Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Benda Kálmán: A helytörténetkutatás új útjai II.
kereskedtek is. Minden valószínűség szerint az állattenyésztés tette lehetővé, hogy a mezővárosok a XVII. századi európai agrárválság idején is prosperáltak, amikor például a csak szemtenmelő lengyel parasztság szinte nyomorba süllyedt. Igaz, a lengyel jobbágy jogi helyzete is rosszabb volt a magyarénál. Mindez azonban ma még csak általános megsejtés, nagyon ritkák a mélyrehatoló egyedi vizsgálatok a földesúri függést illetően éppen úgy, mint a jobbágy helyzetét illetően. A termeléssel, meg a robottal kapcsolatban merül fel egyre gyakrabban a paraszti munkamegosztás, a nagycsalád kérdése. Az utóbbi években főként az ország északkeleti részén végzett vizsgálatok, egyre határozottabban mutatják ki a nagycsalád létét, amikor is a felnőtt, házas jobbágyfiúk családjukkal együtt az apa, vagy a nagyapa irányítása alatt egy gazdasági egységet képeztek. Ma már tudjuk, hogy a földesúri szolgáltatások — köztük a robot — mindig a nagycsaládra vonatkoztak, a teher tehát viszonylag megoszlott. A parasztság nagycsalád-rendszerben élt, abban gondolkodott, ez több esetben félreértést is okozott, így pl. amikor II. Rákóczi Ferenc elrendelte, hogy a hadbavonult jobbágy családja mentesül az adófizetés alól, a családot másként értelmezték a parasztok és másként a fejedelem. Ennek a nagycsaládnak az összetételére, működésére, a benne érvényesülő munkamegosztásra azonban ma még nagyon kevés adattal rendelkezünk. A helytörténeti kutatások egyik fontos feladata ennek felderítése, ahogy a paraszti társadalom különböző rétegeinek az elhatárolása is. Mindeddig a parasztságról szóltam, de ugyanezeket a kérdéseket föltehetjük a városi polgárokkal, a szolgasorban levőkkel, vagy 'később a munkásokkal kapcsolatban is. Addig aligha tudjuk meghatározni, mit és mikor vett át a falu a várostól, amíg nem tudjuk rekonstruálni különböző korok polgári háztartását, a telektől a belső berendezésig és a használati tárgyakig. Munkástörténeti kutatóink sem sok gondot fordítottak eddig a XIX. századi külvárosi muhkáslakások felmérésére, a ruházkodás vagy táplálkozás leírására, ami pedig arra a kérdésre is választ adna bizonyos vonatkozásban, hogy a faluról a városba került munkás életkörülményei hogyan és milyen ütemben módosultak, szakadtak el a falusitól. De nemcsak a családi élet körülményeit és föltételeit nem ismerjük eléggé, hanem a közösségét sem. Nagyon keveset tudunk a városi önkormányzat tényleges működéséről, s még annyit sem a jobbágyf alu vagy a mezőváros közösségi életéről. Különösen ez az utóbbi felderítése volna fontos, már csak a mezővárosi paraszt- polgárság, a cívisek későbbi, a polgárosodásban játszott szerepe miatt is. Milyen mértékig volt önálló a XVI— XVIII. században önkormányzati szervezetük, kikből került ki a vezetőség, a főbíró és a tanács, s milyen mélyen nyúlt bele a közösség életébe. Ezzel összefüggésben rendkívül fontos az egyház helyzetének és jelentőségének mezővárosi felmérése. Tudjuk, hogy a presbiteri rendszer bevezetése óta, a XVII. század közepétől kezdve, a kálvinista mezővárosokban — mezővárosaink nagyobb része ekkor és később is református vallású — a világi elem részt vett az egyház irányításában. Sőt a papmarasztás szokása révén (évenként újra meghívták, marasztották a prédikátort vagy elküldték) az elöljáró ság, mint az egyház patrónusa, kezében tartotta a papot. A presbitérium a tanács tagjaiból került ki, így gyakorlatilag a világi és egyházi kormányzat egybeesett; ilyen helyzetben .az egyháznak joga és kötelessége volt a világi