Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Zsögön Éva: Gyógyító-megelőző intézményrendszerünk fejlesztésének szüksége
ki, hogy a szolgálatok, nevezetesen a körzeti egészség- ügyi, üzemegészségügyi, a körzeti gyermekorvosi, az iskolaegészségügyi és a fogorvosi szolgálat fejlesztésével párhuzamosan az intézetekkel való együttműködést az integrációs utasítás szellemében továbbfejlesztjük. A csoport- vezető főorvosi rendszert a kórház-rendelőintézeti egységen belül, illetve ahol nincs kórházi háttér, az önállóan funkcionáló rendelőintézet szervezetében kell működtetni. A belgyógyász csoportvezető főorvosok tevékenységében azt a módszert kívánjuk fokozatosan biztosítani, melyet már modellképpen egyik megyei városunkban kialakítottak. Ennek lényege, hogy a csoportvezető főorvosok a kórházi osztályhoz tartoznak és a heti munkaidejük meghatározott részében csoportvezető főorvosi tevékenységet folytatnak. A többi napokon az osztály munkájában vesznek részt, ügyelnek, miegyéb. A területről az osztályra felvett betegek ellátását így az osztályon is közvetlenül figyelemmel kísérhetik és távozásuk után további kezelésüket, illetve gondozásukat szakmailag irányíthatják, segíthetik, illetve támogathatják. E rendszernek nemcsak a betegre vonatkozóan vannak meg az előnyei, hanem a csoportvezető főorvos szakmai tevékenységét továbbra is az osztály keretében folytatva megismeri, elsajátítja szakterületének újabb diagnosztikai és the- rápiás eljárásait, így gyakorlatilag szakmájának új ismeretanyagával — a megfelelő szinten — lépést tud tartani. Az üzemegészségügyi szolgálat és az osztályok kapcsolatára fokozott figyelmet fordítunk. Az integrált egészségügyi intézményekben üzemi egészségügyi ellátást irányító intézetvezető-helyettesi feladatkört hoztunk létre. Éspedig ott, ahol a kórház-rendelőintézet szervezeti egységébe az ugyanazon tanács által fenntartott nagyüzemi egészségügyi szolgálatot bevonták, vagy ahol azt a szervezeti egysébe vont üzemi egészségügyi szolgálatok által ellátott üzemi dolgozók nagy száma és egyéb körülmények indokolják. Ez a szervezeti forma biztosítja a szolgálat szoros szakmai kapcsolatát az integrált egészségügyi intézménnyel, de ez segíti elő, hogy az üzemi orvosok a kijelölt osztályokra küldjék betegeiket felvételre és az osztállyal szakmai kapcsolatuk állandó legyen. Külön szólni kell az intézetek közötti együttműködés jelentőségéről, illetve fontosságáról. Az egyes ellátási szintek közötti együttműködés a városi, a megyei, a regionális és az országos intézetek feladataiból adódik. Elméletileg ez a rendszer egy gúlához hasonlítható, melynek csúcsán az országos intézet helyezkedik el. A gúlában lefelé haladva találjuk a regionális^ a megyei, a városi szintet, s mindez az alapellátáson nyugszik. Az országos intézeteknél egyetlen ágazat vagy esetleg szubspecia- litásról van csupán szó, belgyógyászat, kardiológia stb. A regionális szinten esetleg már többről, bár nagyon sok szempontból azonos feladatokat lát el mindkettő. Megyei szinten már sok profilú intézményekkel kell számolnunk, ahol az orvostudományi ágazatok túlnyomó többsége megtalálható. Városi szinten bizonyos mértékig szűkül az orvosi szakmák száma, az alapellátásban viszont tulajdonképpen benne foglaltatik az egész medicina, csak mélységében változik. Éppen ezért alakult és van kialakulóban az a sajátos munkamegosztás és az a rendszer, amelynek célja, hogy elérjük az ellátásban jelenleg még megtalálható különbségek kiegyenlítését. Az egyes ellátási szintekhez tartozó fekvőbeteg-intézetek között megvan a részben spontán kialakult, főként a szabályozott betegáramlás, a körzettől az országos intézetig eljut a beteg és ott kapja meg az ellátást, ahol állapotának megfelelő therápiás és diagnosztikus feltételek biztosítva vannak. Éppen ezért vannak olyan szakmai feladatok, amelyeket csak regionális szinten kell és szabad ellátni. Itt példaként említhetném a szívsebészetet. Ezt megyei szintre vinni sem szakmai, sem egyéb megfontolásokból nem lenne célszerű. Más szakterületeken viszont legalább megyei szinten kell biztosítani az adott szakterület szakellátási feladatait. Például gastroenterológiai profilú osztályok és hozzá tartozó diagnosztikus egységek létrehozása! Ugyanígy megyei szinten kell biztosítani a kardiológiai, a nephrológiai szakprofil ellátásának feltételeit is. Hangsúlyozni kell azt, hogy az előbb felsorolt kategorizálást nem lehet mereven kezelnünk. A szakmai, személyi és egyéb feltételek birtokában megyei szintű intézmények elláthatnak regionális feladatokat, erre van is példa, nevezetesen megyei kórházban épült ki egyik nephrológiai regionális központunk. Az előbb említett ellátási szintek követelményrendszerének kidolgozása folyamatban van. Megvalósítása hosszabb időt vesz igénybe, melyhez nemcsak szemléletváltoztatás szükséges, hanem az objektív feltételek megteremtése is. Néhány gondolattal utalni kell az egyes szakterületek, szakmák együttműködésének fontosságára is. A betegellátás interdisciplinaris jellegűek kiemelt szakmai célprogramjainak is. Szerv-transzplantációs programunk a szervezés, a belgyógyászat — ezen belül a nephrológia — az immunológia, a sebészet, a mentőszolgálat, az anaesthesiológia, az ideggyógyászat szoros szakmai kooperációjának, együttműködésének az eredménye. Végül röviden az orvosi és gyógyszerészeti tudományok és szakterületek kapcsolatának fejlődéséről. A két tudományág egymás nélkül elképzelhetetlen, működését, feladatait, tevékenységét kölcsönösen kiegészíti. Sok területen: az egészségnevelésben, a polypragmazia elleni szakmai tevékenységben, a gyógyszerfogyasztás egészség- ügyi ártalmainak figyelemmel kísérésében és megakadályozásában feladatuk közös. Az intézeti gyógyszertárak helye és szerepe a fekvőbeteg-ellátásban egyértelmű, az ott dolgozók szakmai munkája, olykor konzíliumi és szak- tanácsadási tevékenysége, a két szakterület együttműködése az ellátásban nélkülözhetetlen. A vázoltakkal aláhúzni kívántam az interdisciplinas együttműködés jelentőségét, és jelezni ennek lehetőségeit az integrált, progresszív betegellátásban. Feladatunk egyértelmű: egészségpolitikai célkitűzéseinkből adódó gyakorlati tevékenység feltételeinek bizotsítása, a team-munka szemléleti és gyakorlati kérdéseinek tisztázása és kialakítása, az egyes ellátási szintek követelményrendszerének meghatározása, annak érdekében, hogy a fokozatos betegellátási rendszer biztosításával egészségügyi ellátásunk hatékonyságát tovább növeljük. Zsögön Éva 48
