Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dobóné Berencsi Margit: A keresett és a megtalált harmónia

a szeretet varázsát, az együttérzést, amely nélkül nem lehet teljes a szerelem. A Tücsökzene egyetlen szerelmes versére sem jellemző az agresszív hang, a féktelen egocentrista felfogás. A költő lelke mélyén véglegesre csiszolta a szenvedélyeket, az édes tapasztalásokat. Felülemelkedett saját életén, s a maga fölött aratott szép győzelmével humanizáltabb költészetet teremtett, amelyben megismerjük Szabó Lőrinc teljesebb személyiségét: harmonikusabb vonásait. Az önkínzó ellentéteket ebben a kötetben sikerült feloldania, de nem a megszépítő hazugságok árán, hiszen mint látni fogjuk, az igazsághoz mindig konokul ragaszkodik, hanem mert itt mutatja meg a szerelmet — A huszonhatodik évet megelőzve — embert felemelő csodának, a lélek ünnepének. Nagy élmények, nagy szenvedések formálták évek során érzéseit, s olyan változást idéztek elő benne, hogy lélekben megérett A huszonhatodik év megírására. A Tücsökzene szerelmes versei — úgy vélem — méltán tekinthetők a lírai requiem előzményeinek.

Sokszínű, izgalmas valóság képét kapjuk ezekben a versekben is. Nem tagadja a test jelentőségét, a „hús” gyönyörét, a feltárt szenvedély azonban már nem rettent bennünket. Mindenről tud, ami öröm és fájdalom, de hiányzik belőle az elvadult, a féktelen érzéki önzés, az érzéki kiszolgáltatottság hangsúlyozása. Soraiból a megszenvedett lélek öröme, jósága, szépsége árad. Lelkiismerete nem gyötri, megszabadult a bűntudattól (csupán a kamaszkorra való emlékezésekben találunk ilyen jellegű utalásokat: a 156., 176. versben). Vállalja a múltat, magánéletének nagy pillanatait csak most értékeli igazán.

Így vall a nagy változásról:

Érted ezt, Lelkem? — Ma már érted! És emlékszel még, mennyi új szenvedés, hány év mely hosszú előkészület vállaltatta csak gyönyöreidet, a testünkéit? (192. v.)

A lelki és a lírai öntisztulást azonban nem kapja ingyen. Öriási harcot vív azért, hogy személyes sorsában és verseiben értelmet nyerjen az élet és a szerelem. Kísérjük végig ezt a harcot a Tücsökzenében az eszményi szerelem megfogalmazásától a testi szerelem leírásáig!

★

A gyermek- és serdülőkort idéző versekben mélyen átélt őszinteséggel elemzi lelki fejlődését. Fenntartás nélkül ír szorongásairól. Alvó vágyak ébredeznek benne, megszülik lelkében az ellentéteket, szépen megfér együtt a „sötét rész”, a titkolt érzékiség és a tiszta eszményiség. Olykor túlfinomult, légies érzéseiről ad számot, máskor a rajta eluralkodott erotika hatalmáról. Az önvád hangja, a „sátánná koronáztam magam” hangulata könnyen ellentétébe csap át (176. és 122. v.). Sokat szenved, míg ellobog benne a gyötrő bűntudat, megtisztul a szégyen, s ráébred: „nem bűn a bűn, nem titok a titok, csak azzá teszik.” (121. v.).

Az érzéki örömre való hajlama haláláig kiapadhatatlan marad. Gyermekkorától kezdve szenvedélyesen érdekli a másik nem. A Tücsökzenében azonban lágyabb hangokat, melegebb színeket használ, ha a szerelemről ír. A korábbi kötetekben sehol sem beszél annyi szeretettel és együttérzéssel a nőkről, mint a Tücsökzene verseiben. A kamasz érzékenységével sajnálja a rágalmazott fajt. Ügy érzi, ítélet van a fejükön, rejtőznek, külön élnek, mint a kárhozottak. Lelke hallgatagon is a lányokkal zendült. Részvéte mindig a gyengék, a megcsúfoltak

felé hajolt, érezte minden „szoknyás” szégyenét..., s a megvetést: ma is, a férfiak iránt,

akik mi másnak szégyen és kín, titok,

röhögik, mint a hídi kamaszok. (52. v.)

Az ifjú életösztönével az öncsalás ősi receptje szerint hamarosan összerakja az Első jelenést, a testetlen Afro- ditét. Szeme azonban sóváran kíséri a hús-vér lányokat, a jövő lidércei-t. Figyeli testüket, villanó mosolyukat, lebegő fürtjeiket. Vágya korlátlanul repül a legszebbekig. Az első szerelem túláradó, naiv hitéyel olyan magasságokba emeli a nőt, amelyet követni is nehéz.

Az első múzsa diákpajtás, Dienes Kató. Okos, művelt, modern lány, a szoknyás talány, aki merészen foglalt helyet a gimnázium fiúosztályában. Az első meghívás után

... Katóék háza lett a sugárzó központ. A képzelet

megtalálta misztikus otthonát, (171. v.)

A költő szerelmes rajongása azonban elérhetetlen távolságban tartja magától a kedvest, aki egyre szebbé, nemesebbé, érinthetetlenebbé válik. Eltűnik ebből az érzésből minden földi, a szeretett lányból minden emberi, minden megfogható, légiessé, földöntúlivá, eszménnyé finomul. A kamasz idealizál, a költő azonban nem. Szabó Lőrinc most sem tagadja meg önmagát, igazi énjét. Idő- szemléletének, a múlt és a jelen csodálatos keverékének mesteri megoldásaival igen gyakran találkozunk a Tücsökzene lapjain. Itt az első szerelem naiv túlzásait ellenpontozza az emlékező költő tárgyilagos önelemzése.

... láttam olyan ragyogást, olyan fényt benne, annyi ráfogást, annyi rajongó képet és hitet sűrítettem bele, olyan telített lélekkel visszhangoztam, annyira magam fölé emeltem már, hogy a valóság eltűnt s mi csillagközi távokban éltünk egymástól:...

... kisebb őrület

gyártotta egykor az isteneket:

ő szentség lett, testetlen ragyogás,

én meg egyetlen, titkolt vacogás. (175. v.)

A lány mérce lett, motor (hogy utolérje), kép, zene és szobor (173. v.), fény volt s révület. A költő száz becsvágya lobogta körül: ő bennük égett, sérthetetlenül. (173. v.). Ebben a néhány szóképben megtaláljuk mindazt, amit számára jelentett a fiatal lány, az elérhetetlen, beteljesületlen szerelem, Érzelmeinek kifejtésére metaforahalmazokat használ, melyeknek szépsége tömörségükkel mérhető. Különleges stílusértéküket a szóképek anyagának változatossága adja. Rendkívül kifejezőek, segítségükkel a legfinomabb jelentésbeli árnyalatok gazdagságát varázsolja elő. Híven érzékeltetik az első szerelem tiszta lobogását, a költő belső harcát, rajongó vágyait, szerelmes túlzásait. A metaforasorok magyarázatul is szolgálnak: hangulati és szemléleti jellegük egyformán érvényesül. Az ifjú lélek káprázatát pedig az emlékezés józansága teszi elfogadhatóvá, hitelessé.

A kamasz érzelmi szárnyalása őszinte szenvedélyéé válik az érett férfiban. Másképp tekint élete szép élményeire, mint az átélés pillanatában. Vallomása mélyről fakad, az idő, a tapasztalat, negyvenöt év szépsége és harca hozta meg a nagy változást. Ezért van az, hogy az életét kísérő nőket sehol olyan kedveseknek, sokat jelen53