vezetőség állásfoglalásait ideológiailag alátámasztani és erkölcsi vonatkozásban a legfőbb felügyeletet gyakorolni. Nagy kálvinista mezővárosainkban, Nagykőrösön, Cegléden és másutt, ez a rendszer egészen a múlt -század második feléig élt; Debrecen városában Mária Terézia királynő szüntette meg hatalmi szóval, különválasztva .az egyházi és a világi közigazgatást. Mi volt ebben a helyzetben a lelkipásztor és mi a presbitérium helyzete, súlya, melyik irányította a másikat, illetve melyik kezében volt a kezdeményezés? Mi volt a különbség vallási, esetleg nemzetiségi megoszlás szerint a mezővárosi szervezet működésében, a világiak és az egyháziak viszonyában, és főleg a közösségi élet rendjét szabályozó erkölcsi normában, amelyeknek megtartására, tudjuk, nagyon szigorúan ügyeltek. Sajátságos dolog, hogy olyan kitűnő forrásokat, mint a presbitériumi jegyzőkönyvek, a szentszáki bírósági följegyzések vagy a megyei bírósági iratok, történetírásunk még alig-alig hasznosított. Anderes szavaira most nem rezzentek meg a csalánok, sem a bokrok, sem az örökösen reszkető, zirgő- zörgő kukoricaszárak, tél volt, kopár és üres minden az Angyalzugban is. Csak a padlásokon hallatszott valami dörömbölés, mintha unatkozó kandúr kergetné a száradó diókat. — Most már tudom, hogy laz emberek botorul élnek, nem .azt eszik, amit enniük kellene, hanem mindenféle haszontalanságofckal töltik meg a gyomrukat. Ártatlan állatok húsával, amely állatokat magúik mellé szoktattak meg alattomban. Pedig abban az állatban, amely az ember közelében, az ő táplálékán növekedett fel: annyi erő sincs, mint magában az emberben. Csak a vadban, a szabad természet gyermekében van erő, mert ő távol él az embereiktől és magára van utalva élete fenntartásában. Ugyanazért egy tányér varjúlevast nem adnék oda egy tányér legfinomabb tyúklevesért sem, mert a varjú a madarak igazi őse. Ö az a madár, aki mindent megeszik, amit a világ neki. kínál. Ö az a madár, amely összeszedi magába a holtak és elevenek erejét, mert egyformán megeszi a holtat és az elevent, Ö az a madár, amely a legkisebb hulladékon is elél, mert abból is kiveszi a nagy természet erejét. Éljen a természet, amely a varjúban összpontosította a világ erejét. A nagybeteg boltos, hallván Anderes szavait, félretolta a finom pecsenyéstálat ágya mellől, felkelt és mezítláb végigment az udvaron, hogy a varjúfogó csapó- vasat felállítsa. Pesti Napló, 1927. április 24. Benda Kálmán KRÓNIKA GONDA ZSIGMOND KILENC fekete-fehér és színes linómetszettel mutatkozott be Egerben, az első önálló kiállításán. A fiatal alkotó — aki Mezőtúrról származott megyénkbe — alkotásai az alföldi embert és tájat jelenítik meg. de képein helyet kap az új otthont nyújtó város, Eger is. AZ ELSŐ MAGYAR NYELVŰ, ÖNÄLLÖ TANÍTÓKÉPZŐ százötven éve, 1828. november 11-én nyitotta meg kapuit Egerben. Az iskola az alapítástól kezdve megszakítás nélkül működött 1959-ig, ekkor lett tanárképző főiskola. ❖ ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁS KEZDŐDÖTT EGERBEN, a szocialista hazafiságról, melyet több mint egy évtizeddel ezelőtt, 1967 őszén rendezlek meg első alkalommmal. Ettől kezdve évenként, majd kétévenként találkoztak a politika, az irodalom, a művészet, az oktatás, a közművelődés kiváló szakemberei, hogy előadásaikkal, valamint a kialakult vitákkal hozzájáruljanak a szocialista hazaíiság mai, korszerű értelmezéséhez, s megfogalmazzák az e témával kapcsolatos, legfontosabb teendőket. Kilencedik alkalommal került sor erre a rangos tanácskozásra, amelynek időszerű témája: a magyar munkásmozgalom szerepe nemze.i történelmünk kialakításában. 59
