Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Benda Kálmán: A helytörténetkutatás új útjai II.
A főiskola Nemzetközi Barátsági Klubja évről évre tartalmas barátsági esteket rendez magyar diákok részvételével, kirándulásokat szervez Sorselibe, A. G. Nyikola- jev űrhajós repülővezérőrnagy, a Szovjetunió kétszeres Hőse szülőfalujába, Uljanovszkba, Lenin szülővárosába; faliújságokat, brosúrákat bocsát ki, fénykép- és könyvkiállításokat rendez, filmbemutatókat tart. A csuvas és magyar diákok együtt üdülnek a főiskola sporttáborában, sportversenyeket tartanak, közös hangversenyeken lépnek fel. Az intézet néhány tanára személyes kapcsolatokat alakított ki a partnerintézmény oktatóival és a nyári szünetben családi csereakciót szerveznek egymás országába. Az orosz és vitóginodatmi tanszék volt tanára, I. P. Kriszina Balga István agronómushoz ment feleségül, s az egri főiskola orosz intézetében dolgozik, az egri intézmény három volt hallgatója, Pályi Magdolna, Szalontai Judit és Gulyás Rozália pedig csebokszári fiatalemberekkel kötött házasságot és nálunk él. 1970 óta a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Csuvas Tagozatának helyi szervezete van, amely sikeresen teljesíti feladatait. 1978 áprilisában Nagy Tibornak, az egri főiskola hallgatójának vezetésével intézményünkben magyar nyelvi szakkör alakult, melynek foglalkozásait tanárok és diákok egyaránt nagy kedvvel látogatják. Csuvasiában évről évre nő az érdeklődés a magyar nyelv iránt, és a közeljövőben megjelenő — fent már említett — magyar csuvas—orosz társalgó elő fogja segíteni a magyar nyelv terjesztését köztársaságunkban. A két oktatási intézmény széles körű és sokrétű együttműködése lehetővé teszi a jövendő tanárok felkészítésének minőségi emelését, s a tradicionális barátság alapján hozzájárul a hallgatók kommunista neveléséhez. A Magyar Népköztársaság oktatási rendszerével való megismerkedés, az iskolákhan, az ipari és mezőgazdasági termelőegységeknél tett látogatások, a műemlékek, múzeumok, színházi előadások megtekintése, az élenjáró dolgozókkal való találkozások és egyéb rendezvények mindmiind hozzájárulnak a szovjet hazaiiság és a proletár internacionalizmus érzésének neveléséhez, emelik a leendő pedagógus általános műveltségének színvonalát, erősítik eszmei elkötelezettségét, fejlesztik a barátságot és az együttműködést a szocialista országok népei, így a magyar és szovjet nép között is. A hallgatók internacionalista nevelése érdekében kifejtett gyümölcsöző munkájáért a Csuvas Állami Jakovlev Pedagógiai Főiskola kollektíváját a Nemzetközi Diákszövetség, a Lenini Komszomol Központi Bizottsága és a Komszomol Csuvas Területi Bizottsága elismerő okleveleivel tüntették ki. Zahemszky László fordítása A helytörténetkutatás új útjai fi. Mindez pedig csak az állattenyésztés egyik szektora. Említhetném még a lótartás, a disznótartás kérdéseit, mint fontosabbakat, de felhozhatom az istállózó állattenyésztés elterjedését, az ezzel összefüggő kertes városok ólas rendszerének kialakulását, melynek megismerése gazdasági és társadalmi szempontból is fontos. De nemcsak a parasztságról, az újkori polgárságról is keveset tudunk. Hogyan működtek a céhek, hogyan folyt az iparcikkek értékesítése, a vásárok mekkora körzetek árucseréjét bonyolították le. És a kereskedelemnek mik voltak a főbb útvonalai belül és kifelé. Milyen tőkekoncentráció jött létre polgárságunk kezén? Igaz-e, hogy a XVII. századtól kezdve városaink erősen hanyatlanak? A kérdéseket hosszan folytathatjuk, de választ alig-alig tudunk rájuk adni. A paraszt-jobbágyak vagyoni helyzete nyilván más és más volt, aszerint, hogy szemtermesztő földművesek, vagy a pusztákon élő pásztorok voltak, ahogy jelentős különbség lehetett a szegény jobbágyfalu vagy a gazdag mezőváros parasztja közt is. Életszínvonalukról, életkörülményeikről azonban szinte semmit sem tudunk. Hogyan laktak, milyen volt a paraszti ház, mivel volt berendezve, mi volt a bútorzat, konyhafelszerelés? Mindeddig alig néhány paraszti végrendelet, hagyatéki leltár került kiadásra, az is inkább a XVIII. század második fele utáni korból. Nyilván tájanikimt is változott a vagyoni helyzet, valószínűleg nagy különbség volt a Felvidék 'és az Alföld között, bizonyos jelek azonban azt sejtetik, hogy az ipari forradalmat megelőző időkben általában jobb volt mint nyugaton, főleg élelmezési viszonylatban. Hadd említsem meg Szepsi Csombor Márton esetét, aki az 1610-es években peregrinus diákként Észak-Franciaországban járva, megdöbbenve észlelte a parasztok szegénységét. „Ha idegen halad át a falun — írja —, az parasztembernek gyermeki, felesége, szolgái kijőnek az házból, az idegen eleiben fut és koldulni nem szégyenli.” Majd hozzáteszi: „Nem úgy, mint az mi szegény hazánkban, hol gyakorta az nemes ember is betér az szegény parasztember házához, s nem szégyenli túrót s kenyeret kérni tőle. Ott (Franciaországban) bizony az paraszt ember pénz nélkül semmit nem ád, de ha te adsz neki, nagy térd és főhajtással elveszi.” Az itthoni viszonyok elmaradottabbak voltak, de a társadalom patriarkálisabb, s a paraszt anyagi helyzete jobb volt. Ennek okait kutatva, rá kell mutatnunk az adózási viszonyok különbségeire. Franciaországban a földesúri kizsákmányolást az állam már a XVI. századtól kezdve viszonylagosan szűk keretek közé szorította. Ezzel szemben egyre növekedett az állami adóteher. Ezt az adót az uralkodó a nemesség, a földesurak megkerülésével, saját embereivel, közvetlenül hajtotta be. Nálunk éppen fordítva volt. Az állami adó viszonylag csekély volt (ennek jó része is eltűnt a nemesi adóbehajtás kezén), annál súlyosabban nehezedtek viszont a parasztra a földesúri szolgáltatások, elsősorban nem is a pénz és a terménybeli adók, hanem a robot. Franciaországban az állam volt gazdag, nálunk a szegény államban az urak voltak gazdagok, de a parasztság (vagy legalább annak egyes rétegei) is viszonylagos jólétben éltek. Erre utal a közmondás is: „szegények vagyunk, de jól élünk.” Az a valószínű, hogy ez a viszonylagos jólét különösen a mezővárosokra volt érvényes, amelyek állatot tenyésztettek és 58
