szinte másodpercenként követhető minden mozzanat, lélegzetelállítóan fontos minden apró kis jelenet, mert általuk vetíti elénk az érzések és a gondolatok változásait. A döntés előtti feszültséget igen találóan az ellentétes jelentőségű szóképek alkalmazásával idézi fel:

... hívó szemed

úgy menekült, oly kétségbeesett

álmot tükrözött s oly belső csatát,

Elszorult szívvel nézi, éli és szenvedi a költő is ezt a harcot. Aztán a megadás, a feloldódás pillanatai következnek. A jelenetet az átélés forrósága élteti. A költő úgy mutatja fel, hogy akár egy drámai felvonás csúcspontja is lehetne. A legkifejezőbb nyelvi eszközök is itt sűrűsödnek. S milyen vonásokat írt velük a kedves arcára!

... fájdalmas bizalom mosolya remegett át ajkadon s a győzelmes, halálos gyönyöré, karod emelted a nyakam köré:

A következő sorokban átizzik a jövőbe látó költő együttérzése.

... Azt a tekintetet, mellyel vállaltad titkod-szégyened s mely jövőd és szíved bontotta ki, sose tudtam többé felejteni.

Megértjük, miért őrzött meg a beteljesülés nagy pillanatából éveken keresztül egy asszonyi tekintetet. A vers végén nincs és nem is lehet teljes feloldódás. Lelkiismerete nem tűri a hazug ábrándokat. A huszonhatodik év egyik szívet tépő igazságát fogalmazza meg: A veszély érzése, a rejtezkedés vonzóbbá teheti a szerelmet, adhat édességet, de tartós boldogságot nem.

A Végső nyomorúság c. versét a szenvedély és az értelem összhangjára építette. Objektív, pátosz nélküli, lélekbe markoló monológ, líraiság nem színezi. A költő még a zenei hatást is alárendeli a tartalom világosságának. A puszta tényközlés, a határozott, pontos indoklás, a szenvedélyes felsorolás dominál a sorokban. Érezzük, most sem száműzte belőle a szubjektív élményt, ezért is válik saját igazsága meggyőzővé, általános érvényűvé.

Mikor Londont döngölte a Fau Egy, csak összebújt, bármit veszíthetett, háztömbök ötpercenkint freccsenő poklában az igazi szerető;

Konkrét, vizuális képpel indítja, de utána fogalmi látással elemzi a szituációt. A filozofikus Szabó Lőrinc remekül érvel, világos, impozáns okfejtéssel. Szigorúan pontos, kemény és meghökkentően igaz minden megállapítása. Bizonyít és cáfol, kevés nyelvi eszközzel, éles logikával dolgozik. Az elemző intellektualitás érvényesül végig a 18 sorban. Dísztelen, puritán a stílusa, mellőzi a metaforákat. A háborúra való utalás is csak azért szükséges, hogy érzékletesebbé, meggyőzőbbé váljék minden gondolata. Jól megfelel egymásnak a két kép. Hiszen nála a szerelem mindig harc, lelki síkon és a valóságban is. A háborús borzalmak felidézését a hangutánzó szavak is elősegítik, a veszély felnagyítását szolgálják. A félelem legyőzése itt emelkedik emberfeletti erővé, a fokozatok túlzásba csapnak, de így hitelesek. Úgy érezzük, valami rettenetes belső kényszer hatására szakad ki belőle a férfias vallomás. Szinte véget nem érő, sodró lendületű felsorolásba kezd:

— dönts bár, Sors, tiltást, terheket tonnákat rájuk, százat, ezreket, tízezerszeres gondot, akadályt kétségbeesést, szégyent és halált:

Meggyőzően részletezi a szerelmesekre leselkedő, egyre rémítőbbé váló veszedelmeket, lankadatlanul variálja a súlyos fokozatokat a tiltástól a halálig. Fáradhatat55